A rejtett gazdaság technikai háttere a készpénzforgalom. Ezáltal válik lehetõvé, hogy a dolgozó zsebbe kapja a bérét, vagy hogy a vállalkozás eltitkolja az adója egy részét. A VISA által szponzorált kutatás úgy becsli, 2100 milliárd eurós az európai árnyékgazdaság, ami átlagban a GDP 20 százalékát jelenti – ismertették a keddi tájékoztatón.
Vannak persze ennél sokkal jobb mutatóval rendelkezõk, például a svédek 8 százalékkal, de rosszabbak is, mint a sereghajtó Bulgária, 33 százalékkal. A magyar szürkegazdaság az átlag feletti méretû, 24 százaléknyi, tehát a svédektõl még igen messze vagyunk. Azt is kimutatták, hogy a vizsgált 12 országban mindenhol az építõiparban és a kereskedelemben a legnagyobb a szürkegazdaság.
A kutatás szoros összefüggést talált a készpénzforgalom aránya és a rejtett gazdaság mérete között. Az MNB statisztikája szerint a GDP-n belüli nyolc százalékos készpénzállománnyal a harmadik legrosszabbak vagyunk a rangsorban. A VISA szerint 70 ezer POS terminál van Magyarországon, ami az optimális negyed része.
Ferenczi Barnabás állította: a készpénzhasználat nem a szegény emberek problémája és nem szociális kérdés, mert nemcsak õk használják a készpénzt. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy az MNB kimutatása szerint a készpénzállomány több mint fele tíz és húszezer forintos bankó.
Az állam példát mutathatna
Ha elérnénk Norvégia szintjét az elektronikus fizetések terén, vagyis harmadával kevesebb készpénzt használnánk, az az MNB szerint 100 milliárd forint megtakarítást eredményezne az olcsóbb fizetési rendszer miatt. És ha ennek hatására valóban visszaszorulna a szürkegazdaság, elnagyolt becslésük alapján az akár 500 milliárd forintos extra adóbevételt is jelenthetne. A kormány felé már jelezték is, hogy lenne itt teendõ.
Az államnak elõször is jó példával kellene elöl járnia, vagyis a saját szerveinél elõírni, hogy ne fizessenek készpénzzel, és ne ösztönözzenek készpénzes fizetésre.
Ferenczi Barnabás szerint sokat segítene például, ha láthatóvá válna a készpénzes fizetések költsége (például a sárga csekk befizetésének is lenne feladói díja). Ezen kívül fokozatosan kényszeríteni (vagy ösztönözni) lehetne a bankkártyás fizetést lehetõvé tévõ POS terminálok telepítését a vállalkozásoknál. Bizonyos (milliós) összeg felett pedig betilthatnák a vállalkozások közötti ügyletekben a készpénzes fizetést. De semmiképpen nem 250 ezer forintban húzná meg a határt, mint ahogy volt erre próbálkozás 2009-ben. Ezen kívül szerinte azt is be lehetne vezetni, hogy egyes részpiacokon (pl. lakás-, autóvásárlás vagy lakásbérlés) ne lehessen készpénzzel fizetni.
Mások így szorították vissza a készpénzforgalmat
Korlátozó és ösztönzõ megoldásokat is talált (összesen 150-et) a kutatás arra, hogy az egyes államok hogyan próbálták visszaszorítani a rejtett gazdaságot ösztönzõ készpénzforgalmat. Íme néhány sikeres lépés. Kolumbiában kevesebb az áfa a bankkártyás fizetéseknél. Olaszországban bezárták a számlát nem adó üzleteket, és támogatást adtak az elektronikus fizetési lehetõségek bevezetéséhez a kiskereskedelemnek és a kkv-knak. Romániában csak átutalással lehet fizetést adni. Belgiumban az építõiparban vouchert adtak ki az egészségügyi szolgáltatások igénybevételéhez. Németországban pedig kedvezményes adókulccsal terelték a fehér zóna felé a házi gondozást.
Bod Péter Ákos szerint is az államnak kellene elõször lépnie, ezen belül is a több millió emberrel napi kapcsolatban lévõ postánál, önkormányzatoknál és közlekedési cégeknél kellene legelõször áttérni a készpénzmentesítésre. Viszont önmagában az állam nem lég ehhez. Amíg milliók számára nem hozzáférhetõ az elektronikus fizetés („kettészakadt társadalom”), amíg fejletlen a pénzügyi kultúra (és itt a bankoknak is lenne szerepe, meg az oktatásnak is), addig az állam nehezen tud lépni, illetve ellenállásba ütközhet. Ha a társadalom elutasító az e-fizetéssel szemben, akkor csak mérsékelt sikereket érhet el az állam.
