Szinte nincsen nap, hogy ne derülnének ki újabb és újabb elemek a már pórul járt és az eddig menetrend szerint törlesztő devizahitelesek megsegítéséről. A legfrissebb állapot szerint a jó adósokat leginkább egy árfolyamfixáló technika védi a jövőben, amellyel a bankok és az állam a szélsőséges árfolyammozgások hatását limitálják az adott havi törlesztőrészletekre.
A rossz adósokon segítő megoldáscsomagban pedig valamilyen államilag kamattámogatott hitelkonstrukció, a negatív vagyonosodás megállítása (vagyis a hitel tőkerésze ne haladja meg a fedezetül adott ingatlan értékét), a tranzakciós és a végrehajtói költségek mérséklése vagy kiiktatása szerepel. A Magyar Hírlapban megjelent részleteket még sem a kormányzat, sem a Magyar Bankszövetség nem erősítette meg. Nem is lehet kérdés: a devizahitelesek megmentéséről alkotott koncepció alapvetően jó irány, a megoldások jellemzően piackonformak.
Természetesen nagy buktatók is lehetnek. Mindenképpen úgy érdemes meghatározni az adófizetői forintban is mérhető állami segítséget, hogy azzal véletlenül se romoljon a devizahitelesek törlesztési kedve, azaz ne igyekezzenek az addig jó adósnak számító devizahitelesek rossz törlesztési morállal a segítségért. Minderről persze ma még korai agyalni, hiszen ehhez pontosan ismerni kellene, hogy kik kerülhetnek bele a „megmentendők/segítendők” kalapjába.
Nehéz helyzetben a fizető adósok
Van azonban egy olyan kör, a jól teljesítő adósok csoportja, akik mindenképpen kárvallottnak tekinthetők. Az állam rajtuk biztosan nem segít gáláns adóforintokkal, csak a limitált árfolyammozgás mechanizmusára ad majd garanciát, pedig ez a kör már eddig is nagyon sokat fizetett a rossz adósok helyett.
Ha az állam olyan bőkezű, hogy segít a bankokon és a devizahiteleseken, akkor talán most lenne itt az ideje, hogy a kormányzat és a bankszektor megállapodása tartalmazzon a jó adósokat segítő elemeket is. Az államnak azért nincsen morális kötelezettsége erre a segítségre, mert a bankok a devizahitelezéssel piaci kockázatot vállaltak, a devizahitelesek pedig aláírták közjegyző előtt, hogy megértették a kockázatokat, vállalták a későbbi feltételváltozások következményeit.
Mindez persze nem ilyen egyszerű, hiszen a bankrendszer vagy a társadalom egy jelentős részének csődjét úgyis az államnak kellene kezelnie, érdemes ezt megelőzni, illetve felvethető az is, hogy a probléma mélyülésében volt-e állami hiányosság, akár a felügyeletben, akár a szabályozásban. Mindenesetre egy lehetséges jó adós megsegítésben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) is komoly szerepe lehetne.
Magas a kamat
Lássuk a problematikát! A forrásköltségekre hivatkozva a bankok nagyon magas hitelkamatokat használnak jelenleg a devizahiteleknél, indokolt lenne ezeket visszaszorítani alacsonyabb szintekre. Történt ugyanis, hogy a válság során (2008 év végén és 2009 év elején) a bankok jelentősen átárazták a hiteleiket, azaz megemelték a kamatokat. Mindezt a magatartási kódex 2009. szeptemberi aláírása előtt megtehették és az indokok sem voltak álságosak.
A magyar bankok forrásköltsége valóban jelentősen megemelkedett, a piac beszűkült, a magyar országkockázati felár, a csődkockázatot jelző CDS egészen 400 pontig elszállt. Azóta azonban már visszaesett 260 pont környékére, csak az idei év első három hónapjában 120 ponttal mérséklődött. A banki átárazások annak idején elérték a 170-200 bázispontot is, a fordulat óta azonban csak jelképesen, mintegy 20-40 bázisponttal csökkentették a bankok a kamatokat. Természetesen nem kizárt, hogy késleltetve a bankok maguktól is csökkentik majd a kamatokat, de talán elkélne egy kis állami nógatás is. Hiszen a magas kamat nemcsak azért rettentően kellemetlen a jó adósoknak, mert sokat kell fizetniük, de az adósok igazságérzetét is erősen kikezdheti, hogy ma már elsősorban a sok rossz adós nemfizetése, illetve a bankok megnövekedett adóterhei és beszűkült profittermelő képessége miatt kell magasan tartani a kamatokat. Vagyis a bankok forrásköltségei már jóval alacsonyabbak, mint a válság idején, így praktikusan a régi svájci frankban denominált jelzálog-fedezetű hiteleken ma már 4,5-5 százalék körüli árrést keresnek a bankok, amely kiemelkedően magas szint.
Sok a mínusz
Nem kérdés: a bankokat most nem kell irigyelni, annyi helyen szivárgott el a jövedelmezőségük, hogy valahol nyerni is kell. A banki különadó, a hitelezési iránymutatást tartalmazó Kósa-Rogán javaslat, a magánnyugdíjpénztárak totális visszaszorítása, a devizahitelezés korábbi megszüntetése, egyenként is sok tízmilliárd forintos profitkiesést jelentettek számukra. Lenullázódott a szektor nyeresége, hiszen a 38 milliárd forintos szektorszintű eredmény a 29 ezermilliárd forintos mérlegfőösszeghez vagy a 3 ezermilliárd forintos saját tőkéhez viszonyítva praktikusan nulla. A bankoknak így minden bevételre óriási szükségük van, hiszen az anyabankok sem allokálnak oda pénzt, ahol a leányvállalat egy olyan postás szerepét tölti csak be, amely továbbítja az államnak az anyabanki forrást.
Jó adósból, rossz adós
A devizahitelesek egyéni és a bankrendszer csoportszintű problémáinak különösen nagy vesztesei tehát a jó adósok. Akikből így könnyen lesznek rossz adósok. A devizahitelezés jövőbeli problémáit az indokolatlanul magas hitelkamatok letörése jelentősen enyhítené, ráadásul ez minden adósra vonatkozna, nemcsak azokra, akik már bajban vannak, hanem azokra is, akik arrafelé sodródnak. Ebben az összefüggésben a hitelkamatok és az éves kezelési költségek magas szintjének csökkentése a bankok érdeke is, hiszen önmagában ezek a tételek ma már jelentősen növelik a nem fizető adósok arányát és a rájuk megképzett céltartalék szintjét is. A bankok most rengeteg terhet viselnek, nem lehet elégszer visszakanyarodni a különadókhoz.
Ám, ha közös teherviselésben gondolkodik az állam, kérhet is valamit a bankoktól. A hitelkamatok jogos visszaszorítása felelős magatartás lenne a bankok részéről, nem kegygyakorlásról van szó, de ezzel a bankok maguk is érdemben hozzájárulhatnának a helyzet konszolidálásához. Amire már csak azért is nagy szükség lenne, mert ma a lakossági hitelpiacon hiányzik a verseny. Ha az ügyfélnek már van jelzálog-fedezetű hitele, szinte lehetetlen a bankváltás, mert közben megemelkedtek a kockázati szintek, csökkentek az ingatlanárak, elszálltak a tőketartozások.
Feloldás
Mindez persze úgy fair, ha az állam nem csak kér a bankoktól, de ad is nekik. A már említett támogatásokon és garanciákon túl, a kilakoltatási és árverezési moratórium megszüntetését. Ami sajnos még akkor is indokolt, ha valóban megrázóak az egyéni, a családi tragédiák. Hosszú távon nem működhet, hogy a hitelező nem tudja értékesíteni a hitel biztosítékául szolgáló fedezetet. Az aktív állami szerepvállalás itt inkább a szociálpolitika frontján indokolt. Ahol továbbra is nagyon fontos a körültekintő megközelítés, az állam semmiképpen se úgy segítsen, hogy a segítséggel romlik a még jó adósok törlesztési hajlandósága.
