Mostanság évi 140-150 ezer tonna konzervet lehet belföldön eladni, holott a nyolcvanas évek végén még 170-180 ezer tonna is elkelt a magyar piacon. A nagy hazai és KGST-megrendelésekhez felszerszámozott konzervipar becslések szerint 25-35 százalék többletkapacitástól szenved. Ezt az árak is jelzik: mivel a vevők nem annyira a minőséget, sokkal inkább az árcédulát nézik, a gyártók a növekvő költségek ellenére alig emelhetnek, mert azonnal csökken a forgalom. Az idén eddig a zöldség- és gyümölcskonzerveknél 12-17 százalékos, a húsos termékeknél 25 százalékos áremelést hajtottak végre a gyártók, miközben a másik oldalon sorozatos árengedményes akciókkal próbálják fenntartani a szerény keresletet.
A felvásárlási árak robbanását – a Németországból importált uborkát, a chilei paradicsomot – azonban az előállítók már végképp nem tudják lenyelni: elkerülhetetlen lesz az áremelés. Ezt egyébként a cukor 17 százalékos, illetve a csomagolóanyagok 12 százalékos drágulása is indokolja. A konzerveseknek azonban nincsenek illúzióik: ha az inflációnál meredekebben nőnek az árak, akkor a vevők óhatatlanul elmaradnak majd. Ez különösen fájdalmasan érint olyan cégeket, mint a húsos termékek, készételek körében 20-40 százalékos részesedésével piacvezető Globus Konzervipari Rt., amely termelésének 70-75 százalékát itthon adja el.
A vállalatok eltérő üzletpolitikával igyekeznek válaszolni a piaci kihívásokra. A Globus például bővíti a választékát: a zöldség- és gyümölcsfeldolgozást akarja növelni. A termőövezettől távol lévő, fővárosi cég már eddig is bérmunkában gyártatta efféle konzerveit. A három esztendeje tartó akvizíciós program szerint évi 15-20 ezer tonna zöldség- és gyümölcskonzervet gyártanak. A fő profilba a csemegekukorica, a zöldborsó és a meggy tartozik. Az idén több kisebb feldolgozó vállalkozással is megállapodtak az együttműködésről, ennél is szélesebb perspektívát vázol azonban a békéscsabai feldolgozóval bejelentett fúziós szándékuk.
A Globus az idén már 3,5 milliárd forintos árbevételt vár a zöldség- és gyümölcsprogramtól. A készételkonzervekkel együtt a cég idei tervezett árbevétele – a korábbi két esztendő 5,5 milliárd körüli eladásai után – 7 milliárd forintra rúg. Szükség is van a több lábon állásra, hiszen az alapanyaghiány a húsfeldolgozásban, ételkonzerv-gyártásban is erősödik.
Az ágazat számára a nyomott belföldi kereslet mellett kitörési pontként az export kínálkozik. A magyar élelmiszeripar az 1992-es mélypont idején 300 millió dollárnyi, tavaly pedig már 460 millió dollár értékű feldolgozott zöldség- és gyümölcsterméket értékesített külföldön. A konzervipar egyre nagyobb feldolgozottsági fokú és egyre kisebb kiszerelésű termékeket exportál. A kivitel 35 százaléka az Európai Unióban (EU), 40 százaléka a FÁK-országokban talál vevőre. Ukrajnában azonban a magyar konzervekkel szemben bevezetet pótlefölözés (egy kilogramm áru után egy ecu-s “vámpótlék”) jó időre visszaveti a keresletet. Ez azért is fájdalmas, mert ezen a piacon – az erős uniós konkurencia miatt – nehéz megőrizni a korábbi részesedést. A CEFTA-országokba, s különösen a Romániába irányuló kivitel viszont egyre ígéretesebb; utóbbi országba a jelenleginek többszörösét is szállíthatnák a magyar cégek.
Az idei árbevétel-növekményt a Globus is a kiviteltől reméli, amelynek aránya így megközelítheti a 40 százalékot. Oláh Miklós, a cég vezérigazgatója számít az új Globus Ukrajna társaságára is, amely gyümölcsitalt szerel ki, valamint savanyúságot gyárt és forgalmaz.
Az EU-ba irányuló kivitelt a kínálati verseny korlátozza – állítja Schepp József, a német, francia és benelux piacokra szállító Limpex-csoport vezérigazgatója. Véleményét igazolja, hogy az EU-s konzerv-kvótának évek óta csak egy részét tudták a magyar szállítók kimeríteni. A német piacon például sokak szerint már csak az olykor erőn felüli áldozatokat követelő nagykereskedelmi láncokon keresztül lehet jelentősebb üzletet kötni.
A kivitelhez ma már alapfeltétel a minőségbiztosítás. Az exportra termelő konzervgyárak általában már megszerezték az ISO 9002 jelű tanúsítást. Az új kihívás a termékminőségi garancia, ezzel azonban ma még csak néhány gyártó büszkélkedhet. Az érintettek a Hűtőipari Kutatóintézetet kérték fel, hogy e garancia bevezetésének rendszerét dolgozza ki a tartósítóiparban. Nem lesz könnyű dolga, hiszen nem csak a termelői kör változik évente, hanem az alapanyag tömege, minősége is. A Limpex ezt úgy oldotta meg, hogy a nyersanyag-beszállításra megszerezte az ISO 9001-es tanúsítványt.
A zöldség és gyümölcs termékpályán – EU-mintára – szükség lenne a termelői értékesítő szövetkezetekre, amelyek a helyi szakmai érdekegyeztetést is elláthatnák, s garanciát vállalhatnának a közvetített alapanyagokért is. Ám erre még várni kell – a rendtartási törvény talán jövőre változik -, pedig a hazai tartósítók így nem csak a felvásárlásban, hanem a késztermékpiacon is egyre nehezebben állják a versenyt.
Nem csak emiatt romlik azonban a magyar exportőrök pozíciója. A GATT/WTO megállapodásra hivatkozva már az idén is mintegy 70 százalékkal csökkent az exporttámogatás a zöldségkonzerveknél. (Jelenleg terméktől függően 0-27 százalék a konzervek exportszubvenciója.) A jövő évi tervezet szerint január elsejétől az eddig normatív kiviteli támogatásért is pályázni kell. A Magyar Konzervgyártók Szövetsége aggódik az új, eddig ismeretlen módszer miatt. Galambos József titkár szerint ezért szeretnék elérni, hogy fokozatosan, csak a jövő májustól vezessék be ezt a szűkített támogatási formát. (Információink szerint az agrártárca a zöldség- és gyümölcstermékeknél jövőre is fenntartja a normatív támogatást.)
Mindezek ellenére a konzervgyártók bizakodnak. A napi bajok ellenére derűs távlatokat fest, hogy a szakminiszter szerint az élelmiszer-ágazati export a közeljövőben rekordmagasságokba érhet. Ebben bizonyára szerepe lesz a konzerveseknek. S addigra talán a hazai boltokban is érződik majd az életszínvonal-emelkedés.
