Mit lehet kezdeni egy szerény televíziós vállalkozással egy olyan korban, amikor a méret számít a legtöbbet? Marjorie Scardino két lehetőség közül választhatott: vagy eladja a Pearson brit médiaóriás tévérészlegét, vagy egyesíti azt egy nagyobb csoporttal. Április 7-én a Pearson energikus vezérigazgatója meg is hozta döntését. Azzal, hogy a Pearson TV-t hozzácsatolta a német Bertelsmann, valamint Albert Frčre belga médiamogul televíziós érdekeltségeihez, mind az árbevétel, mind a földrajzi kiterjedés szempontjából a legnagyobb európai tévétársaság megszületését segítette elő. “Az új cég valódi gigász lesz” – büszkélkedik Scardino.
Bizonyára igaza van. Az egyelőre még neve sincs vállalkozás az eddigi legambiciózusabb kísérlet egy igazán európai, az amerikai óriásokkal szemben is versenyképes médiacég megteremtésére. Európának mostantól működik egy nagy médiacsoportja – 3,6 milliárd dollárnyi együttes bevétellel -, amely Hollywoodhoz és az európai futballhierarchiához hasonlóan a kontinens egészére kiterjedő műsorkínálati alternatívaként léphet föl. Az ügyleten az Új Gazdaság hatása is érződik: a csoportnak a tartalomra éhes internetes társaságok számára is lesz mit nyújtania. Olyan vállalkozás ez, amelynek súlya és ígéretessége válaszra fogja kényszeríteni a riválisokat.
Az alapötlet az, hogy a Pearsonnak a tucatműsorok – a játékshow-k, a szappanoperák és a Baywatchhoz hasonló sorozatok – terén már bizonyított “tehetségét” összekapcsolják egy hatalmas disztribúciós hálózattal. A Bertelsmann és Frčre közös tulajdonában lévő, luxemburgi központú CLT-UFA 22 tévé- és 18 rádióállomást ellenőriz, köztük a német piacon vezető RTL-t. A Pearson TV beléptével az új társaság a brit Channel 5 ellenőrzését is megszerzi.
ALACSONY KOCKÁZAT. Ezt a multikulturális intézményt nem lesz könnyű zökkenőmentesen működtetni. Az új vállalat vezérigazgatói székének Frčre egyik bizalmasa, a jelenleg a CLT-UFA vezérigazgatójaként ténykedő Didier Bellens a várományosa, néhány elemző azonban jobban örülne egy keményebb főnöknek. A CLT-UFA, ahol a Frčre-, illetve a Bertelsmann-vezetőségek a legutóbbi időkig külön-külön irányították a hozzájuk tartozó egységeket, mintegy 11 százalékos nyereségrátával működik, míg a Pearson TV a kemény követelményeket támasztó Scardino vezetése alatt csaknem 21 százalékot ért el. Egy, az ügylet részleteit jól ismerő forrás mindazonáltal azt állítja, hogy Bellens rendelkezik a szükséges konszenzusteremtő képességgel – ha pedig nem teljesíti, amit tőle elvárnak, akkor rövid úton kiteszik a szűrét.
PIACI SZENZÁCIÓ. Nyereségproblémákról mindenesetre senki nem panaszkodik. Scardino, Frčre és Thomas Middelhoff, a Bertelsmann vezérigazgatója kétségkívül megtalálták a módját annak, hogy túlzott pénzügyi kockázatvállalás nélkül bent maradjanak a költséges televíziós játszmában. A piacok számára ez éppen elég szenzáció. A brüsszeli tőzsdén az egyesített érdekeltségek holdingcégeként működő, Frčre-féle Audiofina részvényei az üzlet bejelentését követő napokban 27 százalékkal drágultak.
Ha a piaci áldás tovább tart, az új társaságnak és anyavállalatainak tetemes összegek állnak majd a rendelkezésére műsorkészítési beruházásokhoz és felvásárlásokhoz. A távközlési és az internetes cégek számára az elmúlt időszakban kialakult csillagászati árfolyam lehetővé tette, hogy részvényeiket használják fizetőeszközül új érdekeltségek megszerzésekor. A spanyol Telefónica például április elején 5,4 milliárd dollárnyi részvényt adott egy sikeres holland televízióműsor-készítő cégért, az Endemolért.
Az új Pearson-Bertelsmann-csoport a londoni tőzsdére készül. A módszer, hogy részvényekkel lehessen finanszírozni a felvásárlásokat, különösen fontos a magánkézben lévő Bertelsmann számára, amely az új cégben 37 százalékos tulajdonhányaddal rendelkezik majd. Middelhoff tájékoztatása szerint a partnerek – a Frčre-nek 30, a Pearsonnak 22 százalékos érdekeltsége lesz, a fennmaradó 11 százalék pedig nyilvános tulajdonba kerül – amerikai műsorkészítő cégekre fenik a fogukat, és sportközvetítések jogának megszerzéséről kívánnak tárgyalni a Canal Plus tévétársasággal.
Mindeközben a vállalkozás műsorkészítési eszközeinek értéke is növekszik. Mint azt az Endemol-ügylet mutatja, a médiacégeknek van egy csupán nehezen – és költségesen – behozható előnyük: nemcsak hálózatokat működtetnek, hanem saját tartalmat is tudnak kínálni. Ez a magyarázata annak, hogy a piac 5 milliárd dollárra értékeli a Pearson 22 százalékos tulajdonrészét. Steve Winram, a Morgan Stanley Dean Witter londoni elemzője szerint ez kétszerese annak, amennyire a Pearson TV-t az ügylet előtt becsülték. “Hosszú távon a tartalom lesz a döntő; az a vállalat fog nyerni, amely szórakoztatni tudja a fogyasztókat” – vélekedik Wolfgang Bock, a müncheni Mercer Management Consulting munkatársa.
Ebbe beleértendő a fogyasztók internetes szórakoztatása is. Az úgynevezett széles sávú hálózatok európai elterjedésével óriásira nő a kereslet a műsorok iránt. A kábeltévé-szolgáltatók, a távközlési cégek és a televíziós társaságok – mint például a Rupert Murdoch érdekeltségi körébe tartozó British Sky Broadcasting és a Granada Group – súlyos összegeket költenek az adatátviteli kapacitás bővítésére. A digitális technológia térhódítása következtében számos új csatorna és műsor interaktívvá válik, lehetővé téve, hogy a nézők a tévéképernyőn vagy a mobiltelefonok kijelzőjén rendeljenek meg árukat és szolgáltatásokat.
ÁTSZABNAK. A régebbi médiatársaságok szintén az új médiának megfelelően alakítják műsortárukat. A Canal Plus 49 százalékát birtokló Vivendi a Vodafone-nal közösen dolgozik egy mobil internetes kínálat kialakításán, amely alighanem a Canal Plus-nál gyártott műsorokra fog támaszkodni. Richard Eyre pedig, a Pearson TV vezérigazgatója, az új vállalat műsorkészítő részlegének leendő irányítója azt tervezi, hogy a Price is Right című kereskedelmi tájékoztató produkciót internetes home-shopping formátumúra szabja át. A Pearsonnak megvan a jártassága abban, hogy ilyen műsorokat új formátumokhoz és kultúrákhoz igazítson: a CLT-UFA-val korábban létrehozott vegyes vállalata ma már Németország legnagyobb szappanopera-gyártójának számít.
A rivális európai médiacégek vezetői persze nem úgy reagálnak, hogy kényelmesen hátradőlve élvezik a show-t. “Az egyesülés komoly nyugtalanságot okoz a médiaszereplők körében” – állítja Riccardo Pavoncelli, a Morgan Stanley londoni részlegének az európai médiáért felelős szakembere. “Aki nem cselekszik, azt a piac keményen megbünteti.”
NYOMÁSPRÓBA. A Pearson-ügylet nyomán csakugyan nagy nyomás nehezedik a brit felügyeleti szervekre, hogy hagyják jóvá a Carlton Communications és a United News & Media tévétársaságok tervezett 14 milliárd dolláros egyesülését. A Granada pedig azzal a kérdéssel fordult a hatóságokhoz, hogy tehet-e ajánlatot valamely másik tévétársaságra. Rupert Murdoch, aki – miután tanúja volt, miként száguldottak el a dot.com-papírok árai az ő News Corp. részvényeié mellett – amúgy most azon igyekszik, hogy összehozzon egy globális műholdas vállalkozást, amelyet azután a tőzsdére vinne. A Vivendi tárgyalásokat kezdeményezett azzal a céllal, hogy a BSkyB-ben meglévő 24,5 százalékos érdekeltsége fejében tulajdonrészhez jusson ebben az új vállalkozásban.
SZEMÉLYI AKADÁLYOK. A Pearson-Bertelsmann-ügylet nyomán akcióba lendülhet Németország első számú fizetőtévé-szolgáltatója, a Kirch Gruppe, valamint a Silvio Berlusconi vezette olasz Mediaset is. Elképzelhető egy olyan hasonló ügylet, amelyben Murdoch-érdekeltségek, a Kirch és a Mediaset vennének részt. Csakhogy nem kevés leleményességet igényel a feladat, hogy olyan megoldást találjanak, amely kielégíti az érintettek egyéni ambícióit, áthidalja a kulturális különbségeket, végül a hatósági engedélyeztetési eljáráson sem akad fönn. Megtörténhet ezenközben, hogy a régi médiatársaságok helyett az ágazat következő nagy ügyletét a távközlési vagy az internetes szektor valamelyik szereplője üti nyélbe. Bock szerint jó esély van arra, hogy a Deutsche Telekom tartalmat vásárol majd T-Online nevű internetes leányvállalata részére. Miként a Telefónica is változatlanul zsákmányra les.
Scardino és szövetségesei nem aggódnak. A napokban megtartott sajtótájékoztatóján a vezérigazgató azzal viccelődött, hogy akár maga az új vállalat tehet felvásárlási ajánlatot egy távközlési cégre. Ez eléggé valószínűtlen, tekintve a British Telecom vagy a Telefónica égbeszökő piaci értékét. De bárki lesz is a felvásárló, Euró- pa új médiakorszaka minden jel szerint pompás kilátásokkal kecsegteti a részvényeseket.
CAROL MATLACK, PÁRIZS
Š BUSINESS WEEK
Közös öröm
