Szíveskedjenek jövőre visszafáradni! – ha a póruljárt “londonos” ügyfeleket sorba állítanák a Befektetővédelmi Alap (Beva) Vörösmarty téri épülete előtt, akkor már az átellenben lévő Gerbaud cukrászdánál toporgóknak is ezt lennének kénytelenek ismételgetni az alap munkatársai, hiszen már az első néhány száz igénylő igazolt követelése “padlóra küldi” az intézmény idei költségvetését.
ÜRES ZSEBBEL. Hiába rendelték el ugyanis már az év elején a tagság – a brókercégek – számára a rendkívüli befizetést (annak összege legfeljebb az éves tagdíj háromszorosa lehet), a Diana és a Wellington ügyfeleinek kártalanítása után mindössze 50 millió forint maradt. Várható ugyan még júliusban nagyjából 50-60 millió forint a rendes évi tagdíjakból, s még néhány tízmillió a felügyeleti bírságokból, ez az összesen legfeljebb 150 millió forint is éppen csak arra lesz elegendő, hogy elkezdjék a kártalanítást. Édeskevés azonban ahhoz, hogy belátható időn belül be is fejezzék, hiszen a becslések szerint mintegy 8-9 ezer egykori London Broker ügyfél körülbelül 1 milliárd forintot követel az alaptól, amelynek maximális éves költségvetése 520 millió forint. Gyors fejszámolás: a sorban utolsó – papírjainak leadása után – ráér két év múlva visszajönni.
“A szervezet a törvény keretein belül ellátja a dolgát, az intézmény azonban jelenlegi formájában nem vált be” – vélekedik éppen ezeknek az adatoknak a láttán Farkas Péter ügyvezető igazgató, aki szerint a három évvel ezelőtti alapításkor a részvénypiac euforikus hangulatban volt, sem a törvényhozók, sem a brókercégek nem gondolták, hogy valaha is a szükség lesz a Bevára. Főleg az uniós jogharmonizáció folyamatában akartak egy újabb tételt kipipálni, így nagy sietve, kidolgozott koncepció nélkül engedték rá az alapot egy gyengén szabályozott és felügyelt piacra, amely ráadásul rögtön bukórepülésbe kezdett. Így a Bevának ideje sem maradt tartalékot képezni az első bevetés előtt, ráadásul a sorozatos csődök, felvásárlások, összeolvadások, piaci kivonulások nyomán a tagjainak a száma is egyre fogyatkozott. Csak tavaly 24-en vonultak ki, ezért vagy azért a szervezetből.
ÁTKOZÓDÓ BEFEKTETŐK. Mindennek az eredménye itt van a szemünk előtt: mindenki elégedetlen. A befektetők átkozódnak, mert hónapokig, évekig kell várni a pénzükre, a brókerek idegesek, mert csak azt látják, hogy cégük pénze eltűnik egy feneketlen kútban, olyan csődök rendezésére, amelyekre a legkevésbé sem képesek hatni, az állam pedig nem hajlandó pénzt áldozni a működtetésre, sem pedig egy esetleges kezességvállalással az alap áthidaló hitelfelvétele mögé állni.
A reformok előtt Farkas Péter úgy véli: a Beva gondjainak nagy része mindaddig fennmarad, amíg nem lesz jobb a “külső környezet”, vagyis nem lesz hatékonyabb a szabályozás, a felügyeleti munka és a szankcionálás. Mint mondja: nem az a baj, hogy elfogy az alap pénze, hanem az, hogy a csődöknek nem látni a végét. “Elvileg három feltételnek kell adottnak lennie – a cégek tartsák be a szabályokat, legyen rendes nyilvántartás, belső és külső ellenőrzés, ráadásul a hatékony igazságszolgáltatás ijessze el a lopástól a kétes egzisztenciákat -, ebben az esetben a Bevának nem kellene fizetnie” – mondja az ügyvezető, aki szerint ezzel szemben az elmúlt két évben 12 alkalommal úgy állt fejre brókercég, hogy egyszerűen ellopták az ügyfelek pénzét, a felügyelet pedig legtöbbször nem félúton csípi fülön a cégeket, “általában csak a gyilkost találja meg, aki füstölgő pisztollyal ott állt a hulla fölött.” Ráadásul az igazságszolgáltatás sem képes elrettentő erőként fellépni: az Allied Investment ügyében például már második éve botorkál rendőrségi szakaszban az eljárás, a vezetők szabadlábon védekeznek. Vagyis ha minden marad a régiben, további csődök várhatók, a Beva pedig a jövőben sem tartalékalap, hanem egyszerű kifizetőhely lesz. A pénz pedig, akármennyi is lesz, mindig rendre elfogy majd.
Rövid távon persze a bénító hiány is segítségért kiált. A tőkepiaci szabályozás átfogó módosításán ügyködő pénzügy-minisztériumi munkacsoport vezetője, Pacsi Zoltán azt közölte a Figyelővel, hogy a tagdíjfizetési rendszer átalakítására még nincs kiérlelt javaslat. Szó lehet az éves forgalomarányos tagdíj plafonjának felemeléséről – a jelenlegi 2 millióról 4-5 millió forintra -, csakúgy, mint arról, hogy a brókercégek között különbséget tennének a kockázat szerint, amit minősítő cégek jelentéseire alapoznának. Ugyancsak foglalkoznak azzal az elképzeléssel is, hogy a Bevát egyfajta biztosítási konstrukcióvá alakítsák – amelyben a tagok továbbra is az alapnak fizetnék a díjat, de az alap már egy biztosítótársasággal állna kapcsolatban -, miként azzal a megoldással is, hogy több befektetővédelmi alap is létezzen. A brókercégek, egy alapbiztosításon túl ebben a rendszerben más alaphoz is csatlakozhatnának, hogy ezzel tovább növeljék a befektetőik bizalmát. Pacsi Zoltán szerint azonban ezekben a kérdésekben még nincsen konszenzus, abban viszont igen, hogy a kártalanítás felső határát a jelenlegi egymillió forintról, először valószínűleg a duplájára, majd több lépcsőben, az EU direktívában szereplő, a 20 ezer eurónak megfelelő szintre emelnék. Magyarország egyébként – a tőkepiac területén – csak ennek a szabályozásnak az átvételére kért a belépéstől számított ötéves derogációt.
CSÚSZÓ REFORM. Az idén azonban még ezzel együtt is üres kasszára kell felkészülni, hiszen a kormány jogalkotási programja szerint a módosított tőkepiaci szabályozás – így a Bevát érintő reform is – legfeljebb jövő január elsejétől lépne életbe. Vagyis: a pórul járt befektetőknek addig marad egy nyugtató tea a Gerbaud-ban…
