Sokkal könnyebben érvényesülhetnek a kis- és középvállalkozások az Új Gazdaságban, mint a régiben, hiszen ma elegendő egy portált létrehozni az interneten és a cég máris működik – állapította meg néhány hete az Európai Bizottság információtechnológiai kérdésekért felelős tagja, Erkki Liikanen (Figyelő, 2000/26. szám). Pedig már akkor is két hónap telt el a technológiai részvényeknek otthont adó amerikai tőzsde, a Nasdaq “fejreállása” óta.
Liikanen a jelek szerint tévedett. Az amerikai tőzsdei földrengés hullámai Európára is átterjedtek, s ennek nyomán olyan folyamat indult el, amely mind nyilvánvalóbbá teszi, hogy az internetes gazdaság sem nagyon különbözik a hagyományostól. Sorra fogynak ki a pénzből és mennek csődbe a múlt év végén, ez év elején néhány ezer dolláros induló tőkével alakult vállalkozások. A napokban “húzta le a rolót” például a fényűző Boo.com online sportszer-kereskedőház, amely még akkor is gondolkodás nélkül szórta a pénzt, amikor már rég a múlté volt a korábbi bőség. Előremenekült – amíg tehette – az egészségügyi árukat és szolgáltatásokat kínáló brit Clickmango is: a cégnek az utolsó napokban 2 ezer fontos heti forgalom mellett hetente 25 ezer fontjába került csupán annak biztosítása, hogy egyáltalán jelen legyen a piacon.
Április előtt a tőzsdei szárnyalástól megrészegült befektetők számolatlanul öntötték a pénzt akár az olyan cégekbe is, amelyek alapja csupán egy úgy-ahogy kidolgozott webötlet volt. A Nasdaqon történtek azonban kijózanítólag hatottak. Az európai internetes vállalkozások manapság csak kínkeservesen tudnak pénzhez jutni. Ennek tükrében nem ritka, hogy végképp kiürül a kassza.
Vannak persze szerencsések is. Kétségtelenül ilyen a brit The Economist által bemutatott német GloMediX. Az európai kórházakat egészségügyi berendezésekkel kiszolgáló online áruház alapító elnöke, Stefan Münnighoff ugyanis március végén, alig néhány nappal a tőzsdei hanyatlás kezdete előtt, “felhajtott” 8 millió dollárt, s ez az éppen időben érkező tőkeinjekció egyenesen a túlélést jelentette a GloMediX-nek. Münnighoff ma Nagy-Britanniától Portugáliáig utazgat Európában, és olyan – időközben padlóra került – egykori vetélytársaival alkudozik, akiknek a leghőbb vágya, hogy cégüket a müncheni vállalkozás felvásárolja.
Elemzők szerint a többé-kevésbé azonos időben és alaptőkével létrehozott webvállalkozások ezekben a hónapokban gyakorlatilag egyszerre fogynak ki a pénzükből. Így rövid időn belül cégek százai tűnnek el az üzleti életből: szerencsés esetben felvásárolják őket vagy összeolvadnak egy stabilabb partnerrel, míg a pechesebbeknek nyomuk sem marad. Egyidejűleg színre lépnek a hagyományos nagyvállalatok is, amelyek későn ébredtek ugyan, de pénzügyi hátterük révén van esélyük behozni a lemaradást. Sőt a kivárásnak köszönhetően arra is lehetőségük nyílik, hogy tanulva a kis dotcom cégek kárán, elkerüljék azok hibáit.
A konszolidáció tehát a vártnál évekkel előbb kezdődött és nagyságrendekkel gyorsabban zajlik. Ennek nyomán rövid időn belül – sokkal hamarabb, mint azt korábban bárki sejteni merte – felbukkanhatnak a színen az első olyan internetes cégek, amelyek immár nemcsak szolgáltatásaik jellegéből adódóan, de üzleti struktúrájukat tekintve is lefedik egész Európát.
Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy most valami olyasmi történik, amire eddig nem volt példa a történelemben. Csupán az a sors éri utol az Új Gazdaság szereplőit, ami a feltörekvő iparágaknak a kezdeti felfutás után mindig is osztályrészül jut. A húszas évek Európájában például mintegy 200 autógyár üzemelt – legtöbbjüknek ma a nevére sem emlékeznek. Ebből is látszik, hogy jóllehet továbbra is az Új Gazdaságé a jövő, egyedülállóságának mítosza kezd szertefoszlani.
