Ritka madár égtájainkon az egyetlen pártinak vagy politikai irányzatnak sem elkötelezett társadalomkutató, aki kizárólag meggyőződése szerint mondja a magáét “míg az égi és ninivei hatalmak engedik”. A “függetlenek” csapatának tekintélyes képviselői – Gombár Csaba, Hankiss Elemér, Lengyel László és Szilágyi Ákos – A kérdéses civilizáció című kötetben adták közre elmélkedéseiket korunk néhány égető kérdéséről. A globalizáció, a civilizáció, a kultúra és a modernizáció a publicisztikában és politikusok szózataiban is gyakran szereplő problémacsokrát járják körül, az esszé műfaját választva.
GLOBALIZÁLÓDÓ ÚJ VILÁG. A szerzők érdekes eszmefuttatásaiból adható szerény ízelítőt kezdjük a dolgozatok közösen elfogadott alapvető feltételezésével, amely szerint az ezredvégen az emberiség történelmi korfordulóhoz érkezett. A drámai változások következményeként létrejött “új világot” akárhogyan is nevezzük – például posztindusztriális, avagy információs korszaknak – a globalizáció térhódítása, s ezzel együtt a társadalmi-gazdasági folyamatok mélyreható átalakulása, újak megjelenése, régiek eltűnése jellemzi.
Az ellentétes szemléletet vallók is egyetértenek abban – állítja Gombár Csaba -, hogy a globalizációnak nincs alternatívája. “Kissé fellengzősen úgy is mondhatjuk, hogy globalizációra vagyunk ítélve.” Hangsúlyozza: ma még nem tudjuk, miként és mivé alakul a globalizálódó emberiség összetartó politikai keretintézménye, azt azonban igen, hogy “határt szabó hatalom”, azaz politika nélkül nincs emberi társadalom. Persze az igaz, hogy “egy központi rendteremtésre kiokumulált hatóságtól” – nevezzük jobb híján globális kormánynak – “mindenkit kiráz a hideg”.
Szilágyi Ákos, ismert-elismert kutatásaihoz híven, Oroszországnak a jelenlegi világhelyzetben várható fejlődési irányait taglalja. Felteszi az izgalmas kérdést: vajon van-e egyáltalán mód és lehetőség Oroszország számára a szovjet típusú anarchia összeomlása nyomán bezárkózásra és birodalmi irányú fejlődésre, vagyis a civilizációs folyamatból való kirekesztésre? Továbbá: mennyiben befolyásol(hat)ják e döntéseket a helyi háborúk és a Nyugat bölcs, avagy átgondolatlan politikája? A válaszokra ugyan még várni kell, de örömmel fogadható Szilágyi optimista vélekedése: “Egyelőre minden jel arra vall, hogy Oroszország a globalizáció útját választotta, és az orosz állam minden lépése, rendteremtő akciója csakis ebben az összefüggésben értelmezhető.”
Hankiss Elemér fogyasztói civilizációnak nevezi azt a magatartást, értékszemléletet, világértelmezést, létélményt, amely közvetlen kapcsolatban van a fogyasztói iparral, s ezen belül elsősorban a reklámvilággal és a médiumokkal. S erről fejti ki nézeteit. A bulvársajtót hozza fel példának, bemutatva, hogy “a felületes, bocska bulvártörténetek felszíne alatt milyen drámai mélységek rejlenek”. Tapasztalatainkkal összhangban kijelenti: “Szeretjük a botrányokat, mert izgalmasak, gonoszak, felszabadítóak, intenzív létélményt nyújtanak. De ezek az élmények nem minket fenyegetnek, sőt félelemmel vegyes gyönyörűséggel töltenek el.” Lehet, hogy így van, lehet hogy nem, mégis marad a kérdés: A nyugati civilizáció nagy átalakulásában a “fogyasztói civilizáció válságtünet, átmeneti jelenség, Tisza-virágzás, avagy egy megújuló civilizáció útkeresése, egyik első próbálkozása”? Jó volna tudni.
Lengyel László úgy véli: a magyar anyagi és szellemi civilizáció történetileg nem volt sem kelet-európai, orosz, se nyugat-európai, hanem sajátosan kelet-közép-európai. Ez az Oroszország és Németország közé került önálló civilizációs régió mind a keleti, mind a nyugati civilizációból vett át mintákat. Ez magyarázhatja azt is, hogy “1918-ig Magyarország a Monarchiában a felfelé haladó Európa, és ezen belül a dinamikusan, de felemásan emelkedő Közép-Európa része volt. Részese a polgárosodásnak és városiasodásnak, de hurcolja a feudális kasztosodás, a provincializmus és a zártság összes terhét”, 1918-1919 után pedig “Magyarország visszazuhan Kelet-Európába, a periféria perifériája lesz”. Kellemetlen, de igaz megállapítás.
HOL A HELYÜNK? Következésképpen azt kellene tudnunk: hol van jelenleg és hol lesz a jövőben Magyarország helye a világban – keleten, középen, avagy nyugaton? Hankiss óvatos válasza abból indul ki, hogy “a kizökkent időt nem lehet visszazökkenteni”, és nem térhetünk vissza oda, ahol 1914-ben, 1920-ban vagy 1948-ban voltunk. De az elmúlt évtizedeket sem törölhetjük ki a történelemből. Már csak azért sem, mert “tökéletesen érthetetlen volna a magyar civilizációs átalakulás a kádárizmus 40 éve nélkül”. Ami pedig talán mindennél fontosabb: “A NATO keleti kiterjesztésével mintegy kialakultak az új európai határok, Lengyelország, Csehország és Magyarország benyitottak az európai ajtón, és úgy tűnt, be is léphetnek rajta.” Közös érdekünk, hogy így is legyen. –
Gombár Csaba-Hankiss Elemér-Lengyel László-Szilágyi Ákos: A kérdéses civilizáció 301 oldal; Helikon-Korridor, 2000. – Ára: 1400 forint
