Balladai homály lengi körül a magyar irodabútor-piacot. Aligha kétséges azonban, hogy roppant vonzó területről van szó, melynek forgalmát egyesek 10 milliárd forintra, mások ennek duplájára becsülik. Az éves bővülés tempója minimum 4-5 százalékos lehet.
Egy rokon szegmensről, az irodapiacról már valamivel pontosabb adatokkal rendelkezünk. A főváros első osztályú bériroda-állományát Gerő János, a DTZ Hungary Kft. ingatlanközvetítő és tanácsadó cég ügyvezetője 650-800 ezer négyzetméterre teszi. Szerinte ez egy-két éven belül 1 millió négyzetméterre nő, s ez még mindig nem jelent teljes telítettséget. Az ugrásszerű kínálatnövekedést nem követi azonnal a kereslet, így ideiglenesen megemelkedik majd az üresen álló épületek aránya, de ez korántsem egyenlő azzal, hogy ezek az irodák feleslegesek lennének. Olyan potenciális felhasználók, mint például az önkormányzatok, amelyek még nem merészkedtek be ezekbe az irodaházakba, a díjak várható csökkenésével bérlővé válhatnak. Másrészt, a műszaki elvárások növekedésével, továbbra is nagy igény lesz a korszerű új irodaházakra. A Budapesthez hasonló nagyságú nyugat-európai városok nagyságrendekkel nagyobb irodaterülettel rendelkeznek (Bécsben például 5-6 millió négyzetméter bériroda-állomány található), ami ugyancsak bizakodással töltheti el az itteni építtetőket.
Az irodák területének növekedésével erősödik az irodabútorok kereslete, ami vonzza a nagy külföldi gyártókat; ezek szinte kivétel nélkül képviseltetik már magukat nálunk. A közbeszerzésekben érintett területre e cégek nem nagyon juthatnak be, főként termékeik magas árszintje miatt; a torta ezen szeletéért tehát a hazai szereplők versenyeznek. A piac többi részéért azonban a külhoni gyártók és forgalmazók is ringbe szállhatnak. A piac e két pólusát egyes becslések szerint 40-50 százalékos árszakadék választja el.
Feuertag Ottó, az Europa Design ügyvezető igazgatója szerint a kilencvenes években bekövetkezett mennyiségi boom után egy minőségi tisztulás figyelhető meg az irodaberendezésben: a központban már nemcsak az ár áll, hanem a minőség és a funkcionalitás is egyre fontosabbá válik.
Az irodabútor hosszú távú befektetés lehet, s ennek megfelelően kell kezelni. Ami a vásárlási szokásokat illeti, a megrendelőknél sokszor még nem szakemberek döntenek, ám egyre inkább megfigyelhető, hogy a cégek immár képzett tanácsadóra bízzák magukat. Ezt erősíti, hogy a forgalmazóktól a vevő ma már nemcsak széket és asztalt vesz: a stúdiók nagy része a szolgáltatások széles skáláját ajánlja – a számítógépes látványtervezéstől a bútorok összeszereléséig -, így is megpróbálván megkülönböztetni magát a többiektől. Az extrákat az erősödő verseny kényszeríti ki. A forgalmazók manapság már nem ülhetnek ölbe tett kézzel; figyelemmel kell kísérniük a nagy beruházásokat, hogy ajánlataikkal időben lecsaphassanak a potenciális megrendelőkre. –
