Repülni nehéz. A Paul Greengrass rendezte angol film legalábbis erre a következtetésre jut. A repülés elmélete című alkotás – amelynek főszerepeit Kenneth Branagh és Helena Bonham Carter játsszák – mégis könnyedén egyensúlyoz a melodráma és a könnyes-nevetős fikció határán. A bank tetejéről repülni próbáló alkalmazottnak az incidensért 120 órányi közmunkával kell fizetnie, s ennek részeként egy a paralízishez vezető motoneuron betegségben szenvedő, csípős nyelvű, akaratos fiatal lányt kell szórakoztatnia. Az ápoló és betege között nehezen kialakuló megértésnek és szeretetnek természetesen áldozatul esik a férfi volt szerelme, repülőépítési mániája, sőt az a terve is, hogy kirabolja volt bankját. Mindezeket viszont ellentételezi, hogy az akadozó beszédű, szexuális elfojtásban élő beteg Jane megtanul örülni az élet számára kiszabott csekélyke élvezeteinek, ha úgy tetszik, szárnyaszegett létére is megízlelheti a repülés örömét. Mi nézők pedig leginkább annak örülhetünk, hogy a Richard Hawkins által megírt érzelmes történet nem egy amerikai producer kezébe került. –
