Felszerelnek az előfizetőnél egy kisméretű dobozt, amihez vezetékkel egy teljesen szokványos készülék csatlakozik. A doboznak van egy 25 centiméter hosszú antennája – ezen keresztül tartja a kapcsolatot a hozzá tartozó bázisállomással. Ez utóbbi pedig vagy vezetékes, vagy mikrohullámú összeköttetésben van a telefonközponttal. Az előfizető eközben ugyanannyit fizet a telefonálásért, mintha végig vezetékkel kapcsolódna a hálózatba.
A WILL, avagy RLL (Wireless, illetve Radio Local Loop) rendszerek felépítése némi leegyszerűsítéssel a fenti sémával írható le. A Matáv körülbelül 150 ezer ügyfelet juttat telefonhoz efféle megoldással. A cég – amely három év alatt 100 millió dollárt költ erre a beruházásra – a jelenlegi előfizetői szokások ismeretében arra számít, hogy befektetése hét év alatt megtérül.
Az RLL-rendszer lehetővé teszi, hogy az alapvető távközlési szolgáltatásokat rövid idő alatt eljuttassuk a fogyasztókhoz – fejtette ki Ulrich Schaumann, a Matáv műszaki vezérigazgató-helyettese. Ennek segítségével olyan területek is rövid idő alatt rákapcsolódhatnak a hálózatra, amelyek – például gyér lakottságuk miatt – csak évek múltán jutottak volna ellátáshoz. Másfelől, ha a Matáv a telefonkábeleket mindenhová el akarta volna vezetni, akkor nem tudta volna teljesíteni a koncessziós szolgáltatási szerződésben előírt telefonellátási kötelezettségét.
Az RLL-készülékek használata a vezetékesekével megegyező minőségű vonalat biztosít az ügyfelek számára. A légi és földi összeköttetések közötti átkapcsolási idő miatt ugyan kicsit hosszabban kell várni a kapcsolásra, ez a várakozás azonban nem lépi túl a szabványos időintervallumot. A Matáv RLL-rendszerét a vezeték nélküli telefonrendszerekre vonatkozó nemzetközi előírásokkal összhangban építették ki, így azok nem okozhatnak zavart a tévé- vagy a rádióvételben, s nem zavarhatják a hi-fi berendezéseket sem.
A Matáv rendszere – hangsúlyozta Schaumann – nem “akaszkodik össze” a más vezetékes, illetve a mobilszolgáltatók rádiós kapcsolataival: a hazai és a külföldi (határ menti) társaságokkal egyaránt egyeztették ugyanis a technikai paramétereket. Gond viszont, hogy – miután a GSM- és az RLL-rendszerek egyaránt a 900 megahertzes frekvenciasávot használják – a GSM-társaságok nem tudják birtokba venni a számukra elvileg rendelkezésre álló teljes tartományt, s ez csökkenti szolgáltatási kapacitásukat. E probléma orvoslására új megoldást kell találniuk a nemzetközi távközlési rendszerek szabályozóinak.
