Kísérletképpen napi eszközértékelést vezet be néhány magánnyugdíjpénztárnál az Állami Pénztárfelügyelet (Ápf). Amennyiben ezt eredményesnek ítéli, jövőre ez a – befektetési alapoknál jogszabályban előírt – szokás e szférában is bevetté válhat. Mindaddig azonban jó néhány kérdésnek kell tisztázódnia, kezdve rögtön azzal, hogy milyen körben induljon a próba. A pénztárak esetében a negyedévente kötelező értékelésnél már jelenleg is több intézmény kíván sűrűbben, általában havonta tájékozódni eszközeiről. A napi értékelésre máris akadnak önkéntesen jelentkezők – kiváltképp ha a módszer alkalmazása nem jár extra költséggel -, ám nem tudni, hogy végül az Ápf miként választja ki a tervei szerint úgy fél tucat pénztárat. Az önkéntesség “kötelező”, lévén a felügyeletnek a letétkezelő a pénztárról nem szolgáltathat adatot, hacsak az utóbbi nem kéri kifejezetten azt.
Az Ápf mindenesetre már tavaly megvásárolta a napi eszközértékeléshez szükséges szoftvert (az IQ Soft cég IQ PMS rendszerét), amelyet ősszel a legtöbb pénztárat adminisztráló öt banki letétkezelő – a BA-CA, a Credit Lyonnais, a Citibank, az OTP Bank és a Raiffeisen Bank – társaságában “tanult ki”. Az adatokat naponta a letétkezelők küldenék meg, s abból a nettó eszközértékeket – legalábbis a kísérleti fázisban – az Ápf maga kalkulálná, ám ez eredményt nem tenne közzé. Az idei próba az értékelés szükségességének vizsgálata mellett azt is eldönteni hivatott, hogy a kapott értékeket milyen gyakran kell majd a pénztáraknak publikálniuk. Kérdés az is, egyáltalán mit mutatnak majd, hiszen semmi sem szabályozza, milyen átfutással jelenti a vagyonkezelő a letétkezelőnek a tranzakciókat. Erről egyébként jobb híján a három fél – a nyugdíjpénztárat is bevonják – állapodik meg: a vagyonkezelő az adásvételi szerződést általában másnap küldi, míg maga az értékpapír (attól függően hogy tőzsdei avagy állampapírról van-e szó) 3-5 nap múlva érkezik meg. Valamelyest az is bonyolítja a helyzetet, hogy a letétkezelő a pénztáraknál nem feltétlen a számlavezető is, míg e két szolgáltatást a befektetési alapoknál kötelezően ugyanaz a bank nyújtja. Következésképpen a számlákat nehezebb követni, azokról külön tájékozódni kell. Jóllehet, a letétkezelőnek a pénztári portfoliók napi követése ma is feladata, hiszen például három napon belül köteles a pénztárat értesíteni, ha az, illetve vagyonkezelője a befektetéseket nem a rendeletben meghatározott portfolio-osztályok szerint kamatoztatja. Ilyenre esetenként sor kerül, ám legtöbbször csupán az éppen úton lévő tételek miatt, amit a letétkezelő a vagyonkezelő szóbeli közlése alapján elhisz. Ugyanakkor e kézi átállítások mellett a kötelező negyedéves eszközértékelés is általában többnapos egyeztetést igényel. Mindemellett az is kérdés, miként és milyen áron hangolható össze az Ápf és az egyes letétkezelők – a felügyeletétől esetleg eltérő – rendszere.
