Ötöbb mint tíz évet szolgált az amerikai hadseregben. Miért hagyta ott?
Amikor így döntöttem, már volt három gyermekem. Több időt akartam tölteni a családommal.
Nemzetközi kapcsolatok szakon végezte el az egyetemet. Az ember azt várná, hogy ilyen posztra üzleti iskolai diplomával kerül valaki.
Valóban ez az általános, de én a nehezebb utat választottam: a gyakorlatban tanultam meg a vállalatirányítást.
Az 1997-es éves beszámolóban a Coca-Cola elnök-vezérigazgatója azt írta, hogy ez a vállalkozás még gyerekcipőben jár, s világszerte páratlan növekedési kilátásai vannak. Miért gondolják ezt? Hisz az emberek már lépten-nyomon üdítőt isznak…
Negyvennyolc elfogyasztott alkoholmentes ital közül – a kávét, teát, kakaót, gyümölcsleveket és hasonlókat is beleértve – mindössze egy a Coca-Cola terméke. Tehát a világ fogyasztásának kevesebb mint 1/40-edét adja a mi cégünk. Ezért az a célunk, hogy az alkoholmentes italok terén rendkívül széles termékskálát felvonultató gyártóvá váljunk. Világszerte 160 márkával rendelkezünk, Magyarországon ezek közül eddig nyolcat vezettünk be, itt tehát csak az alapvető márkáinkkal vagyunk jelen.
Ön Bukarestből érkezett hozzánk. A hírek szerint nagyon sikeres volt a román piacon, jelentős bővülést ért el. Nálunk is növelnie kell az eladásokat, a piaci részesedést, itt azonban minden bizonnyal nehezebb lesz a dolga, mert a magyar piacon már igencsak éles a verseny.
A Coca-Cola 1992-ben jelent meg Romániában, s mostanra az évi egy főre jutó fogyasztás 75 üvegnyi üdítőitalra emelkedett. Ez csak a fele a magyarok évi 153 üvegnyi fogyasztásának, tehát tényleg magasabb szintről kell tovább növekedni. Vállalatunk a magyar piacon is nagy utat tett már meg, hisz 1991-ben átlagosan 47 üveg, 1995-ben pedig 125 üveg üdítőt vettek meg tőlünk. Ám az itteni fogyasztás most is kevesebb mint fele az Egyesült Államokban mértnek, ahol az emberek évi átlagban 376 palackkal isznak meg a termékeinkből. Ezért a 200-nál alacsonyabb mutatójú országokat még fejlődő piacnak tekintjük, s így Magyarországon is bőven van lehetőség a növekedésre.
Miként próbálják ezt elérni? Terveznek-e esetleg újabb beruházásokat?
A Coca-Cola eddig 280 millió dollárt fektetett be itt, s az 1996-ban Dunaharasztiban átadott korszerű gyár mellett nincs szüksége újabbra. Az értékesítési rendszerünket azonban fejleszteni kívánjuk, az idén például teherautókat és hűtőberendezéseket vásárolunk nagyobb mennyiségben. Az utóbbiakat kihelyezzük boltokba, a munkahelyeken pedig italautomatákat állítunk fel. Emellett fontosnak tartjuk az eladások növelését a szuper- és hipermarketeken keresztül, ez a kereskedelmi forma ugyanis gyorsan fejlődik. Jelen akarunk lenni mindenütt.
Úgy tudjuk, a Coca-Cola a fővárosban sokkal erősebb fő versenytársánál, a Pepsinél, de vidéken vannak olyan körzetek, ahol a konkurens cég ad el több italt, s ezekre a területekre Önök különös gondot fordítanak.
Legnagyobb versenytársunk minden egyes eladott üdítőjére 1,4 jut a mi italainkból a tavalyi adatok szerint. Tény, hogy vannak olyan országrészek, ahol a pozíciónk nem ilyen erős. Nekünk azonban nem a konkurens cégekkel való versengés a fontos, hanem az, hogy összességében mennyit adunk el. A szénsavas üdítőitalok piacán 50 százalék fölött van a részesedésünk, míg az alkoholmentes italok egészét tekintve nem érjük el a 20 százalékot.
Mi a céljuk a négy országra kiterjedő régió kialakításával?
Ki akarjuk használni azokat az erőforrásokat, amelyeket a közös irányítás jelenthet. Ilyen terület például a finanszírozás, de a piackutatást is érdemes koordinálni. Az eladás, a marketing – ezen belül a reklám – azonban helyi felelősségi körben marad, ezeket a tevékenységeket ugyanis az adott piac sajátosságainak ismeretében, helyből lehet jobban elvégezni.n
Mark Hope 39 éves, a University of North Carolina nemzetközi kapcsolatok szakán végzett 1983-ban. 1977-ben belépett az Egyesült Államok hadseregébe, ahonnan 1988-ban szerelt le. Ekkor gyártási igazgató lett a Coca-Cola atlantai palackozó vállalatánál, később karbantartási, majd műszaki igazgatóvá nevezték ki. Öt évre elhagyta a céget, és előbb a Perrier csoport amerikai részlegénél, majd a Dr. Pepper/Seven-Up cégnél dolgozott. A Coca-Colához 1995-ben tért vissza infrastrukturális és stratégiai tervezési tanácsadóként. Ezt követően – 1996 és 1997 között – a vállalat bécsi központjában dolgozott, majd Romániában lett ügyvezető igazgató. Onnan költözött Budapestre, hogy a Magyarország, Szlovákia és Csehország által alkotott terület régióigazgatója legyen, s emellett továbbra is felügyelje a romániai tevékenységet.
