ADÓK
Az olasz adóterhelés semmivel sem nagyobb, mint Német- vagy Franciaországban, ezért annak 46,2 százalékos szintjét mindössze 44,9 százalékra kívánják csökkenteni. Annak érdekében pedig, hogy a déli országrész elmaradottságát enyhítsék, az itt tevékenységet végző cégek lényegesen kisebb társasági adót fizetnének. Ez aligha találkozik az Bizottság tetszésével. Egy ilyen megoldás ugyanis az egyenlő versenyfeltételeket rontó központi szubvenciónak minősül, s mint ilyen, tiltott. Csak abban az esetben alkalmazható, amennyiben a kedvezményezett beruházás új munkahelyeket hoz létre.
NYUGDÍJRENDSZER
Míg Olaszországban az előnyugdíjazások miatt az átlagos nyugdíjba vonulási kor 56-57 év, addig az európai átlag 62-63. Ezért Itáliában 60 évre akarják kitolni a nyugdíjkorhatárt (illetve 40 szolgálati évhez kötnék a nyugdíjazást). A nyugdíjjárulék fizetését minden alkalmazottra kiterjesztenék és a kiegészítő magánpénztári biztosítást pedig általánosan kötelezővé tennék.
PRIVATIZÁCIÓ
Az olasz állam rendkívül eladósodott (1998-ban a nettó államadósság meghaladta az 56 ezer milliárd lírát, azaz majdnem elérte a 29 milliárd eurót). Az olasz privatizáció célja nem utolsó sorban tehát az államadósság lebontása. A privatizáció (és részben az euró-adó bevezetésének) eredményeképpen Olaszországban az államadósság GDP-hez viszonyított aránya az 1995-ös 123,3 százalékról 116,6 százalékra csökkent. Eladásra vár még az Enel villamoströszt (egyelőre 10-15 százaléka), továbbá több kisebbségi állami részesedés. Mérlegelik továbbá a Telecom Italiában maradt 3,42 százaléknyi állami részesedés értékesítését is. A magánosításból származó bevételek az idén elérhetik a 20 ezer milliárd lírát, azaz 10,3 milliárd eurót.
MUNKAERŐPIAC
A világtendenciának megfelelően az olasz kormány a munkaerőpiac rugalmasabbá tételét tervezi. Ez mindenekelőtt a részmunkaidős és idényfoglalkoztatás, a határozott időre szóló szerződések megkötésének ösztönzését jelenti, de kiterjed a szociális védőháló megerősítésére és a munkába állási támogatás növelésére is.
