Melyik közép-európai légitársaságba száll be a British Airways, a lengyelbe vagy a magyarba? Erről hónapok óta folynak a találgatások, de a vége könnyen az lehet, hogy egyikbe sem. A lengyel légiforgalmi vállalattal, a LOT-tal már jó ideje tárgyalnak a britek, sőt a két társaságnak már közös helyfoglalási rendszere is üzemel, ám a frigy sehogyan sem akar összejönni. A LOT ügye nem csupán a Malévvel való versengés miatt érdekes a lengyelországi magánosítás vizsgálatakor, de azért is, mert Varsó a kirakatcégként kezeli a társaságot, s nyilvánvalóan a szívén viseli az ügyletet. Ennek dacára szó sincs sikertörténetről, s egyelőre ez mondható el a lengyelországi privatizáció egészéről. Az ipari nagyvállalatok állami tulajdonlása szinte érintetlen maradt egészen napjainkig, s a pénzügyi szektorban is csak most indult be a magántőke komolyabb bevonása.
ELMARADT A KÁRPÓTLÁS IS. A lengyel privatizáció akadozásának megértéséhez érdemes egy kis kitérőt tenni az úgynevezett kisprivatizáció fontos részét alkotó kárpótlási folyamatra is. Ellentétben a régió rendszerváltó államainak túlnyomó többségével Lengyelországban mindeddig nem született még törvény a diktatúra korszakában elkobzott javakhoz kapcsolódó kompenzációról. A lengyel törvényhozás e mulasztását most készül jóvátenni, de még az utolsó pillanatokban is hatalmasak a nézeteltérések az ügyben érintettek – elsősorban a kormány és a leendő kárpótoltak érdekszövetsége – között.
Visszatérve a nagyobb vállalatok kiárusítására, jellemző adalék, hogy a folyamat felgyorsításának céljával a kincstárügyi minisztérium égisze alatt 1997-ben létrehozott privatizációs ügynökség (AP) mind ez idáig 21 céget értékesített – azok közül 9-et az idén -, s ebből együttesen 102,7 millió zloty (26,6 millió dollár) folyt be. Gyakorlatilag nem történt még semmi az országban előkelő helyen szereplő kohászatban, továbbá a vegyiparban, de az energetikai szektorban és az olajiparban is csak előkészületek folynak néhány erőmű, illetve olajfinomító és üzemanyag-forgalmazó kiárusítására.
A minisztérium által közvetlenül kezelt eddigi néhány fajsúlyos ügylet legjelentősebbike a TPSA távközlési monopólium 15 százaléknyi részvényhányadának tavalyi nyilvános tőzsdei aukciója volt. Most augusztus elején a társaság további 25-35 százalékának értékesítésére hirdettek pályázatot, ezúttal szakmai befektetőt keresnek, s 12-20 milliárd zlotys vételárral számolnak.
MOZGÁS A BANKSZEKTORBAN. Ami a pénzügyi szférát illeti, az mostanában leginkább egy megbolydult méhkashoz hasonlítható. Évekig szinte semmi sem történt a privatizáció irányában, most viszont naponta érkeznek az erről szóló hírek. A napokban két olyan ügylet került nyilvánosságra, amely nagy visszhangot keltett. Az egyik: az olasz UniCredito 50,1 százalékos többséget vásárolhatott 4,24 milliárd zlotyért a Pekaóban, a “lengyel OTP-ben”. A másik: egyesülési szándékot jelentett be az ország vezető kereskedelmi bankja, a Bank Handlowy és egy kisebb hitelintézet. Mindkettőben van némi külföldi tulajdon, s a fúzió nem titkolt – s bizonyos hivatalos körök által hangosan támogatott – célja a két részben már “elesett” pénzintézet lengyelebbé tétele. Az ezt szorgalmazó erők csapásként értékelhetik a Pekao elkótyavetyélését, s mind többet hallani olyan hangokat, hogy meg kell állítani a külföld benyomulását a lengyel bankrendszerbe.
A privatizáció körüli hangzavart színesíti két fajsúlyos felszólaló. A lengyel jegybank elnöknője, Hanna Gronkiewicz-Waltz azt sürgeti, hogy minden ügyletet zlotyban bonyolítsanak le, mégpedig oly módon, hogy a külföldről befolyó összeget futtassák át a bankközi devizapiacon. Érvelése szerint ez a megoldás helyre tenné a lengyel valuta árfolyamát, amelyet az utóbbi időben többek közt a megugrott privatizációs bevételek térítettek el a reálistól.
A másik idézésre érdemes megszólaló a varsói tőzsde elnöke. Wieslaw Rozlucki lényegében a külföldi ellenes kampány támogatójaként nyilatkozott meg, mégpedig nem is akármilyen fórumon, egyenesen a Financial Timesban. Kifejtette: itt az ideje, hogy pozitív diszkriminációt alkalmazzanak a honi befektetők irányában, ahogyan az szerinte egyébként Nyugat-Európában is gyakorlat. A tőzsde első embere ennek alapján szögezte le: “Nem hiszem, hogy nekünk európaibbnak kellene lennünk az európaiaknál.”
