Orosz és brit tudósok egészen hihetetlen dolgot fedeztek fel 1966-ban: egy hatalmas édesvízi tavat a Déli-sark 3 ezer méter vastag jégtakarója alatt. A tó akkora, mint az Ontario-tó, de sokkal mélyebb, helyenként eléri az 500 méter mélységet is. A fölötte lévő jég hatalmas súlyának nyomása folyékony halmazállapotban tartja a vizet, jóllehet hőmérséklete néhány fokkal fagypont alatt van. A geológusok és a szeizmológusok is nagyon örültek a felfedezésnek, de a biológusok voltak azok, akik észrevették, milyen páratlan lehetőséget nyújthat ez a lelet. A Vosztok-tó – így nevezték el – időtlen idők óta el van szigetelve a Föld felszínétől. A benne lévő víz akár egymillió éves is lehet. A biológusok hamar tudatára ébredtek annak, hogy a tóban akadhatnak olyan élőlények, amilyenek a Földön sehol másutt nem találhatók. A tó vizét sohasem éri napfény, vannak azonban mikrobák, amelyek anélkül is megélnek. És ha a tó egy vulkanikus hasadék fölött terül el, a földalatti vulkántorkokból kiáramló energia pezsgő élettársulásokat tarthat fenn.
KOROMSÖTÉT. “A tóban tényleg olyanok lehetnek a természeti feltételek, mint amilyenek a Földön az élet kialakulásakor voltak, vagy amilyenek a Marson vagy az Európán – a Jupiter egyik holdján – vannak” – jelentette ki John Priscu, a Montana State University mikrobakutatója. Már megkezdték az előkészületeket, hogy lefúrjanak a tó vizéig, a projektet azonban felfüggesztették, és csak akkor folytatják, amikor egy tudósokból álló nemzetközi grémium már eldöntötte, miként lehet úgy hozzáférni a tóhoz, hogy azt közben ne “fertőzzék meg”.
A Vosztok-tó egyedülálló lehetőséget teremthet az extrém körülmények közötti élet tanulmányozására. Egy-két évtizeddel ezelőtt a legtöbb biológus még kétkedéssel fogadta volna, hogy létezhetnek élőlények olyan koromsötétben és jéghideg vízben, mint amilyen feltételeket a Vosztok-tó nyújt. De az, hogy az utóbbi időkben élőlényeket találtak geotermikus katlanok forrásban lévő vizében, természetesen kialakult kénsavas tavakban és más extrém természeti körülmények közt, drámaian megváltoztatta az erről kialakított álláspontokat.
“Teljesen megváltozott a véleményem – mondja Priscu -, pedig mindvégig szkeptikus voltam.” A 180 fokos fordulat akkor következett be, amikor Priscu az Antarktiszon, a McMurdo száraz völgyek jégrétegeiben – egy olyan környezetben, amely alig melegebb a Mars felszínénél – ősi eredetű élő mikrobákat talált. “Az előttünk álló évtizedben sok új ismeretet szerzünk majd a Földön kívüli életről és a földi élet keletkezéséről” – jósolja. Az eddig megtalált mikrobák egy része különleges enzimeket tartalmaz, amelyeknek nagy gyakorlati hasznuk lehet például a magas hőfokon történő gyártási folyamatokban.
Az élet ilyen formáinak tanulmányozása megváltoztatja a tudósok koncepcióját magáról az életről. A korábbi elképzelések szerint az, hogy a Földön megjelent az élet, bolygónknak a naprendszerben elfoglalt kivételesen kedvező elhelyezkedésének következménye – vagyis azért kerülhetett rá sor, mert a Föld elég közel van a Naphoz ahhoz, hogy meleget és energiát kapjon, egyben elég távol ahhoz, hogy ne legyen olyan összeégett széndarab, mint a Merkur, vagy forró gőzbe burkolt üvegház, mint a Vénusz.
Most úgy tűnik, az élő organizmusoknak nincs szükségük ilyen különleges körülményekre. Sok biológus immár el tudja képzelni, hogy más bolygókon – de akár aszteroidokon és holdakon – is megtalálható az élet valamilyen szintje, a legnagyobb valószínűséggel mikrobák formájában.
Thomas Gold, a Cornell University kutatója például azt az egyébként sokak által vitatott állítást fogalmazta meg, hogy mélyen a földfelszín alatt, az igen nagy hőnek és nyomásnak kitett kőzetrétegekben csak úgy nyüzsögnek a mikrobák. “A mélyrétegek mikrobiológiai világa akár kiterjedtebb is lehet, mint a földfelszíné” – hangzik a különös vélemény. Gold szerint a felszín alatti élet az egész naprendszerre jellemző lehet, s éppen az emberek azok, akik extrém körülmények közt, a hideg és kiszáradt földfelszínen élnek.
Gold érvelésével sok biológus vitába száll. Szerintük a mikrobák nem maradnak életben rendkívül magas hőmérsékleten vagy nagy nyomás alatt. Gold azt állítja, hogy igen nagy mélységekben is talált mikrobákat, bírálói szerint azonban a föld gyomrából felhozott kőzetminták megfertőződhettek a felszínen vagy az úton fölfelé, a kevésbé mély rétegekben. Mindezek ellenére nem kétséges: az a tény, hogy különféle, egészen szélsőséges, extrém természeti körülmények közt is megtalálták az élet nyomait, átalakítja a biológia tudományát, és még sürgetőbbé teszi az élet utáni kutatást más bolygókon.
A fentiekben említett organizmusok jó része az élet fájának újonnan felfedezett ágán helyezkedik el. A keresztségben az archaea nevet kapták, s bennük fellelhetők a baktériumok és magasabb rendű organizmusok tulajdonságai, de vannak csakis rájuk jellemző sajátosságaik. “Néhány ilyen organizmus vizsgálata ahhoz a váratlan felfedezéshez vezetett, hogy szerepet játszanak bizonyos, az emberekben is megtalálható sejtfehérjékben” – hangzik Jonathan Trent, a NASA-hoz tartozó, s a kaliforniai Mountain View-ban működő Ames Research Center biológusának beszámolója. “Mindez további lökést ad számunkra az élet rejtelmeinek kibogozásához” – lelkendezik Trent.
Amikor majd valamikor az elkövetkezendő években az Antarktisz jegébe hatoló fúrófej eléri a Vosztok-tavat és belemerül vizébe, az egy új – elmúlt évszázadok tengeri kalandozásaira emlékeztető – felfedező expedíció kezdete lesz. Ameddig a felfedezők vissza nem térnek útjukról, addig senki sem tudja megmondani, mit is fognak találni.
