EGYESÜLT ÁLLAMOK. A tengerentúlon öt osztályba sorolják az ingatlanokat: az elsőbe a tulajdonos által elfoglalt, a másodikba az egyéb lakóingatlan, a harmadikba a kereskedelmi szálláshelyként szolgáló ingatlan, a negyedikbe a kereskedelmi célú építmények, az ötödikbe pedig az üres telek tartozik. Az összes ingatlanra évente értékbecslés készül, mégpedig három különböző technika valamelyikét alkalmazva: a piaci összehasonlító módszert főleg régebbi lakóépületek esetén alkalmazzák; nagyobb és kereskedelmi célú ingatlanoknál az ingatlanból származó jövedelem tőkésítése adja a kiindulási pontot; míg a különleges hasznosítású és újonnan épült ingatlanoknál az újjáépítés költségét becsülik meg. Saját tulajdonú lakóingatlan esetén például a forgalmi érték 1 százalékát fizetik meg évente adóként az amerikaiak; az idősek, szegények különböző kedvezményekben részesülnek.
ANGLIA. Itt is háromféle típusú értékbecslést alkalmaznak. Az üzleti célú ingatlanoknál a kiindulópont a bérleti díj, amely az ingatlan egy évi bérletéért ténylegesen fizetett összeget takarja. Tulajdon esetén a hasonló tulajdonságokkal rendelkező bérelt ingatlan bérleti díja a meghatározó. Az érték meghatározásához használják még a tőkésítési mutatót, amely – lényegében az ingatlan hasznosításától, elhelyezkedésétől és fizikai jellemzőitől függően – 3 és 7 százalék között mozog. Az adó alapjául szolgáló értéket a bérleti díj és a tőkésítési mutató hányadosa adja. Az értékelést a Központi Értékelő Hivatal 5 évente végzi, az értékelés időpontját 2 évvel megelőző értékviszonyok szerint. Az értékelés tehát a tőkésített bérleti díjon alapul, bizonyos ingatlanok esetén azonban ettől eltérnek. Vannak ugyanis olyanok – például az olajfinomítók -, amelyeket nem adnak bérbe, esetükben az építési költség alapján végzik el az értékelést. Moziknál, stadionoknál vagy szabadidőközpontoknál pedig az elért nyereség az értékelés alapja. A lakóingatlanok értékelése Angliában a konkrét eladási árak alapján történik, mégpedig úgy, hogy az értékelendő ingatlant az eladottal hasonlítják össze, a meglévő minőségbeli különbségeket pedig az értékben megjelenítik.
DÁNIA. Az ingatlanokat itt is az érték alapján adóztatják, s az összehasonlító módszert alkalmazzák az értékbecslésre. Az értékelés alapjául az ingatlanmodellek szolgálnak. Dániában ugyanis minden háztípusra (irodaház, kereskedelmi egység, családi ház, nyaraló) külön-külön modellt készítenek, s meghatározzák a modellingatlanok egy négyzetméterére jutó értéket. Az adó alapjának megállapítása során figyelembe veszik azokat az eltéréseket, amelyeket a konkrét ingatlan a modellhez képest mutat. Minden ingatlan értékelésénél 30 tényezőt vesznek figyelembe – épület esetén például az építési évet, a fűtési módot is -, amelyeket központilag meghatározott együtthatók segítségével összegeznek. Az értékelés évente modern, számítógépes rendszer révén történik, így a piaci változásokat, s nem az inflációt veszik figyelembe.
FRANCIAORSZÁG. Az ingatlanok adóztatása a bérleti érték alapján történik. Az értékelés lényegében az összehasonlító és a hozamérték módszer ötvözésén alapul. A bérleti érték valójában azt a díjat jelenti, amelyet a tulajdonos normális körülmények között az ingatlan bérbeadása útján realizálhatna. A bérbeadási érték mindig egy elméleti díj, amelynek kiszámításánál az általános adóügyi törvényben foglalt módszert kell követni. A beépítetlen ingatlanokat Franciaországban 1961-ben, a beépítetteket 1971-ben értékelték fel. A kiindulás alapját a tényleges bérleti díj képezte, majd egy háromlépcsős módszer segítségével jutottak el a bérleti értékhez. Ez utóbbi valójában tehát egy számított tétel, amely azonban, mint adóalap, jól tükrözi az egyes ingatlanok közötti tényleges értékkülönbségeket.
NÉMETORSZÁG. Az ingatlanadó alapjául szolgáló értéket vagy a hozamérték-eljárás vagy a dologiérték-eljárás alapján állapítják meg. Főleg az előbbi módszert alkalmazzák, az utóbbit csak szűk körben, s kiegészítő jelleggel használják (így például az átlagosnál lényegesen jobban felszerelt, s különlegesebb, egy- és kétlakásos családi házaknál, valamint olyan üzleti célú ingatlanoknál, ahol az éves bérleti díjat nem lehet megállapítani). A hozamérték kiszámítása a bérbe adott ingatlanok esetén az éves nyers bérleti díjra épül. Ez utóbbi alatt az az érték értendő, amelyet a bérlő az ingatlan használatáért szerződés szerint egy évre fizet. Az ingatlanadó alapjául szolgáló érték az éves nyers bérleti díj és egy, az adott ingatlanhoz tartozó együttható szorzata. A szorzószámokat a törvényben ingatlanfajták és építési anyagok szerint külön meghatározott táblázatok tartalmazzák, s függenek az építési évtől és a település nagyságától is.
