Készpénzben 18 milliárd dollárt, tárgyi apportként pedig 1,5 milliárd dollárt fektettek be a külföldiek 1998 végéig az országban. A fenti készpénzmennyiség, a rendszeres deficitet mutató fizetési mérleg és a jelentős eladósodottság ellenére lehetőséget nyújtott a likviditás folyamatos megőrzésére. Ez és a külföldiek révén újonnan beruházott korszerű technika emeli ki ennek, a régiónkban egy főre vonatkoztatva a legnagyobbnak számító (lakosonként mintegy 2 ezer dollárt kitevő) tőkebehozatalnak a jelentőségét. A tőkebeáramlás ez évben is folytatódik; szintje az első negyedévben már 462 millió dollárt ért el, ami 100 millióval több az egy évvel korábbi megfelelő időszak értékénél.
A balkáni válság pszichológiai hatása a beruházások mérséklődését válthatja ki. Ezzel egyidejűleg azonban más irányú hatások is számításba vehetők, például az, hogy napjainkban is jelentős befektetési tárgyalások folynak. Ez az intenzív érdeklődés jórészt a magyar gazdaság eddigi eredményein és az itteni kedvező befektetési feltételeken, valamint a NATO-tagságból következő nagyobb katonai biztonságon alapul. Mindent figyelembe véve a folyó év egészére újabb 1,5-2,0 milliárd dolláros működőtőke-beáramlással lehet számolni. Ezzel párhuzamosan arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy Magyarország, szerény mértékben ugyan, de immár tőkebefektetőként is megjelent a nemzetközi pénzpiacon: a múlt év végéig külföldön befektetett tőkeállomány értéke elérte az 1,4 milliárd dollárt.
A jugoszláviai események hatására, az elmúlt egy-két hónapban tapasztalható óvatos befektetői magatartás és kivárás főként a dél-alföldi régiókban vetette vissza a beruházásokat. Igaz, ez a térség eddig sem volt kedvenc befektetői terepe a külföldi tőkének. Ez a tevékenységük ugyanis mind ez ideig eléggé egyoldalú regionális eloszlást mutatott. A külföldiek által megvalósított invesztíciók mintegy fele Budapestre és Pest megyére koncentrálódott, közel egyharmada pedig Észak-nyugat Magyarországon realizálódott. Az ország észak-keleti területeire az eddigi befektetések egytizede, a Dél-Dunántúlra pedig mindössze 5-6 százaléka került.
A behozott tőke eredetét tekintve Németország és az Egyesült Államok nevezhető a legkiemelkedőbb partnernek. Ezeket Ausztria, Franciaország, Anglia, Japán, Hollandia és Olaszország követi a sorban.
A működőtőke-beáramlás kétharmada az iparba és a távközlésbe, az iparon belül pedig leginkább a gépiparba került. A behozott tőke további mintegy 10-10 százalékán az energiaipar és a kereskedelem, a többin pedig a pénzügyi szektor és az egyéb ágazatok osztoztak.
A külföldi működőtőke-befektetések előbbiekben jelzett és a végeredményét tekintve szinte mindenki által pozitívnak ítélt hatásain túl, említést kell tenni arról, a múlt évben némi meglepetést keltő – nyugaton egyébként természetesnek tekintett – következményről, ami a profitkivitel hirtelen megugrott (csaknem 1 milliárd dollárt kitevő) összege okozott a fizetési mérleg deficitjének növekedésében. Ezzel és ennek esetleges kockázataival – ilyen nagyságrendű állomány és a nemzetközi pénzpiacok globalizációja mellett – a jövőben is számolnia kell a gazdaságpolitikának. –
