Fölöttébb figyelmeztető jelzés egy bank számára, ha saját tőkéje „aláolvad” a jegyzett tőkéjének, legyen ez utóbbi bármekkora. Meglehet, a hitelintézeti törvény szerint ez csupán a kisebb vétség, mert igazán súlyos törvényi áthágás akkor következik be, ha egy hitelintézet saját tőkéje a jegyzett tőkére előírt minimális 2 milliárd forintos érték alá zuhan. Ahogyan ez az időközben 152 milliárd forinttal államilag konszolidált Postabanknál és a ma már felszámolás alatt álló Realbanknál a múlt év végére be is következett. Veszélyre utaló, figyelmeztető tőkeolvadás ez idő alatt – az 1998. december 31-i adatok szerint – hat banknál következett be.
RÉGIEK ÉS ÚJAK. E fél tucat hitelintézet körében szerepel két „régebbi ismerős”, a többiek tavaly óta járnak ebben a cipőben. A régi ,,arcok”: a koreai kézben lévő Hanwha Bank és a holland Rabobank magyarországi leánya; közülük az előbbi immár három, az utóbbi két esztendeje tagja e körnek. Nyilván azért, mert a jogszabály az enyhébb fokozatú tőkevesztés esetében fölöttébb puhán fogalmaz, csupán figyelmeztet a veszélyre. Ilyen esetben ugyanis az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) mindössze feltételes módban ,,kötelezheti” a bank igazgatóságát a közgyűlés összehívására. Az ÁPTF az idén azonban mintha szigorúbb lenne, a Rabobanknál ugyanis már júliusban emeltek tőkét, s a Hanwha Banknál is várható még év végéig – a májusi tőkeleszállítás folytatásaként – egy 15-20 millió dolláros tőkepótlás.
A hatos kör négy új szereplőjénél – az Erste Banknál, az ABN Amro (Magyar) Banknál, a Földhitel- és Jelzálogbanknál (FHB), valamint a Kvantum Investment Banknál – viszont egyértelműen 1998-ban kerültek felszínre a problémák, a saját tőkét többségében a megnövekedett céltartalékolás soványította le.
Az Erste Bank Hungary közel 100 százalékos osztrák tulajdonosa a minap megtartott rendkívüli közgyűlésén 2 milliárd forinttal támogatta meg magyarországi családtagját. A honi hitelintézet részvényesei a tőkeleszállítás, majd azonnali tőkeemelés mellett döntöttek, amelynek eredményeként a korábbi jegyzett tőkét 9,2 milliárdról 7,2 milliárd forintra csökkentették, hogy aztán azt rögvest 8,2 milliárd forintra növelhessék. Az injekció formájában érkező másik 1 milliárd forintot a tőketartalékba helyezték, amely így 1,1 milliárd forintról 2,1 milliárd forintra gyarapodott. Az Erste saját tőkéje egyidejűleg 9,6 milliárd forintra duzzadt, ez áll tehát szemben a jegyzett tőke most beállított 8,2 milliárd forintos értékével. A közgyűlésen bevállalt és jóváhagyott tőkeemelés ,,kézzelfogható” részeként a tulajdonosok 1999. december 30-át jelölték ki a részvényjegyzés napjául. Ettől függetlenül az osztrák anyabank folytatja a hetekkel ezelőtt megkezdett, a névérték 109 százalékán meghirdetett kisbefektetői részvény-visszavásárlást – jelentette be Árkai Gábor vezérigazgató. A hitelintézetnél remélik, hogy a közeljövőben – az ajánlat október 15-ig él – valamennyi kisrészvényes megragadja papírjainak eladási lehetőségét, s így a részvénytársaság zártkörűvé válhat, ahogyan az idén több konkurens, például a Raiffeisen vagy az ABN Amro (Magyar) Bank is azzá lett.
A Kvantumbankot tulajdonló Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) lényegesen simábban intézte el az ügyet: „renitens” leányának bezárása mellett döntött. A múlt év vége óta már az FHB is rendezte tőkeviszonyait – májusban az ÁPV Rt. 500 millió forinttal toldotta meg az alaptőkét, továbbá 1,5 milliárdnyi alárendelt kölcsöntőkét is biztosított -, e kistafírozásra leginkább a privatizáció miatt volt szükség. A sor végére maradó negyedik hitelintézet, a holland kézben lévő ABN Amro (Magyar) Bank rendkívüli közgyűlését november elejére hívták össze. A banktól kapott tájékoztatás szerint a tőkeinjekció az esztendő utolsó előtti hónapjában újabb 100 millió forintot tesz majd ki, hasonlóan az augusztus folyamán már végrehajtott ugyanilyen mértékű emeléshez.
BERUHÁZÁSOK TÖMEGE. Kétségtelenül számos oka lehet annak, hogy az 1998-as évben a magyar bankszektor ilyen gyalázatosan teljesített. A legtöbben mégis a felszínre kerülő hitelezési mulasztásokkal, illetve a hosszabb távon megtérülő beruházásokkal magyarázzák a sok hiányt. Ez utóbbi kategóriában kiemelten említendők a költséges informatikai fejlesztések, amelyeket szinte minden új tulajdonos elengedhetetlennek és halaszthatatlannak tartott.
A magyarországi bankok tavalyi mélyrepülése azonban közel sem zárult le 1998. december 31-én, hiszen például a Kereskedelmi és Hitelbanknál csak az idén jelentkeztek a problémák. Igaz, azokat a belga tulajdonos hamarjában rendezte is, 7 éves futamidejű, 60 millió eurós (mintegy 15 milliárd forintos) alárendelt kölcsöntőkével (Figyelő, 1999/39. szám). Hasonló tűzoltó jellegű lépéssel hozta helyre a tulajdonos Magyar Fejlesztési Bank a Konzumbankban röpke két hónap alatt bekövetkezett sajáttőke-apadást (Figyelő, 1999/36. szám), amikor augusztus utolsó napján 2,25 milliárd forinttal segített a hitelintézet megrogygyant tőkehelyzetén.
Jól látható tehát, az 1998-as év több banknál hozott tőkevesztést, mint az 1997-es, ám ezzel együtt vélhetően a felügyelet is rövidebbre fogta a gyeplőt, hiszen év végéig valamennyi érintett rendezi sorait.
