Földcsuszamlásszerű változást nem, a korábbiakhoz képest némi módosulást viszont hoztak a nemrégiben megtartott portugál választások. A szocialisták elsöprő győzelmével, és az eszmeiségükben e párthoz közel álló erők jó szereplésével a baloldallal szimpatizálók amúgy is igen nagy száma még tovább nőtt (lásd külön írásunkat).
Elemzők szerint az António Guterres újjáválasztott kormányfő által képviselt balközép politika több hasonlóságot mutat a blairi-schröderi harmadik úttal, mint a hagyományosabb – például Lionel Jospin francia miniszterelnök által fémjelzett – szociáldemokrata hatalomgyakorlással. A piacbarát Guterres gazdaságpolitikáját elsősorban a termelő és pénzügyi szektorok privatizációja és liberalizálása jellemzi, jóllehet pártja szorgalmazza a nagyobb (infrastrukturális) állami beruházásokat is. A célok között szerepel az elkerülhetetlen fiskális reform, az adócsalás és a visszaélésekkel szembeni erőteljes fellépés, valamint az egészségügy és a közoktatás helyzetének javítása is.
Portugália az elmúlt tizenöt évben nagy utat tett meg: zárt gazdaságát fokozatosan liberalizálta, és ma már az export jelentős részét az országban megtelepedett külföldi cégek állítják elő. A gazdaság fejlődésében az európai uniós (EU) tagság katalizátor szerepet töltött be; a brüsszeli piacnyitási kívánalmak nélkül az ország aligha járhatta volna be a kivitelközpontú gazdasági növekedés pályáját.
Az euró-övezetbe kerülés – ezen túlmenően – megszorító költségvetési politikát igényelt, aminek köszönhetően az infláció, a költségvetés hiánya és a gazdaság makromutatói 1998 végére a maastrichti kritériumoknak megfelelően alakultak. Az infláció 1990-ben még 13 százalékos szintjét 1997-re 1,9 százalékig sikerült leszorítani; hasonló tendenciát mutat a költségvetési hiány látványos lefaragása: e mutató az 1995-ös érték közel felére, azaz 3 százalék alá csökkent 1998-ra, elsősorban a számottevő – 3-4 százalékos – gazdasági növekedés következtében.
A gazdaság felfutását mutatja a magán és az állami fogyasztás bővülése, az uniós átlagánál nagyobb termelés- és versenyképesség-növekedés és a külföldi működőtőke nagy arányú beáramlása. A költségvetési hiány mérséklődése, a GDP felfutása és a privatizációs bevételek következtében az államadósság 1996 óta csökkenő tendenciát mutat. A privatizáció az utóbbi években kapott lendületet, amelyben a külföldi befektetők is aktívan részt vállaltak, először a szolgáltató és pénzügyi szektorban, majd az ipari termelésben is. A külföldi működőtőke számára az autóipar jelenti az egyik legvonzóbb ágazatot, ahol a Ford és a Volkswagen együttesen hozta létre az AutoEuropa nevű autógyárat, Portugália legnagyobb – nem kevesebb mint 2,5 milliárd dolláros – külföldi beruházását. Az autóipar mellett a számítógépek, elektronikai berendezések és élelmiszer-ipari befektetések területén is jelentős a külföldi – főleg spanyol, francia, német, angol és észak-amerikai – szerepvállalás.
A portugáliai fejlődés árnyoldala, hogy az egészségügyi ellátás és az oktatás színvonala – az analfabéták magas aránya miatt – messze elmarad az európai átlagtól. Az ország területén belül nagy eltérések mutatkoznak egyes régiók, a tengerparti és a belső területek között – elsősorban az életszínvonalban, jövedelemben, termelékenységben és a technológia alkalmazásában. Portugália gazdaságának egyik fő jellemzője az alacsony bérszínvonal, amellyel a spanyolok és az írek után az utolsó helyen állnak az EU tagországai között. Az alacsony bérek miatt probléma a képzett munkaerő elvándorlása, másrészt viszont az ország élvezi a relatíve olcsó munkaerőköltségek által nyújtott komparatív előnyt.
