Svájctól Japánig több tucat bank ajánlja magát a világhálón a szuper bizalmasnak minősülő vagyonkezelő szolgáltatás, a private banking művelőjeként. Ez is jelzi, hogy az Európából eredeztethető banki tevékenység jelenleg világszerte virágkorát éli. Ha évszázados hagyományokra nem is tekinthet vissza, ma már több hazai bank szolgáltatási palettáján szerepel az ügyfélvagyon megőrzésének és gyarapításának megkülönböztetett figyelem melletti művelése, illetve az ahhoz kapcsolódó tanácsadás.
Hozzáértők szerint mindössze 5-10 ezer honi polgárt kényeztethet anyagi helyzete azzal a lehetőséggel, hogy (klasszikus értelemben vett) private banking szolgáltatást vegyen igénybe, azaz saját bankár tanácsaira támaszkodva fektesse pénzét értékpapírokba, műtárgyakba, ingatlanba. E kiváltságos réteg már valószínűleg túl van az elegáns ház, a szép autó, a kényelmes nyaraló megvásárlásán, és ezen felül rendelkezik legalább további 20-30 millió forint “felesleggel”, azzal a hazai szakértők számításainak megfelelő minimumösszeggel, amelyre valódi egyedi befektetési stratégia építhető.
E lehetséges pár ezerből azonban mindössze néhány százan csábultak el eddig a honi private banking szolgáltatás ügyfelévé. A szerény szám arányaiban is jelentősen elmarad Európa gazdag országainak ügyfélszámától, ahol is a lakosság mintegy fél százaléka számára végeznek vagyonkezelést. Többet várni egyelőre irreális volna, hiszen a bankárok által végzett vagyonkezelés csírái mindössze 2-3 éve alakultak ki nálunk.
Az ügyfeleket manapság sem megtalálni, sem meggyőzni nem olyan egyszerű, hiszen a tehetősek ma még sokszor magával a szolgáltatással sincsenek tisztában. A private banking üzletág hazai főszereplői – az ING, a Raiffeisen, a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) és a CIB – lehetséges klienseiket kézenfekvő módon elsősorban saját banki ügyfeleik között kutatják, továbbá a közismerten jómódú személyeket és a jól jövedelmező szakmák képviselőit keresik fel ajánlataikkal, a legnagyobb diszkréció mellett.
Buda Mária, az ING üzletágvezetőjének tapasztalatai szerint ma az egyik legígéretesebb kliensi kör a 30-40 éves hazai menedzserekből kerülhet ki, akik gyakran már 1-2 évnyi bónuszukat megtakarítva is eleget tehetnek a vagyonkezelési minimumra felállított követelményeknek. Ezek a fiatal vezetők cégük ügyeinek vitele miatt rendkívül elfoglaltak, így magánvagyonuk kezelésére nem jut idejük.
A pénzügyi szféra sikerembereivel egyelőre nem számolnak a magánbankárok, mert ők többnyire még maguk fektetik be pénzüket. “A kliensek számát manapság azért is nehéz gyarapítani – mondja Aczél Gábor, az MKB igazgatója -, mert akik ma jólétben élnek, többnyire maguk teremtették meg a gazdagságukat, és továbbra is úgy gondolják, hogy a pénz az ő kezükben fial a legtöbbet.” Éppen ezért nem meglepő, hogy az a két bank, amely korábban kiugróan magas összegben, 50 millió forintban szabta meg a vagyonkezelt összegek alsó korlátját, mára jelentősen leszállította limitjét. A CIB például a felére, ahol a lakossági üzletág vezetőjének, Katona Józsefnek alapkezelői múltjából származó tapasztalatai szerint már 20-25 millió forintnál is megéri a költséges egyedi portfólió összeállítása, de az MKB-nál sem utasítanak el egy 25 milliós ügyfelet.
A private banking szolgáltatást ma még maguk a bankok sem értelmezik teljesen egyformán. A Raiffeisennél például, ahol a valódi private banking szolgáltatás 1999 elején indult, a klasszikus iskolák tanait követve – Scharbert Judit ügyvezető igazgató szerint – arra törekszenek, hogy az ügyfeleket mindenféle befektetési lehetőséghez hozzásegítsék, a lehető legmagasabb színvonalon. A paletta a pénzbefektetéstől az ingatlan- vagy műtárgyvásárláson át a biztosítási termékekig terjed (utóbbiak együttműködési megállapodások keretében), de a felmerülő adó-, öröklési és egyéb jogi kérdésekre is megtalálják a válaszokat. A bizalom mellett a kényelemre helyezve a hangsúlyt, az ügyfélnek kizárólag saját személyi bankárával kell konzultálnia, aki egy háttércsapatra támaszkodik.
A CIB is a komplex kiszolgálás híve: a portfóliókezelést maga végzi, személyi bankárai pedig összehozza az ügyfeleket az egyéb területek szakembereivel. Az üzletek pedig – leszámítva a portfóliókezelést – már a bank kapuin kívül köttetnek, bár kedvezményes díjszabással.
Az ING-nél viszont a tavaly decemberi kezdetek óta úgy tapasztalják, hogy ingatlan- és műtárgyvásárlásaikat szeretik maguk intézni az ügyfelek. Ha mégis ilyen igény merül fel, ők is elnavigálják a klienseket a legjobb galériákba, a legmegbízhatóbb ingatlanügynökökhöz, ám igazi profizmusra a portfóliókezelésben törekszenek.
Az itthoni díjszabások hasonlóak a nemzetközi gyakorlatban alkalmazottakhoz, többnyire a kezelt vagyon 1-2 százalékáért vállalják évente a privát bankárok a vagyonok mozgatását. Ez 25 millió forint esetében “csupán” 250-500 ezer forintot hoz a megbízott konyhájára, ám léteznek hazai méretekben extrémnek számító több százmilliós megbízások is, többmilliós díjjal. A nagyobb összegek azonban csak átmenetileg parkolnak a vagyonkezelőknél, többnyire kedvező üzleti befektetési lehetőségre várakozva.
Sokkal szemérmesebbek a private bankinggel foglalkozó cégek, amikor az elért eredményekről kell nyilatkozni. Ez az üzlet a bizalomra és a teljes diszkrécióra épít – hangsúlyozzák -, s egyébként is, ahány ügyfél, annyi eset. “Nem mindegy, hogy valaki a BUX 4 ezer vagy 7,5 ezer pontos állásánál bízza ránk a vagyonát; rövid távon az egyik nagyon gazdag lesz, a másik már kevésbé” – mondja Scharbert Judit. “Szinte lehetetlen az eredményeket értékelni, összehasonlítani” – véli Aczél Gábor. Nem kell például készpénznek venni, hogy mindenki a vagyongyarapításban érdekelt; vannak ügyfelek, akik kockázatmentességre törekszenek, és azzal s beérik, ha vagyonuk megőrzi az értékét. Buda Mária viszont közlékenyebb, és példákat is említ, amikor azt hangsúlyozza, hogy egy portfólióbefektetés hozamát jelentősen befolyásolja az ügyfelek “kockáztató kedve”. Egyik bátrabb ügyfelük például nagyobb rizikót vállalt, amikor úgy bízta rájuk 50 millió forintját, hogy annak (legfeljebb) 30 százalékát fektessék részvényekbe, 70 százalékát pedig kötvényekbe. Ám az eredmény sem maradt el: januártól júniusig 38 százalékos éves hozamot sikerült elérniük.
Vannak, akik úgy vélik, 10 esztendő is kell még, amíg ez az üzletág Magyarországon is felfut. Jelenleg még olyannyira kezdeti lépéseinél tart a private banking, hogy a szolgáltatók egyelőre csak figyelik egymás ajánlatait, de a nyílt konkurenciaharc még nem indult be. A külföldi versenytársak pedig egyelőre inkább csak nagyobb vagyonoknál jelentenek veszélyt – hangoztatják a magyar privát bankárok -, mert például Svájcban és Angliában szóba sem állnak egy olyan ügyféllel, akinek nincs legalább 500 ezer dollár a zsebében, miközben itthon még hosszú ideig beérik a kevésbé gazdag ügyfelekkel is.
