Összességében a lakossági hitelezés a honi bankok nagy részénél mindeddig nem játszott komoly szerepet a kihelyezési tevékenységben, csupán mintegy 10 százalékkal haladta meg a tavalyi esztendő utolsó napján a lakossági hitelek állománya az előző évit, s növekedésük lassúsága elsősorban a lakáscélú hitelek népszerűtlenségével magyarázható – állapítja meg az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF). E hosszú lejáratú konstrukciók esetében ugyanis – leginkább az irreálisan magas kamataik miatt – már évek óta folyamatosan zsugorodik az állomány.
Egyes területeken – például az áruvásárlási és a folyószámlakölcsönöknél – azonban a lakosság kötelezettségvállalási kedve látványosan megugrott. A folyószámlahitelek mennyisége a teljes bankszektorban egy év alatt több mint két és félszeresére bővült, ennél látványosabb változás csak a háromszorosára duzzadt áruvásárlási hiteleknél következett be.
Míg azonban az úgynevezett áruhitelek kizárólag egy-egy konkrét tartós fogyasztási cikk megvásárlására szolgáltatnak, a folyószámlakölcsönből az ügyfél gyakorlatilag bármit finanszírozhat. Lakossági folyószámlán tartani a forintokat egyébként a lekötött betéteknél jóval alacsonyabb kamat miatt manapság nem túl jövedelmező, e kapcsolattartási forma rendszeres munkabér- vagy nyugdíjátutalások esetén azonban könnyen és gyorsan hozzáférhető hitelkeretet biztosít.
Mindemellett a banknak is praktikus konstrukciót jelent, hiszen a folyamatosan érkező munkabérek, nyugdíjak és más rendszeres átutalások egyszersmind biztos fedezetet nyújtanak, amelyekből az ügyfél hónapról hónapra – rulírozó jelleggel – automatikusan törleszt. A folyószámlákhoz minden bank meghatározott nagyságú hitelkeretet engedélyez, de ennek feltétele a – leggyakrabban minimum három hónapja meglévő – rendszeres átutalás, nem ritkán kiegészítve azt a munkáltató jövedelemigazolásával.
A különböző névre hallgató, ám megközelítőleg azonos kondíciók mellett nyújtott folyószámlahitel-szerződések általában évente megújíthatók, de egy-két banknál – például a Konzumbanknál vagy a Postabanknál – hathavonta felülbírálják a feltételeket. Ennek függvényében akár félévente változhat a hitelkeret nagysága: növekedhet, ha a havi rendszeres átutalás összege is magasabbá vált, de a fordított tendencia sem ritka. A hitelintézetek évi 20 százalék körül állapítják meg a vonatkozó kamatszintet. Ennél csak az Erste Bank óvadéki biztosítékkal nyújtott magánbankszámla-hitele olcsóbb, itt azonban már a konstrukció nevében benne van, miért biztonságosabb a banknak – s ezáltal miért kedvezőbb kamatozású az ügyfélnek – e kihelyezés. Évi 26 százalékkal a legborsosabb kamatot – összeállításunk alapján – a Budapest Bank és az OTP Bank számítja fel, az utóbbi a tavaly decemberben piacra dobott, elsősorban tartós fogyasztási cikkek vásárlásához használatos B-hiteléhez, s csak akkor, ha az ügyfélnek nincs kártyája. E konstrukció lejárata viszont – szemben a többivel – két év, s a futamidőn belül a kért összeg tetszőleges ütemben hívható le és törleszthető. A B-hitelhez kapcsolódó EC/MC típusú bankkártya amúgy hitelkártyaként funkcionál, vagyis annak birtokosa vásárlás során a szerződött hitelösszeget részben vagy egészben azonnal felhasználhatja.
A táblázatban nem szerepelnek ugyan, de a lakosság kegyeiért folytatott harcban nagyon is részt vesznek az országot behálózó takarékszövetkezetek is, élükön csúcsbankjukkal a Takarékbankkal. Az egyes takarékszövetkezetek azonban meglehetősen eltérő feltételekkel alakítják ki a hitelkeretek kondícióit, függően az ügyfél bonitásától, s nem utolsósorban a helyi piaci viszonyoktól. A takarékszövetkezetek zöme – jelenleg 214 egység – integráltan működik, s sok kis településen ma is az egyetlen pénzügyi intézményként vannak jelen. Ennek ellenére a lakossági folyószámlák – s az azokhoz kapcsolódó hitelkihelyezések – területén magasan az OTP Bank viszi el a pálmát, második helyzettként a hányattatott sorsú Postabankkal. –
