Csak abban az esetben érheti meg a Hungaroton az ezredfordulót, ha csatlakozik valamelyik multinacionális cégcsoporthoz – hangzott a sommás vélemény a kilencvenes évek elején, s nem is alaptalanul. Hiszen addigra olyan nagy múltú, világsztárokat foglalkoztató lemezkiadók veszítették el önállóságukat, mint például az angol Decca, a holland Philips, vagy a német Deutsche Grammophon, melyek ekkor már a nevét nemrég Universal Music Groupra változtató PolyGram tulajdonában működtek. Az Universal mellett az EMI, a Warner, a BMG és a Sony uralja a világ hanghordozó-piacát.
Bár az ezredfordulóig hátravan még néhány hónap, bizton állítható: a jóslat nem vált be, a Hungarotonnak a komolyzenei és a könnyűzenei ágazata egyaránt nyereséges, az előbbi ráadásul leginkább az exportjának köszönhetően.
FÜGGETLENKÉNT. Az idő tehát Hollós Mátét, a Hungaroton Records Kft. ügyvezető igazgatóját igazolta, aki az évtized elején is úgy látta, hogy van jövője egy független, középnagyságú, a multiktól eltérő profilú lemezkiadónak. “Ha a Hungarotont valamelyik mamutcég vásárolta volna meg, az új tulajdonos csak a magyar társaság archívumának krémjét adta volna ki, új komolyzenei felvételek készítéséről szó sem lehetett volna” – mondja Hollós Máté. Szerinte az óriáscégek abban érdekeltek, hogy a legnagyobb sztárokkal a legnépszerűbb repertoárt kínálják.
A “civilben” zeneszerző Hollós Máté 1990-ben került a céghez, komolyzenei és népzenei főszerkesztőként. Ezt követően vezérigazgató-helyettesként és kiadói igazgatóként dolgozott, majd megalakulásától fogva a Classic ügyvezető igazgatója volt.
A Fotex mára a Hungaroton Music Rt.-ben 90 százalék fölötti tulajdonrészt szerzett, a maradék néhány százalékot a Magyar Művészek Konzorciuma birtokolja (a Hungaroton történetéről, privatizációjáról és annak utóhatásairól lásd külön anyagunkat). A Hungaroton Records Kft. tulajdonosi összetétele: Fotex Rt. 63,5 százalék, Hungaroton Music Rt. 36,5 százalék. Az MHV időközben visszafizette az állami adósságát a gyár és raktárépülete eladásából (a lemezgyártó sort egy angol cég, a kazettagyártó berendezést a Fotex vásárolta meg), valamint a működése során szerzett, illetve a privatizációból származó bevételeiből, s jelenleg felszámolás alatt áll.
A privatizált Hungarotonnal szemben érthető módon az archívumot illetően állította a legkeményebb feltételeket az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. Az új tulajdonosoktól megkövetelte, hogy a részben a Rottenbiller utcai vizesedő pincében tárolt anyagot megfelelő, szellőztetett helyiségekben, erre alkalmas polcrendszeren helyezzék el, s hogy egy év alatt számítógépre vigyék az archívum teljes katalógusát. A szerződés arra is kötelezi a társaságot, hogy tíz esztendő alatt összesen 3 ezer lemeznyi anyagot digitalizáljon, s évente legalább 20 kiadványt jelentessen meg az archív felvételekből.
DIGITALIZÁLT ARCHÍVUM. Az archívum átköltöztetése közvetlenül a privatizáció után megtörtént, az elektronikus katalógust pedig nemcsak elkészítették a megjelölt határidőre, hanem azóta is folyamatosan tökéletesítik. Az előírt mennyiségű anyagot két év alatt digitalizálták, s e munkát saját elhatározásból tovább folytatják. Az archívum felvételeiből minden évben minimum 40 kiadványt dobnak piacra. “Erkölcsi kötelességünknek tarjuk, hogy az archívum teljes anyagát felújítsuk, s a lehető legjobb állapotban őrizzük meg az utókor számára. Ugyanakkor nem raktárszerűen tároljuk a régi felvételeket, hanem igyekszünk minél többet közkinccsé tenni belőlük” – indokolja a túlteljesítést Hollós Máté.
A fentiek szellemében a Hungaroton az idén nagyszabású vállalkozásba kezdett: Magyar Pop Sztori címmel elindított egy 150 CD-re tervezett sorozatot, mely a magyar popzene történetét dolgozza fel a főszereplők, az együttesek és szólisták legendás felvételein keresztül. A két év alatt megjelenő anyag olyan számokat is tartalmaz majd, amelyeket annak idején betiltottak, s így most látnak először napvilágot. A komolyzenei repertoár is jelentősen bővül, hiszen október elsején, a Zene Világnapján jelentetik meg egy új sorozat első 50 lemezét. Ennek jelentősége, hogy a Hungaroton az utóbbi 15-20 évben a különlegességek felé fordult, mert az ilyen felvételek exportképesek, az archívumban ugyanakkor a negyvenéves monopólium idején rengeteg népszerű mű gyűlt össze nemzetközi hírű hazai előadóművészek tolmácsolásában. Az új sorozatnak köszönhetően ezek most hozzáférhetővé válnak a nagyközönség számára, ráadásul alacsony áron. Ez várhatóan komoly hatással lesz az olcsó CD-k piacára, amelyen alig léteznek minőségi felvételek.
A Hungaroton nagy erénye, hogy a világpiacon is kelendő, kiemelkedő művészeit – mint az Amadinda ütőegyüttest vagy Szabadi Vilmos hegedűművészt – a válságos időszakban is meg tudta tartani, illetve az elszerződöttek zöme (például a Sonyhoz átigazolt Liszt Ferenc Kamarazenekar) visszatért. A cég kiadványai közül nem egy kapott rangos díjakat. “Egy díjnyertes lemez iránt ugyan valamennyivel nagyobb érdeklődés mutatkozik, ám ennél jóval kedvezőbb a márka hírnevére gyakorolt hatás” – állítja az ügyvezető igazgató. Erre pedig szükség is van, mert a Hungaroton hazai forgalma az 1995-96-ban történt emelkedés után az utóbbi két évben erősen csökkent, nyeresége viszont az exportnak köszönhetően tavaly a harmadával bővült az előző évihez képest, s az első féléves adatok alapján az idén ennél is nagyobb növekedés prognosztizálható. A nyereséget a tulajdonosok eddig visszaforgatták a cégbe.
A Hungarotonnál, állami vállalatként és magáncégként is az export szempontjából mindig csak a komolyzenei kiadványokra koncentráltak, a könnyűzenei lemezeknek még katalógusuk sem volt. A cég most ezen is változtatni szeretne: már megjelent az első katalógus, és hamarosan külföldön is megkezdik a popzenei hanghordozók népszerűsítését. Hollós Máté szerint ezek nosztalgia igényt elégítenek ki, s mivel régen az Egyesült Államokból is rendelgettek kuriózumként ilyen lemezeket, Németország keleti felében vagy Lengyelországban pedig ma is sikerrel turnéznak olyan együttesek, amelyek annak idején a Nyugatot jelentették az ottani közönség számára, akadna kereslet az ilyen kiadványok iránt. A Hungaroton fél éve jelent meg a román piacon, s az eddigi eredmények azt mutatják, hogy érdemes volt odakinn partner céget keresniük. A hamarosan megjelenő LGT életmű Lengyelországban feltétlenül kelendő lesz, de ilyen színvonalú felvételek iránt nyugaton is lehet érdeklődést generálni, s nem szabad megfeledkezni az új felvételekről sem.
K. TÓTH LÁSZLÓ
A Qualiton Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot 1951-ben hozták létre, melynek nevét a hatvanas években, amikor megindult a komolyzenei lemezek exportja, Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalatra (MHV) változtatták, mert nyugaton is létezett egy Qualiton nevű cég. Lemezei ekkortól külföldön is egyre népszerűbbé váltak, számos kiadványa komoly díjakat is nyert. A cég idehaza a könnyűzenei piacon teljes mértékben, a komolyzenét illetően pedig majdnem monopolhelyzetet élvezett.
Az import 1988-ban történt liberalizációját követően drasztikusan visszaesett a cég hazai piaci részesedése, miközben csökkent a fizetőképes kereslet, különösen, hogy az elkövetkezendő években a teljes átállást is végrehajtották a bakelitlemezeknél jóval drágább CD-kre. A beruházásokra a hetvenes-nyolcvanas években felvett állami kölcsönök törlesztését is a kilencvenes évek elején kellett megkezdeni. Az MHV helyzete drámaivá vált.
A változások első jeleként a könnyűzenei profil 1992-ben átkerült az e célból alakult Hungaroton Gong Kft.-be, melynek 51 százalékát az MHV jegyezte, a fennmaradó részt pedig magánbefektetők birtokolták.
1993-ban az MHV százszázalékos tulajdonában létrejött a komolyzenére specializálódott Hungaroton Classic Kft. Az MHV archívumán és kiadói jogán profiljuknak megfelelően a Gong és a Classic osztozott.
1995-ben megtörtént a Hungaroton privatizációja, ám előtte az állam, hogy a nemzeti értéket képviselő archívumot ellenőrzése alatt tarthassa, megalapította a Hungaroton Music Rt.-t, melyben aranyrészvényt tart fenn magának. A részvénytársaságot a tíz magánszemélyből álló Magyar Művészek Konzorciuma vásárolta meg 250 millió forintért, melyhez a hitelt a Fotex adta. E cég a két kft.-ben többségi tulajdont szerzett, s később tőkeemelést is végrehajtott.
n A Gong és a Classic 1998. március elsején, Hungaroton Records Kft. néven összeolvadt, de a két profil továbbra is külön vezetés alatt maradt. Néhány hete, július elsején pedig az irányítást is összevonták, így most már a könnyűzene is Hollós Máté alá tartozik.
