Steffi Graf édesapja, de rajta kívül még sok más híres, és kevésbé híres ember “esett áldozatul” világszerte az adónyomozók áldásos tevékenységének. Bizonyos fejlett országokban ugyanis az állami adóhatóságnak általában valamilyen különleges szakértelemmel bíró “csapata” üldözi az adócsalókat, mondván: az adónyomozás csak a törvénysértő kisebbségnek okoz kellemetlenséget a törvénytisztelő többség érdekében. Ezek az adónyomozók különleges ügynökök, illetve maguk a szervezetek igen nagy megbecsülést, különleges tiszteletet vívtak ki maguknak az Egyesült Államokban éppúgy, mint Németországban vagy Hollandiában. Munkájuk révén ugyanis jelentősen szaporodnak az állam bevételei, s azokban az országokban – például Ausztriában – is fontos szerepet játszanak a költségvetési bevételek biztosításában, ahol az adómorál egyébként igen magas színvonalon áll. Az adónyomozók különösen a szervezett gazdasági bűncselekmények leleplezésében remekelnek. Eredményességüket közvetlenül a feltárt adóhiányból származó adóbevétel fémjelzi, azonban ennél mindenhol sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a közvetlenül nem kimutatható preventív hatásnak. Nem véletlen, hogy például az Egyesült Államokban a vádemelést követően aprólékos részletességgel tájékoztatják a közvéleményt az általuk feltárt bűncselekményről. Pontos statisztikák készülnek arról is, hogy az adott évben mennyibe került az államnak egy nyomozó, s munkája révén mennyivel nőtt a költségvetés bevétele.
“Az adónyomozás tiszta közgazdasági kérdés, legalábbis külföldön” – állítja Tóth István János, az MTA Közgazdaságtudományi Kutató Központ munkatársa, hozzátéve: léte vagy nem léte gazdasági racionalitás függvénye, nem pedig politikai kérdés, mint amit nálunk csináltak belőle. Azt kell vizsgálni, hogy az adónyomozók megtermelték-e a rájuk fordított összes költséget, vagyis, hogy a bűnüldöző tevékenységük következtében ténylegesen befizetett adó elegendő volt-e kiadásaikra. S ilyen szempontból az amerikai vagy a német adónyomozók igencsak jó “befektetésnek” bizonyulnak az állam számára. A németeknél például – miközben átlagban évi 60-80 ezer márkát keresnek az adónyomozók -, több mint egymillió márkával gyarapítják a költségvetés bevételeit. S ehhez jön még a nehezen mérhető preventív hatás is: az adóalanyok inkább fizetnek, csak ne kelljen szembesülniük a nyomozók kényelmetlen kérdéseivel.
NEHÉZ KEZDÉS. Minőségi változás következett be a bűnözésben, s a fehérgalléros bűnözőkkel szemben a rendőrök nem tudnak gyorsan és hatékonyan fellépni – magyarázta a kormány annak idején, miért kell az adóhatóság szervezetébe integrálva újabb nyomozóhatóságot létrehozni. Így éppen fél éve, január 29-e óta, főszabályként, nálunk is az adóhivatal bűnügyi igazgatósága nyomoz gazdasági bűncselekményeknél, bár – bizonyos szűk körben – a rendőrség és a vámhatóság nyomozói is eljárhatnak (Figyelő, 1999/4. szám). A hirtelenjében összegründolt szervezetet azonban nem az adócsalók elleni azonnali eredményes fellépésük, hanem az első kinevezett bűnügyi igazgató “ügyei” tették pillanatok alatt ismertté.
A január 4-én bűnügyi igazgatónak kinevezett Pelikán László ellen aranyvásárlási ügye miatt nemsokára már büntetőeljárást indítottak a vámnyomozók. S bár a bűnügyi igazgatói kinevezését erős nyomásra, de végül is visszavonta az APEH elnöke, ma is elnöki tanácsadóként tevékenykedik a hivatalban. S hogy ezen minőségében mit csinál? Nos, Burillák Attila szóvivő szerint “tanácsokat ad az elnöknek”. De hogy milyen ügyekben, azt már nem tudta megmondani. Pelikán rövid “karrierje” után már igyekeztek makulátlan múltú személyt keresni, így lett május elsejétől a szolnoki főnök, Söllei János a bűnügyi igazgató. Az új fő-adónyomozó mindenesetre annyiban is különbözik elődjétől, hogy kerüli a nyilvánosságot, egyelőre inkognitóban üldözi az adócsalókat. “Az adónyomozók dolgoznak, nem nyilatkoznak” – magyarázta mindezt Kántor Tibor elnökhelyettes. A sajtószóvivő pedig cáfolta információnkat, miszerint – okulva az előző bűnügyi igazgató nem igazán frappáns kijelentéseiből – főnökei tiltották volna meg a nyilatkozattételt az új első embernek. Söllei János egyszerűen “nem kíván nyilatkozni”.
Sok szakértő egyébként a bűnügyi igazgató személyétől függetlenül megkérdőjelezte az újabb nyomozóhatóság szükségességét, sőt olyan is akadt, aki alkotmányellenes rendelkezéseket is talált az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) egyes feladatairól szóló törvényben, amely nyomozati jogkört biztosított az adóhatóságnak. Két országgyűlési képviselő éppen emiatt az állampolgári jogok biztosához is fordult. Gönczöl Katalin ajánlásait elfogadva, a pénzügyminiszter ígéretet tett, hogy még az idén módosítják a fenti törvénynek a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtésre, valamint a feltartóztatásra vonatkozó szabályait. Járai Zsigmond azt is megígérte, hogy rövidesen rendeletben rögzítik az adónyomozói intézkedések, a kényszerítő eszközök alkalmazásának részletes eljárási, valamint az adónyomozók magatartásának szabályait.
Itt az ideje elfogni és megbüntetni az adócsalókat – hangoztatta a kormányzat, hiszen egyes becslések szerint az adózást elkerülő jövedelmek nagysága már a 3 ezer milliárd forintot is eléri. Éppen ezért igen szimpatikus célokat, elvárásokat tűzött ki maga elé a szervezet. Így például azt, hogy a feketegazdaság aránya a GDP 30 százalékáról fokozatosan 20 százalékra csökkenjen; javuljon az adó- és járulékfizetési fegyelem; csökkenjen a költségvetési támogatásokat jogosulatlanul igénybe vevők száma; az államháztartás bevételei pedig növekedjenek. Mindezen célok már csak azért is rokonszenvesek lehetnek a társadalom tisztességesen adót fizető nagy többsége számára, mert ezáltal nyílhat lehetőség a jövedelemcentralizáció csökkentésére, a személyi jövedelmet terhelő adóterhek mérséklésére, vagy a vállalkozások élőmunka-terheinek jelentős lefaragására is – amelyek egyébként a kormány legfontosabb ígéretei voltak. Mindezen célokért cserébe az idén 2,8 milliárd forintot kértek a költségvetésből, amelyből a 240 fős létszám megfizetésére és még néhány ingatlanra és jól felszerelt autóparkra is futotta.
S hogyan állnak a célok teljesítésével? Az államháztartás bevételei az első fél évben jóval elmaradtak a tervezettől, különösen az általános forgalmi adó tekintetében. Persze ezt hiba lenne az éppen fél éve megalakult szervezet nyakába varrni, az azonban tény: preventív hatás ide vagy oda, a bűnügyi igazgatóság megalakulása nem járt együtt az adófizetési hajlandóság ugrásszerű növekedésével. “Ha majd a köztudatban elterjed, hogy az adónyomozóknak vannak ügyeik, s az adócsalók rá is fázhatnak, csak akkor érvényesül majd a preventív hatás” – állítja Tóth István János.
Varga Mihály, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára viszont úgy látja: az adónyomozó hatóság létrejötte már rövid távon is növelte az adófizetési hajlandóságot. Véleménye szerint a tervezettnél alacsonyabb infláció miatt van az áfa-bevételekben elmaradás, azok az adónemek viszont, amelyek nem függnek az inflációtól, a tervezettet meghaladóan gyarapítják a büdzsét. S ebben az adónyomozóknak is szerepük van. Az új hatóságtól egyelőre nem kér statisztikákat a pénzügyi kormányzat, egyéves működésük után viszont értékelik majd a munkájukat, s elemzik azt is, hogy működésük mennyiben szaporította a költségvetés bevételeit, s ennek fényében döntenek a további teendőkről.
Burillák Attila, az APEH sajtószóvivője is eredményesnek ítéli a bűnügyi igazgatóság eddigi munkáját. Kincstári optimizmusát nem tudja adatokkal alátámasztani: állítása szerint ugyanis nem vezetnek olyan statisztikát, amely részletezné, hogy tevékenységük révén mennyivel gazdagodott a büdzsé. Mégpedig azért nem, mert – mint mondja – elsődlegesen nem a bevételnövelés a céljuk, hanem az önkéntes jogkövetésre való rábírás, valamint az adómorál javítása. Vagyis az elrettentés. Január végétől június végéig egyébként 760 nyomozást rendeltek el, s a feltételezett elkövetési érték 13-14 milliárd forint volt, amely lényegesen meghaladja a rendőrség ezen a területen tavaly elért eredményeit. 136 esetben már vádemelésre is sor került, sőt néhány bírósági ítélet is született. A bíróság rendre bizonyítottnak találta a vád gyanúját, s háromszor mulasztásos csődbűntett, kétszer pedig jogosulatlan áfa-visszaigénylés miatt szabadságvesztést is kiszabott. Ez utóbbi két esetben egyébként csupán 100-100 ezer forintról volt szó, ám az adórendőrségnek bűncselekmény alapos gyanúja esetén kisebb értékű ügyekben is el kell járnia. “E tekintetben nincsenek kishalak és nagyhalak, csak szándékos adóeltitkolók és tisztességes adózók” – fogalmazott a szóvivő. Aki egyébként különösen arra büszke, hogy – legalábbis eddig – nem vádolták azzal az adónyomozókat: politikai indíttatásra jártak volna el valakivel szemben. Még a kérdést is sértőnek találja a szóvivő, hogy kormányzati nyomásra eljárások indulnának bizonyos adózók ellen, sőt állítása szerint még Simicska Lajos, az APEH elnöke sem avatkozik be a nyomozók munkájába. “Az elnök felügyeleti jogkörét a működtetési elnökhelyettesen keresztül gyakorolja” – húzta alá Burillák Attila, hozzátéve: az adónyomozók kizárólag a törvények szabta korlátok között fejtik ki tevékenységüket.
LAKOSSÁGI AKTIVITÁS. Az eljárások közel fele egyébként lakossági bejelentés alapján indul. Igen gyakoriak a névvel, címmel ellátott, tényekkel alátámasztott feljelentések, amelyeket minden esetben megvizsgálnak, s az eredményről a bejelentőt is értesítik. Pénzjutalomra azonban a “jó szomszédok” ne számítsanak, az adórendőrök ugyanis – a sajtószóvivő állítása szerint – anyagilag nem honorálják még a megbízható informátorokat sem, ellentétben például a rendőrökkel, akiknek lehetőségük van az informátorok megfizetésére.
Az adónyomozás területén nagy hagyományokkal rendelkező Németországban neves politikusok, művészek, ismert üzletemberek, híres sportolók sem élveznek e tekintetben különleges előnyöket. Az adócsalás mindenképpen üldözendő, akár egy kőműves kisiparos, akár egy multinacionális cég vezetője követi el. De akadt már fenn a hálóban miniszter is, aki magánutazásait vállalatokkal fizettette ki, vagy olyan nagyvállalkozó, aki háza építésének költségeit cége terhére finanszírozta.
A magyar adónyomozók egyelőre még nem szerezték meg egyetlen – ilyen értelemben vett – “nagyágyú” skalpját sem. Az eddigi több mint hétszáz eljárásban érintettek között nincsenek közismert, országos hírnévnek örvendő személyek. Vannak viszont saját városukban “kiskirályként” emlegetett adóalanyok: az egyik ilyen ellen például Heves megyében 400 millió forintos adócsalás alapos gyanúja miatt folyik a nyomozás. Független adószakértők egyébként meg vannak róla győződve: ha kellő kitartása, na és persze bátorsága lenne az adónyomozóknak, akkor adócsalás miatt a “maffiózók” többsége könnyen rács mögé kerülhetne.
Az adócsalással gyanúsított személyek száma hatványozottan növekszik, és hasonló ütemben emelkedik az adónyomozók által kezelésbe vett ügyek nagyságrendje is. Ez az oka annak, hogy jövőre bővíteni szeretnék létszámukat, s növelnék a működési költségeiket is. Mint Burillák Attila elmondta: az Egyesült Államokban egy nyomozóra másfél ügy jut, nálunk viszont már jelenleg is 6-8-nál tartanak. Varga Mihály válasza: óhajai mindenkinek lehetnek…
