Még azt sem tudni, módosul-e majd a hónap végi, berlini EU-csúcson – az unió teljes költségvetésének átformálásakor – az agrárpolitikai reformról a napokban meghozott előzetes és meglehetősen ingatag kétharmados megállapodás (az előzményekről lásd írásunkat a 33. oldalon), ám magyar agrárberkekben máris azt fürkészik, milyen hatása lesz a paktumnak a honi mezőgazdaság támogatására. A leendő tagországok agrártermelőinek mindenesetre felcsillant a szemük, hogy a garantált árak előirányzott radikális csökkentésénél azért mértékletesebbek lesznek a lefaragások, illetve nő a gabonatermelők kompenzációja, s az exporttámogatás is marad. Ez azt is jelenti, hogy jobb helyzetből versenyezhetnek a hazai árutermelők, különösen a családi gazdaságok. Másrészt a gazdák kompenzálására az eredeti reformelképzeléshez képest nagyobb summát kell fordítania Brüsszelnek, e célra viszont így többet kell majd befizetniük a nemzeti kormányoknak. Sőt, ha az a javaslat is versenyben marad, miszerint az agrártámogatások egyre jelentősebb részét kell majd az érintett nemzeti kormányoknak állniuk, akkor csak a magyar gazdaság erejéhez mérten gyarapodhatnak e szubvenciók.
Egyelőre azonban magyar részről inkább csak a csatlakozási tárgyalások menetrendjének percre pontos betartásának lehet örülni. (A megállapodás talán abból a szempontból is reményt keltő, hogy valamelyest gyorsulhat a csatlakozás folyamata.) Erről a két hete tartott egyeztetések után Vajda László, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője úgy nyilatkozott: jelzésértékű, hogy az unió joganyagának átvizsgálása során az előirányzott időben került sor azon szabályok elemzésére is, amelyek reformjáról jelenleg éles vita folyik az EU-tagországok között. A küldöttségvezető szerint ez mutatja Brüsszel eltökéltségét arra, hogy a csatlakozási tárgyalásokat az eredeti menetrend szerint folytassák, és a reformokról folyó viták ne hátráltassák azok menetét.
