A magyar reálgazdaság rendszerváltás utáni eredményei nem a gazdaságpolitika hatására, hanem éppen annak ellenére következtek be. Ezt a megállapítást a jelenlegi gazdasági miniszter tette 1997-ben, amikor lezárult az általa vezetett, Versenyben a világgal címet viselő nagyszabású mikrogazdasági kutatás. Chikán Attila akkori megjegyzését csak a piac erejének, a gazdasági egységek életösztönének bizonyításaként és a gazdaságpolitikai vezetés módszerváltásának sürgetéseként lehetett értelmezni. A vállalatok életereje azóta is töretlen, de a gazdaságpolitika instrumentumaiban annak ellenére nem következett be változás, hogy Chikán miniszteri bársonyszékre cserélte fel katedráját.
A miniszterelnök az utóbbi időben sokat nyilatkozik, különösen gazdasági kérdésekről. Orbán Viktor a közszolgálati televízió magazinjában például azt mondta, hogy a meghirdetett gazdasági program, valamint a gazdaságpolitikát kifejező 1999. évi költségvetés módosítására az elmúlt időszak gazdasági nehézségei ellenére sincs szükség. Sőt, a kormányfő tovább megy: “A magyar gazdaság 5 százalékos növekedést mutathat fel az előttünk álló esztendőkben. A 7 százalékos növekedés egy-két évvel távolabb csúszott”.
Ellentétben sok kollégámmal, én nem akarom számon kérni a miniszterelnökön, miért nem valósul meg a választási kampányban tavaly beígért növekedés, vagy miért került veszélybe a költségvetés kidolgozásakor alapul vett 5 százalékos tempó. Mert természetesen veszélybe került. Csakhogy erről nem elsősorban az Orbán-kormány tehet. A 7 százalékról szóló ígéretet senki nem vette komolyan, a választási hadjárat során elhangzó számok világszerte módosulnak. (A Matolcsy György nevéhez fűződő előrejelzés ugyan szokatlanul demagógnak tűnt már akkor is, de a választási eredmény utólag igazolta a merész “blöfföt”.) Az 5 százalék pedig akár be is jöhetett volna, ha nem lettek volna “külgazdasági válságok, váratlan hazai természeti csapások”. Demagóg az is, aki számon kéri a demagóg ígéreteket…
A kormány viszont úgy viselkedik, mintha permanens választási kampányban lenne. Csak a jó hír a hír. A gazdasági növekedés esetében ez két problémát mindenképpen felvet: egyrészt azt mutatja, hogy a kabinet nem kezeli felnőttként a választópolgárokat. Akik tudják, mit jelent a GDP-növekedés, azok tisztában vannak azzal is, hogy a körülmények megváltozásakor a célokat is módosítani kell. Akik pedig nem tudják, s esetleg a 7 százalék ígérete miatt húzták a keresztet a Fidesz-MPP neve mellé, azokat csak évek múlva kell győzködni. Amúgy meg kormányzati pozícióból soha nem az ígéretek, hanem az eredmények számítanak.
A másik probléma talán még súlyosabb: a miniszterelnöki nyilatkozatok azt valószínűsítik, hogy a kormány még mindig azt hiszi, közvetlen befolyása van a gazdasági folyamatokra, holott valójában csak nagyon kevés dolgon tud változtatni. Ezért igaz, hogy a gazdaságpolitikát nem kell korrigálni, mert a Fidesz által korábban – a választási és kormányprogram – leírtak a fenntartható növekedést irányozzák elő, az exportösztönzés eszközét emelik ki és az életképes kis- és középvállalkozói szektor megteremtésére irányulnak.
Arra viszont minden kétséget kizáróan szükség van, hogy konkrét, számokban kifejezett célkitűzéseit módosítsa a kormány, mert ezzel orientálja a gazdaság szereplőit és a választókat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az Orbán-kormány habozik lépéseket tenni, amennyiben az elkerülhetetlennek látszik. A minimumelvárásnak tehát megfelel: mer dönteni. Kérdés, tud-e jól dönteni? Jelenlegi döntésképességét mindenesetre befolyásolja, hogy minden korrekcióban személyes vereséget lát; attól tart, elveszti a polgárokra gyakorolt varázsát.
Az egész olyan, mint amikor az apuka kegyes hazugsággal “átveri” gyermekét, mert attól tart, hogy az nem tudná elviselni az igazságot. Csakhogy a választók felnőttek, tehát felnőttként is kell kezelni őket. Ráadásul figyelmetlen is az apuka, mert elfelejti, hogy a gyermekét ugyan becsaphatja, de a többi felnőtt hamar rájön az igazságra. A gazdaság szereplőit nem lehet átverni, ők aztán pillanatok alatt reagálnak. Mert versenyben vannak a világgal.
