Gazdaság

VITA A KÖRNYEZETTERHELÉS SZANKCIONÁLÁSÁRÓL – Díjazni vagy adóztatni?

Környezetterhelési díj címén öt év múlva több mint 100 milliárd forintot kellene a cégeknek és a polgároknak fizetniük, ha a környezetvédelmi tárca elképzelései megvalósulnak. A gazdasági és a pénzügyi tárcánál inkább ökoadóval próbálkoznának.

Jóllehet, az országgyűlés idei munkarendjében nem szerepel a környezetterhelési díjról (ktd) szóló törvénytervezet megvitatása, a szaktárcánál mégis látnak esélyt arra, hogy a jogszabályt már a jövő év első napján bevezessék. “A tervezet tartalékként szerepel a kormány őszi jogalkotási programjában, napirendre vételéről a miniszterelnök dönt” – indokolja az optimizmust Rábai Attila, a Környezetvédelmi Minisztérium (KöM) osztályvezetője (a tárca elképzeléseiről lásd alábbi anyagunkat).

BEVÉTELI SZEMPONTOK. A 2000. évi adótörvényekről a Pénzügyminisztériumban (PM) kidolgozott korábbi koncepcióban viszont a ktd helyett – az energiatermékek áfa-kulcsa emelésének elmaradása esetén – az energiahordozók energiatartalmától függő ökoadó bevezetése szerepelt. Rábai Attila szerint egy adó kivetésének három elsődleges célja lehet: a bevételek növelése (a költségvetés szempontjából ez a legfontosabb); valamely tevékenység megváltoztatására való ösztönzés; illetve a tevékenység folytatójának költségvetésében külső költség megjelenítése. “A PM-nél az adóbevétel növelése élvez prioritást, s ez a legrugalmatlanabb koncepció, hiszen ebből a szempontból a hosszú távon realizált, stabil bevétel a legfontosabb” – szögezi le a környezetvédelmi tárca osztályvezetője. Kajner Péter szakértő, a minisztérium munkatársa ehhez hozzáfűzi, hogy ez az elképzelés nem részesíti előnyben például a hulladékhő-hasznosítást, ami Skandináviában adókedvezményt élvez, de a brit energiaadó-tervezetben is pozitív megkülönböztetésben részesül.

A KöM viszont díjkedvezményt adna a környezetvédelmi hatóság által jóváhagyott szennyezéscsökkentő beruházás végrehajtása esetén. A díj tehát valójában egyfajta céltartalékként is értelmezhető a vállalati gazdálkodásban – így a forráshiányos cégeknek is lehetőségük nyílna a fejlesztésre -, vagyis éppen az állami újraelosztás kikerülésével közvetlenül ösztönözne a kibocsátások csökkentésére, a környezetbarát termelési módok megvalósítására. A tárca elképzelése szerint az állami bevételek nagyobbik része a települési önkormányzatok környezetvédelmi alapjába, illetve a Környezetvédelmi Alap Célfeladat Fejezeti Kezelésű Előirányzatba (KAC) kerülne, és csak a fennmaradó rész jutna a központi büdzsébe.

A leginkább érintett cégeknél, amelyeknél a legintenzívebb az anyag- és energiafelhasználás, várhatóan nemcsak környezetvédelmi beruházásról lenne szó, hanem olyan korszerű technológiák bevezetéséről is, amelyek csökkentenék az anyag- és energiafelhasználást. A beruházásokkal ráadásul egyéb forrásokra is lehetne pályázni – például a KAC-nál. Az egyes kibocsátásokra meghatározott határérték feletti szennyezés esetén továbbra is megmaradna a bírság, indokolt esetben akár a tevékenység leállítása, a közigazgatási eljárás pedig az eddiginél szigorúbb lenne.

A koncepció szerint a törvény hatályba lépésének első évében nem kellene ktd-t fizetni – ezért a költségvetés elfogadása után is tárgyalható lenne a tervezet, hiszen nincs bevételi és kiadási oldala -, mert ezzel a tárca lehetőséget kíván nyújtani az érintetteknek a felkészülésre, annak felmérésére, hogy mit tehetnek. A következő esztendőben a díj 25 százalékát kellene fizetni, s e hányad évről évre 25 százalékponttal emelkedne. Így a díjak legkorábban 2004-re érnék el teljes mértéküket. Ez utóbbi konstrukció szerepelt a Gazdasági Minisztérium (GM) észrevételeinek sorában is, azok közül egyébként Rábai Attila szerint sokat beépítettek a tervezetbe, amely így egy kompromisszum eredményének tekinthető.

ELVI TÁMOGATÁS. A GM-ben elvileg támogatandónak tartják a KöM törekvését – a téma az Európai Unióban is napirenden van -, ám úgy gondolják, hogy a koncepciót az adórendszer reformjába kellene illeszteni, a bevételnek pedig a költségvetésbe kellene folynia, s központilag dönteni arról, hogy ebből mennyi fordítható környezetvédelmi fejlesztésekre.

“Ráadásul túl átfogó a környezetvédelmi tárca koncepciója, hiszen a mérés, az adminisztráció, a behajtás rendkívül költséges, bonyolult és bizonytalan. Az energiafelhasználásra kivetett ökoadó vagy az áfa-kulcs emelése kiválthatná a levegőterhelési díjat, a víz- és talajterhelési díj alkalmazása viszont indokolt lehet. Megalapozott szakmai érvek szólnak amellett, hogy ilyen típusú díjat bevezessenek, s a kérdést feltétlenül tovább kell vizsgálni” – állítja Kaderják Péter, a gazdasági miniszter kabinetfőnöke, hozzátéve, hogy a tárcánál a karbontartalomra kivetett adó, a ktd, illetve annak szerintük előnyös tételei, továbbá a jelenlegi szabályozás fennmaradásának hatásait egyaránt tanulmányozzák.

A KöM-ben is végeztek számításokat. Ezek szerint a jelenlegi környezetterhelési adatokkal számolva a bevezetés utolsó évében a gazdálkodók és a lakosság együttes fizetési kötelezettsége 1999-es áron a három díjfajtára összesen az “A” változat szerint 64, a “B” változatban szereplő díjtételek szerint pedig 109 milliárd forintra becsülhető. Az időközben várhatóan megvalósuló környezetvédelmi beruházások miatt a tényleges összeg vélhetően kevesebb lesz, a kén-dioxid kibocsátás például a kalkuláció szerint évente 72 ezer tonnával csökken. Az előzetes becslések azt mutatják, hogy a környezetterhelési díjakból 2001 és 2005 között összesen keletkező befizetési kötelezettség az uniós követelmények betartása érdekében szükséges beruházások becsült költségének 5-10 százalékát fedezheti.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik