Richard Pelly szinte egyszemélyben képviseli a londoni Cityt a hazai bankrendszerben, minekutána a brit pénzintézetek a legutóbbi időkig látványosan tartózkodtak az itteni részvényvásárlástól. A BB tavaly májusban megválasztott vezérigazgatója több mint két évtizedet húzott le a bankvilágban etalonnak számító nemzetközi pénzügyi központban. Még alig melegedett meg új munkaadójánál, az amerikai General Electric Capital Companynél (GECC), máris a magyar fővárosba irányították.
“Új fejezetet nyitottunk a BB történetében; megfogalmaztuk a bank küldetését, amelynek a lényege, hogy Magyarországon a legjobb pénzügyi szolgáltatóvá váljék” – idézi fel Pelly első teendői egyikét. A bankban 1995 decemberében a társbefektetőnél, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknál (EBRD) ugyan valamivel kevesebb, mindössze 27,5 százalékos tulajdonrészt szerzett, ám stratégiai befektető lévén ezzel is első számú irányítónak számító GECC mindenekelőtt azt írta elő, hogy a BB-nek – az egyes piaci szegmensekben – képessé kell válnia speciális termékek nyújtására. “Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a BB nem kívánja kihasználni a teljes körű banki jogosítványai által adott lehetőségeket, s mondjuk kizárólag az áruhitelezésre összpontosítana” – utasítja vissza a vezérigazgató a bankszektorban imitt-amott elhangzó ilyen értelmű feltételezéseket. Ezek amúgy a számokkal is cáfolhatók: a BB bevételeinek 65 százaléka ugyanis a vállalkozói szférából származik, s a maradéknak is csak egy része a magánszemélyektől. Az Alkotmány utcai központban különösen a kis- és középvállalkozások finanszírozását tartják erősségüknek. E szegmensben a piaci részesedésük összességében 12-15 százalékos, ami Pelly megítélése szerint az első három között van a szektorban.
Az más kérdés, hogy miközben a BB valamennyi banki szolgáltatásra képes, bizonyos piaci szegmensekre természetesen jobban koncentrál. Elsősorban azokra, ahol – úgymond – hozzáadott értékeket érhet el. Többek között ezért jelölte ki célként a lakossági hitelezésen belül, hogy a fogyasztási cikkek megvásárlásához kölcsönöz anyagi segítséget a magánszemélyeknek, mint ahogy szintén lát fantáziát az autóvásárlások finanszírozásában. De például hasonló megfontolásból még nem tartja elérkezettnek az időt arra, hogy az utóbbi időben látszólag megélénkülő lakáshitelezésbe (Figyelő, 1999/14. szám) beszálljon, mondjuk egy jelzáloghitelintézet alapításán, avagy ilyen típusú kölcsönök nyújtásán keresztül.
Persze nemcsak a kor haladó hagyományainak szellemében elengedhetetlen, hogy egy bank az univerzalitásra törekedjen; az infláció csökkenése és más tényezők okán szűkülő kamatmarzsok miatt a bevételek gyarapítására a szolgáltatásokból származó jutalékok és díjak növelése tűnik a legalkalmasabbnak. Ennek jegyében a hagyományos banki szolgáltatások mellett a BB biztosítási és befektetési termékekkel is ellátja magánügyfeleit.
Teszi ezt annak ellenére, hogy a múlt év negatív folyamatai, nevezetesen az orosz és a globális tőkepiaci válság értelemszerűen e hitelintézet holdudvarát sem kímélték. Az anyabank pozitív – a tavalyi 3,0 milliárd forinttal szemben azonban “csak” 2,6 milliárd forintos – adózott eredményét ugyanis jócskán, egészen pontosan közel félmilliárd forinttal lerontották egyes leányvállalatok veszteségei. Pelly azonban több okból sem tartja vészesnek e veszteségek mértékét. Először is ezek a mínuszok több nagybank konszolidált köréhez képest is alacsonyabbak. De ami a lényeg: mindegyik leányvállalat jó irányban halad, így nem kell változtatni stratégiájukon. Ezért a központban nem számolnak azzal, hogy az említett veszteségek az idén megismétlődnek a bankcsoport tagjainál. Ami pedig a már tavaly is nyereséges befektetési alapkezelőt illeti, ott értelemszerűen a pozitív eredmény további növelése a cél.
Így viszont a BB-nek már nincs oka arra, hogy adatait a kívülállók elől eltitkolja, mint ahogy tette azt az elmúlt évben, amikor többszöri kérés ellenére sem volt hajlandó elárulni főbb mutatói (jelesül mérlegfőösszege, adózás előtti eredménye, saját tőkéje) évközbeni állását, óhatatlanul táplálva ezzel a jelentősen romló eredményekről szóló spekulációkat. Egyesek még azt sem tartották kizártnak, hogy a bank is a tőzsdekényszer alá eső azon gazdálkodó szervezetek közé tartozott, mely kör tagjai eleve nem akarták bevezettetni papírjaikat, ezért szándékosan formailag hibás kérelmet nyújtottak be. “A BB esetében nem ez történt” – szögezi le Pelly, hiszen a vezetőség határozott szándéka, hogy a bank osztalékelsőbbségi részvényei a tőzsdére kerüljenek (erről egyébként már tavaly ősszel döntés született). E szándék komolyságára utal az is, hogy a jövő heti közgyűlés egyik napirendi pontjaként az igazgatóság ahhoz kéri a részvényesek áldását, hogy a bank papírjai a pesti tőzsdén forogjanak. Igaz, csupán a “C” kategóriában. Ez a három létező besorolás közül a legkisebb kötelezettséget rója a bankra, egyebek mellett például csak évente egyszer kell tájékoztatnia a nyilvánosságot főbb mutatóiról, ami elvileg nem ösztökél a tavalyihoz hasonló titkolódzás megváltoztatására. A vezérigazgató azonban határozottan állítja, hogy nincs takargatnivalójuk. Egyszerűen csak arról van szó, hogy az új menedzsmentnek kellett egy kis idő, amíg tisztába került a bank helyzetével. Az idei üzleti évet viszont már teljes mértékben Pelly és csapata jegyzi.
Az új vezérigazgató nem szeretné összehasonlítani a mostani menedzsmentet a korábbival, mondván: e tekintetben (is) tiszta lapot kezdtek. A mostanára összeállt csapatban viszont csak olyanok lehetnek, akik tökéletesen ismerik a piaci lehetőségeket, s fokozatosan honosítják meg a stratégiai tulajdonos, a GECC módszereit. Az alkalmazottak például már kezdik elsajátítani a tengerentúlon alapvetőnek tartott csapatszellemet; a feladatokat, problémákat együttesen próbálják megoldani. Ám ezt egyre kevesebben tehetik, mert a létszám – a többi bankhoz hasonlóan – a BB-nél is fokozatosan csökken, de hogy mennyivel, azt Pelly nem kívánta elárulni. Ugyanakkor némi szervezeti változás is megfigyelhető, jelesül az úgynevezett back-office és a front-office között – az előbbi, magyarul az ügyfelek minél magasabb színvonalú kiszolgálását elősegítők javára.
Arról, hogy e szervezet élén mennyi ideig képzeli el magát, Pelly csak annyit mondott: úgy érzi, most a helyén van, a BB-nél eddig eltöltött idő igen érdekes szelete pályafutásának. Egyszóval szívesen maradna még jó ideig Budapesten. A feltételek adottnak látszanak ehhez, amennyiben persze sikerül megvalósítania a stratégiai tulajdonos által kitűzött célokat, nevezetesen a jelentős piaci részesedést, stabil tőkearányos megtérülést és masszív adózott eredményt.
