Franciaországban a lakossági-háztartási kiadások növekedési üteme tavaly felgyorsult és elérte a 3,5 százalékot. Ilyen magas rátát a megelőző 12 év alatt nem regisztráltak. Úgy tűnik, hogy ennek a trendnek komoly tartalékai vannak. Ez év januárjában az ipari termékek lakossági fogyasztása 3,6 százalékkal emelkedett a megelőző hónaphoz képest. Az új autók vásárlása – a lakossági bizalom egyik legjobb mutatója – 8,7 százalékkal ugrott meg. A folyó év első három hónapjában a megkezdett lakásépítések száma az egy évvel korábbihoz képest 38 százalékkal, a kiadott építési engedélyeké pedig 80 százalékkal nőtt.
Tágabb értelemben is meredeken emelkedik a szabadon elkölthető jövedelem. Tavaly az átlagkeresetek 4 százalék körüli mértékben nőttek, amire egy évtizede nem volt példa. Ezzel egy időben – az alacsony nyersanyagáraknak, az élesedő versenynek és a technikai fejlődésnek tulajdonítható termelékenységjavulásnak köszönhetően – kivételesen alacsony szintre esett vissza az infláció. Jelenleg éves szinten 0,5 százalék alatt van.
Az erős lakossági kereslet másik eleme a munkahelyteremtés. Az elmúlt évben a munkanélküliség több mint 1 százalékponttal csökkenve, 11,5 százalék alá süllyedt. Mintegy 300 ezer új munkahely jött létre, ezek egyharmada a kormány ifjúságfoglalkoztatási programjának eredményeképpen.
A franciák persze részben azért sikeresebbek, mint a németek, mert nekik nincs egy felfuttatandó keleti gazdaságuk, s már 1997 nyarán – több mint egy évvel a Schröder-kormány hivatalba lépése előtt – tudatosan elkezdték élénkíteni a belföldi keresletet. Úgy tűnik, hogy a keresletösztönzésre épülő gazdaságpolitika sikeresen megvédte Franciaországot a feltörekvő piacok válságának a külső kereslet gyengülését okozó hatásaitól.
A rendelkezésre álló adatok szerint tavaly a gazdasági növekedés üteme elérte a 3,1 százalékot. Az éves növekedés erős átlaga azonban elfedi, hogy az utolsó negyedévben lassulás kezdődött az iparban: 1998 decemberében az előző hónaphoz képest 1,6 százalékkal visszaesett az ipari termelés. Ha pedig az autógyártás jó teljesítményét figyelmen kívül hagyjuk, a kép még szomorúbb. A legkomolyabb nemzetközi konkurenciának kitett gépgyártók szövetségének legfrissebb hírlevele úgy becsüli, hogy éves szinten az ágazat növekedése csupán 1,8 százalék lesz.
Ez viszont azt jelenti, hogy a kormány 2,8 százalékos éves növekedési előrejelzését lefelé kell korrigálni, 2,4 százalékra, sőt esetleg még alacsonyabb szintre (az Economist friss előrejelzése szerint 1999-re a francia GDP 2,5 százalékos bővülése várható).
Az iparban mutatkozó borús hangulatnak némileg ellentmond az Insee statisztikai intézet legújabb, a befektetői bizalomra vonatkozó felmérése. Eszerint az ipari beruházások volumene mintegy 5 százalékkal fog emelkedni. A mostani eredmény sokkal derűlátóbb, mint az előző hasonló felmérésé, amely októberben, a feltörekvő piacok válságának csúcspontján készült.
Ugyancsak mostanában hozták nyilvánosságra, hogy a francia kivitel 6 százalékkal bővült 1998-ban, s ezzel a múlt évben 165 milliárd franknyi többlet képződött. Az idén arra lehet számítani, hogy a gyengébb euró ösztönzi az euró-térségen kívülre tartó exportot.
Az elemzők a kormány viszonylagos optimizmusa mellett felhívták a figyelmet arra a nem várt veszélyre, amit a kulcsfontosságú német és olasz piacokon várható lassulás jelent. (Az Economist mindkét országnak 2,4 százalékos GDP-növekedést prognosztizál 1999-re, de az ipari termelésbővülés 1998-as tényszáma csak 0,3, illetve 0,7 százalék.) A gyengélkedő német gazdaság teljesen új helyzetet teremt a francia kormányzat számára, s kényes kérdések merülhetnek fel az euró-térségen belüli növekedés élénkítéséhez szükséges gazdaságpolitikai koordináció kapcsán.
