Bár a hitelintézetek egy részénél már három évvel ezelőtt azt állították, hogy csak az utolsó simításokat végzik etikai kódexükön, a jelek szerint ennél előrébb az idén sem tartanak. Ez idő alatt mindössze a Budapest Bank (BB), a Raiffeisen Bank és legutóbb a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) váltotta valóra ez irányú terveit. Az etikai megfontolások egybegyűjtésével és kiadásával ellenben továbbra is tucatnyi bank készült már “majdnem” el – derült ki az idén is, ezúttal a Figyelő körkérdésére adott válaszaikból.
Három éve – amikor friss fejleményként a Magyar Bankszövetség állított etikai bizottságot és foglalta írásba annak működési elveit – a Budapest Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságetikai Központja vizsgálódott a témában. A szövetség most teljes etikai kódexszel rukkolt elő, alkalmat adva azoknak a bankoknak, amelyek bár saját etikai kódexszel nem rendelkeznek, a szövetségéhez – mint annak tagjai – máris büszkén csatlakoztak.
“Központi” dokumentum összeállításáról három éve még egyáltalán nem esett szó. Jó pár banknál viszont annál inkább éltek ilyesféle kezdeményezések, ezeknek legalábbis egy része azonban elhalt – feltehetőleg többek közt az időközben bekövetkezett tulajdonosváltozások miatt. Vonatkozik ez az Erste Bankra, amely most anyacégével közösen tervez ilyen kódexet. E pénzintézetnél – még Mezőbank-korában – már szóba került egy ilyen dokumentum megformálása, sőt annak alapjául a még korábbi jogelőd, az Agrobank e tárgyban készített összeállítása, mi több, arra épülő etikai intézményrendszere szolgált. Külön intézményrendszer felállítása egyébként szinte egyedülálló; egy-egy bank vérmérsékletétől függően a jogi, személyzeti, marketing osztály, igazgatóság vezetőjéhez rendelt etika-ügy a jelenlegi hitelintézeteknél külön posztot vagy szervezetet egyedül a BB-ben ért meg. Ott – az amerikai tulajdonos General Electric által a Tungsramban is meghonosított gyakorlat szerint – ombudsman vigyázza az “erkölcsöt”.
Visszakanyarodva a valamikori Mezőbankban megkezdett íráshoz, az valójában a marketing eszközeként szolgált volna, e stratégia részeként komponálták, és végleges helyeként az arculati kézikönyv egyik fejezetét jelölték meg. Ugyanezt a “divatot” követve a külső megjelenés, az ügyféllel való kapcsolattartás középpontba helyezése dominál a kódexek, illetve a kezdeményezések egy csoportjánál, amelyet ezért arculati kódexként jelöl a tanulmány.
Ebbe a típusba tartozott volna többek között az OTP Bank vonatkozó dokumentuma, amely már három évvel ezelőtt is több verziót élt meg. Abban elsősorban a fiókok alkalmazottainak viselkedési szabályai és egy úgynevezett öltözködési tanácsadó szerepelt. A bank még a benne foglalt szabályok gyakorlati oktatására is áldozni szándékozott. Ez – a dokumentum tartalmának megismertetése, valamint a közös tréning – egy valamire való etikai kódexnek ugyan elengedhetetlen feltétele, a tartalom viszont jó esetben nem ebben a körben mozog. E tekintetben a banki válaszok alapján némi fejlődés azért tapasztalható: manapság legalább az etika és az etikett fogalmát sikerült a bankoknak többé-kevésbé elkülöníteniük. Igazságtalan volna persze csupán e két, ráadásul kódex-ügyben úttörőnek számító intézményt említeni, hasonló arculati kódexek máshol is jellemzőek.
A többi banki kódex ilyen megközelítésű vizsgálata sem kifejezetten hízelgő (lásd anyagunkat a 42. oldalon). Annyiban pedig óvatosan kezelendő e kategorizálás, hogy egyfelől a bankok közül mintegy másfél tucat válaszolt a Figyelő kérdésére – a válasz hiányát, és ezt már a kérdéseknél feltüntettük – úgy értelmeztük, hogy nincs az intézménynek etikai kódexe. A dokumentumokat javarészt csak elbeszélés útján ismerheti meg a kívülálló, kevés kivételtől eltekintve a bankok – az etikai kódexek alapvető céljával éppen ellentétesen – azokat belső szabályzatként kezelik, tehát nem publikusak. Így a nyilvános kontroll meglehetősen fontos szerepe nem érvényesülhet. (Ettől eltérően kizárólag a Raiffeisen Bank, és részben a BB jár el. Ez utóbbi kódexét nem teszi közzé, ám abba akár még újságírónak is betekintést enged.) Sajátos érvet hozott fel a titkosítás mellett például a Credit Lyonnais: nevezetesen, hogy az etikai kódex egy kötetben szerepel a bank többi belső szabályával. Kevéske közzétett normájukból mindenesetre azonnal kiderül, mennyire távol állnak ezek – csakúgy mint más etikai intézmények (etikai, társadalmi audit, képzési program, etikai tisztségviselők) – a kódex megalkotásuk hármas alapelvétől, a részvétel, az érvényesség és a hitelesség szabályától.
Máskülönben is jellemző: a probléma kipipálásának tekintik már önmagában az etikai kódex meglétét is. Jól árulkodik erről, hogy e szabályzatoknak mennyire sikerült “beágyazódniuk” a banki mindennapokba. Olyan esetről ugyanis, amikor morális kifogások, vagy akár csupán kérdések merültek volna fel, mindössze egyetlen intézmény, a BB számolt be. E bank “ügyei” ráadásul széles skálát ölelnek fel: az érdekek összeférhetetlenségétől az egyenlő alkalmazásig. A bankok többsége az etikai elvek megsértésénél rögtön munkajogi következményekkel fenyegeti alkalmazottait. A lehetséges szankciók köre – az ING Banknál, a Credit Lyonnais dolgozói kézikönyvében, az Inter-Európa Bank majdani etikai szabálykönyvében és általában is – a fegyelmi eljárásnál kezdődik és a munkaszerződés felbontásánál ér véget.
