Feladatként az európaival teljesen harmoniizáló szabályozás megteremtése fogalmazódott meg a hírközlési törvény ügyében érintettek számára. A jogszabály végleges szövegét ez év közepéig állítják össze a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM) és a Hírközlési Főfelügyelet (Hif) szakemberei. Ezután még kifejtik véleményüket a minisztériumi és a versenyhivatali illetékesek is. Baksa Sarolta, a KHVM hírközlési irodájának vezetője optimista, mert szerinte jól halad a munka és időben a kormány elé kerülhetnek az irányelvek. A jóváhagyás után megkezdődhet az aprómunka, a törvény normaszövegének kidolgozása.
A fő cél a fejlett információs társadalom hírközlési igényeit kiszolgáló, átlátható, mindenki által könnyen értelmezhető szabályok bevezetése. A törvény hatálya kiterjed a fogyasztókra és a szolgáltatókra egyaránt. Lehetővé teszi a szabad versenyt, ugyanakkor biztosítja a szolgáltatók együttműködését, védi a piaci szereplők adatvédelmi és személyiségi jogait és az olyan szűkös erőforrásokat, mint például a számok, címek és frekvenciák tartományait. A keretjellegű szabályozás nem ad részletekbe menő műszaki, eljárási és pénz-ügyi előírásokat, hogy véletlenül se gátolja a szolgáltatások és technológiák szabad fejlődését, s ne korlátozza a piac működését.
Az eddigi hazai gyakorlatban szokatlan lesz, hogy a törvény nem csupán a piacra lépés és az ottani működés személyi, tárgyi, szakmai feltételeit határozza meg, hanem rögzíti a piac elhagyásának körülményeit is. Pontosan körülírja emellett, miként kell majd biztosítani a lakosság számára az alapellátást – szakmai zsargonnal élve az univerzális szolgáltatások körét -, s tartalmazza az ezzel kapcsolatos szerződési kötelezettségeket is.
A különböző egyeztető fórumokon az derült ki – jegyzi meg a szaktárca illetékese -, hogy noha mindenki egyetért a törvény megfogalmazott irányelveivel, annak szövegébe módszeresen be akarja préselni a maga érdekeit tükröző elképzeléseket. A többség nagyon nehezen veszi tudomásul, hogy nem kell – és nem is lehet – mindenre részletesen kitérni a szövegben, esetenként elég a kapcsolódó törvények megfelelő passzusaira utalni. A jogági elhatárolódásnak ebben a törvényben is érvényesülnie kell.
A várhatóan a jövő év végéig elkészülő és 2001-ben hatályba lépő új törvény az európai uniós irányelvekkel egyezően határozza meg a Hif jogállását, hatáskörét, feladatkörét és eljárásait. Mivel a magyar hatóság már teljesen független, hiszen csupán a jogszabályoknak van alárendelve, gyakorlatilag az engedélyezési és felügyeleti díjakból tartja el magát, a hírközlési iroda vezetője szerint nagy változásokra nem kell számítani. A jövőben azonban feltehetően megváltoznak az arányok: csökkennek az engedélyezési feladatok, s nőnek a minőségfelügyeletiek. Módosulhat a szűkös erőforrásokkal – frekvenciákkal és számokkal – való gazdálkodás módja is. A hírközlési szaktárca azt szeretné elérni, hogy ezeket például árverésen, vagy sorsoláson szerezhesse meg a szolgáltató, mert így elkerülhető a fogyasztó, illetve a hatóság kiszolgáltatottsága. Fontosak a harmadik feleket érintő rendelkezések: az ingatlanhasználat (tűrési kötelezettség, használati jogok), az adat- és titokvédelem, a hírközlés védelme.
Az állam általában visszavonul a piaci szolgáltatások egyedi hatósági engedélyezéséből. Szerepe a közcélú, egyetemes, alapellátás jellegű szolgáltatások működtetésére, ellenőrzésére, finanszírozására és mindezek eszközrendszerének kialakítására korlátozódik.
