Svájc “majdnem” befejezte hosszan elnyúló kétoldalú tárgyalásait az EU-val. A két fél között 1972 óta szabadkereskedelmi megállapodás van érvényben. Ám 1992-ben a svájci kormány csatlakozási szándékát a lakosság 50,3 százaléka és 16 kanton elutasította. Svájc azóta próbál valamit megmenteni az EU-val kiépített szorosabb kapcsolatok előnyeiből. Tavaly decemberben megállapodás született a személyek szabad mozgásáról, az uniós kutatási programokban való részvételről és a jobb közlekedési összeköttetésekről. Ez Svájcnak évente körülbelül 350 millió frankjába fog kerülni, plusz további 500 millióra becsülik annak költségét, hogy munkanélküliségi segélyt fog fizetni a Svájcban dolgozó EU-állampolgároknak. A nagy kérdés most az, hogy ez a megállapodás a kapcsolatok normalizálásának utolsó lépését vagy az EU-tagság felé vezető út első lépését jelenti.
Ez év februárjában a berni kormány 400 oldalas “integrációs jelentést” készített, amelyben a tagsági tárgyalások megkezdéséről döntő várható népszavazás kapcsán a csatlakozás előnyeit és hátrányait sorolja fel. A jelentés lesz majd azoknak a vitáknak az alapja, amelyek az októberi általános választások közeledtével várhatóan felerősödnek. A tagság melletti gazdasági érvek nem olyan erősek, mint arra célozgatni szoktak. A nagy svájci multik már jól beleágyazódtak az EU-ba és a svájci gazdaság továbbra is meglepően versenyképes, akkor is, ha a kívülállás a közepes nagyságú vállalatok számára valószínűleg hátrányos.
Ha az ország csatlakozna a közösséghez, elveszítené egyik legfontosabb versenyelőnyét, az alacsony tőkeköltséget. A belépés súlyos gondokat okozna a svájci mezőgazdaságnak, amely a világon a legmagasabb szubvenciókban részesül. Negatívan érintené a svájci adókedvezményeket és a banktitokra vonatkozó törvényeket is; azt a két – általában csak halkan – említett okot, amelyeknek köszönhetően Svájc a világ off-shore magánbanki piacának körülbelül egyharmadát ellenőrzi.
Az EU-tagság viszont fokozná Svájc, mint vállalkozási székhely vonzerejét és valószínűleg felgyorsítani a jelenlegi átlag alatti növekedési ütemet. Mivel azonban a világ egyik leggazdagabb országáról van szó, pusztán az uniós “klubtagságiért” évi mintegy 3 milliárd frankot kellene fizetnie. Ez is magyarázhatja, hogy a svájci televízió által nemrégiben megkérdezetteknek csak a fele támogatta a csatlakozást.
