A magyar agrárium jó hírét keltő próbálkozások egyik sikerágazata a bormarketing, amely több-kevesebb lendülettel már évek óta segíti, s valóban növeli is a kereskedelmi forgalmat. A bevett módszer szerint, ezzel az eszközzel az egyes vállalkozások bemutatkozását segítik, a többi között a szakkiállításokon, ám úgy, hogy eközben a magyar borról alkotott kép általában is javuljon. Az efféle kedvezményezettek egyike a Salánki Családi Borpince, amely a kisebb borászatok közé tartozik: éves termelése 3 ezer hektoliternyi különleges minőségű vörösbor. A tihanyi pincészet egyelőre csak hazai szaküzleteknek, kisebb hálózatoknak szállít. Salánki Sándor cégvezető ezért – bár az idén szinte valamennyi nagyobb európai borászati szakvásáron bemutathatná termékeit a központi költségtérítéssel – inkább a belföldi szakkiállításokat preferálja. Tavaly a pápai vásáron saját standon jelent meg; részt vett a budapesti és a szombathelyi rendezvényen; emellett ugyanakkor – kamarai segítséggel – a lengyel és osztrák kiállításra is eljuttatta borait. Az idei tervek közt a pápai, a pécsi szakkiállítás, a hajdúszoboszlói vendéglátó-ipari rendezvény és a Foodapest is szerepel.
Külhoni kiállításon Salánki Sándor ugyan még nem kötött üzletet, a belföldieken azonban nagy az érdeklődés. A pápai rendezvény idején például négy megállapodást kötött: ezeknek a megrendelőknek azóta is szállít. A pincészet éves költségvetéséből mintegy félmillió forint jut a kiállításokon való részvételre. Komoly segítséget jelent tehát a vállalkozásnak az állami költségtérítés, mert így rá jóformán csak a szállítás és az utazás költségei hárulnak.
A nagy hazai borászati társaságok egyikeként az Interconsult Rt. – saját költségen – a londoni és a Bordeaux-i szakkiállításokat látogatja rendszeresen termékeivel, ahol a világ legrangosabb borai mérkőznek egymással. A cég ilyen célokra mintegy 4 millió forintot költ évente. Ígéretes lenne egyéb, például a japán bemutatkozás is, de a tokiói három napos borvásárra a részvétel csaknem 1,8 millió forint, s ez önerőből már túlságosan drágának tűnik.
Az agrártárca marketingszervezete nem elsősorban a fejlett országok szakvásárait, hanem inkább a fejlődő piacokat: Litvániát, Lettországot, Ukrajnát célozta meg a közösségi megjelenítés támogatásával – vélekedik Keresztury Éva, az Interconsult Rt. igazgatója. Ezek a piacok azonban a nyugat-európai országokénál kevésbé igényesek a minőségre. Pedig a szakember szerint a közösségi bormarketingnek nem is lehet más célja, mint a magyar bor imázsának javítása, s ezt csak válogatott minőséggel lehet elérni. Ugyanakkor éppen a külföldi szakkiállításokon megjelenő magyar borok kvalitását illetően történtek megengedhetetlen engedmények az elmúlt években. Pedig e termék minősége meghatározott paraméterekkel pontosan mérhető. A kivinni szándékozott kollekciót ezen tényezők alapján kell minősíteni. Mégis előfordult azonban, hogy ez az “ízvizsga” szubjektívre sikeredett.
E hibák kiszűrésére a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a Magyar Közösségi Agrármarketing Centrum létrehozott egy öt borszakemberből álló marketing bizottságot, amely a külföldi, közösségi megjelenítéshez korszerű módszereket dolgoz ki. Remélhetőleg ez a testület garancia lesz arra, hogy csak a valóban kiváló termékkel próbálják öregbíteni a magyar borok jó hírét.
