Nálunk általában nemes egyszerűséggel a követelésvásárlással azonosítják a faktoringot. Mivel pedig a különböző típusú követeléseket más-más módon lehet hasznosítani, e kifejezéshez több eltérő jelentés is tapad.
A jelentősebb magyar hitelintézetek többsége az elmúlt években átesett kisebb-nagyobb hitelportfolio-tisztításon, melynek során a legrosszabb minősítésű követeléseket gyakran egy úgynevezett work-out céghez helyezték ki. E banki tulajdonú társaságok követelések behajtásával és értékesítésével foglalkoztak, s azok adásvétele ennek nyomán valóban megélénkült.
A work-out cégek esetenként egymás között cserélgették anyabankjaik befagyott követeléseit, illetve alvállalkozóknak adták ki azokat. Effajta tevékenységet végzett a volt Magyar Hitel Bank – mai nevén ABN Amro (Magyar) Bank – mellett a Risk Kft., vagy a Mezőbank oldalán a Rizikó Kft. is (Figyelő, 1997/17. szám). Információink szerint néhány banki ingatlanfejlesztési cég, így például az OTP Ingatlan Rt. vagy az Általános Értékforgalmi Bank által alapított, s ma már egyre inkább “igazi faktoringgal” foglalkozó Általános Befektetési és Ingatlanfejlesztési Rt. szintén betöltött ilyen szerepet. (Ennek apropója nyilván a hitelek biztosítékaként megjelölt ingatlanok banki tulajdonba kerülése volt.) Jelenleg a legnagyobb minősített követelés-portfolio felett a Magyar Fejlesztési Bankhoz (MFB) tartozó Magyar Követelés Kezelő Rt. rendelkezik, mely a csoportbéli hitelintézetek mellett más bankoktól is vásárol követeléseket.
A klasszikus faktoring korántsem a lejárt határidejű követelések diszkontált áron való megvásárlásán alapszik – siet eloszlatni az esetleges félreértéseket Martinkó Károly, a “jó követelések” faktorálásában jelenleg piacvezetőnek számító Magyar Factor (MF) Kft. ügyvezető igazgatója. A társaság fele-fele részben az ABN Amro (Magyar) Bank és az Intermarket Factoring Bank AG tulajdonában van. Utóbbi az osztrák faktoring-piac első számú szereplője, s alkalmasint annak az Erste-csoportnak a tagja, amely tavaly ősszel a Mezőbankot megvásárolta.
A 80 millió forintos jegyzett tőkéjű – ám ennél jóval több banki forrással rendelkező – MF Kft. az előzetes adatok szerint 6,9 milliárd forint értékben faktorált követeléseket az elmúlt évben. Ezen összeg majdnem hétszerese az 1993-as első teljes üzleti évben elért teljesítménynek, az 1996-ban mért 4,6 milliárdos állományt pedig 50 százalékkal haladja meg. Ügyfeleik elsősorban kis- és középvállalkozások, nagyobb cégek beszállítói, de jelentős arányt képviselnek az élelmiszer-felvásárlók is. Az említett kör olyan, jellemzően viszonylag szerény tőkeerejű társaságokból áll, melyek folyamatos működéséhez készpénzre van szükség, ám bevételeik ciklikusságot mutatnak. Hiába nő a gazdaság élénkülésével párhuzamosan az ilyen vállalkozások száma és gazdasági súlya, számukra a szokásos banki forgóeszköz-finanszírozás gyakran elérhetetlen vagy túlságosan körülményes. Így folyamatos likviditásukat jobb híján követeléseik faktoráltatásával biztosítják.
Az MF Kft. ügyfeleinek másik, ugyancsak nem jelentéktelen része exportból keletkező követeléseit kínálja fel. Export faktoring esetén – a belföldivel szemben – egy külföldi partner segítségét is igénybe veszik, amely beszerzi a vevőre vonatkozó legfontosabb információkat, és úgymond “limitet ad” annak kötelezettségeire. Így egy meghatározott összeg erejéig a magyar szállító fizetési garancia mellett viheti ki termékeit vagy szolgáltatásait, miközben követeléseit a hazai faktorház finanszírozza.
Utóbbi momentum jellemzően a nettó számlaérték 80 százalékának kifizetését jelenti, a belföldi faktoringnál többnyire 0,5 és 1,1, export faktoring esetében 1,2 és 1,8 százalék között mozgó faktordíj azonnali levonásával. Ezenkívül a faktorcég kamatot is felszámít ügyfelének az előzetesen rendelkezésére bocsátott összeg után. (Export faktoringnál ehhez jön még a fix – az MF Kft. esetében 2 ezer forintos – kezelési költség.) A MF Kft.-nél egyébként tavaly első ízben haladta meg a belföldi faktoring értéke az exporthoz csatlakozó szolgáltatásét, amit a cégnél a további növekedés lehetőségének bizonyítékaként értékelnek.
A harmadik forma, az import faktoring jelentősége viszont idehaza jóval elmarad az előzőeké mögött. Ennek során – elvileg, a külföldi szállító faktorcégének megkeresésére, a hazai vevő ismeretében – a magyar faktorház ad limitet. A cégminősítések és hitelbiztosítások hiányában erre azonban ma még nem igen vállalkoznak a hazai szereplők. Ezzel függ össze az is, hogy a belföldi faktoring egyelőre kizárólag úgynevezett visszkeresetes formában működik, ami annyit tesz, hogy a vevő nemfizetése esetén a faktorcégnek lehetősége van a szállítótól visszakérni pénzét. A visszkereset nélküli megoldásnál – amely az export faktoringnál már ma is jellemző – ezt a kockázatot garanciák és hitelbiztosítások segítségével tudják kiküszöbölni.
Vonzó körülmény, hogy a faktoringgal a vállalkozásba vont tőke nem jelenik meg bankhitelként a szállító mérlegében, így nem is rontja annak eladósodottsági mutatóit. Ezért olykor nagyobb vállalkozások is faktoráltatják követeléseiket, noha e lehetőséggel túlnyomórészt világszerte a kisebb cégek élnek.
A világ legnagyobb efféle hálózatához, a Factors Chain Internationalhez (FCI) tartozó társaságok 1996-ban mintegy 400 milliárd dollárnyi követelést faktoráltak. A szervezetnek – lapunk információi szerint – négy magyar tagja van: az MF Kft., a Magyar Külkereskedelmi Bank, a Budapest Bank és a Postabank. Utóbbi – a banki faktoringosztály közreműködésével – 1993 óta nyújt ilyesféle szolgáltatást ügyfeleinek. Az eleinte inkább importügyletekkel foglalkozó hitelintézet ez irányú ténykedése az export faktoring irányába tolódott el az utóbbi években, melyet az FCI-szabványoknak megfelelően, a nemzetközi szervezet által kifejlesztett számítógépes program alkalmazásával végez.
A jelenleg 40 milliárd forintosra becsülhető magyar faktoring piacnak ma még vannak kisebb, évi néhány száz millió forintos forgalmat lebonyolító szereplői is. A pénzügyi szolgáltatások szigorodó szabályozása és a piac fejlődése okán azonban milliárdos nagyságrendű éves faktorált követelésállomány alatt a jövőben vélhetően egyre kevésbé lehet majd gazdaságosan ilyen tevékenységet végezni.
