A tehetős ügyfelek kiszolgálásának legfőbb jellemzője éppen az egyediség: a hitelintézetek igyekeznek ezen klienseik kívánságaira szabni tevékenységüket. Ugyanakkor top retail banking címszó alatt – mi több, némely bank esetében egyenesen a private bankingnek minősített tevékenység fedőnevével – jó minőségű, ám nagyon is standardizált termékekhez juthat az átlagosnál magasabb jövedelmű, vagyonosabb réteg. Hogy a kliens hány nullától számít e “szűkös” kategóriába, az bankonként rendre különbözik; van ahol már néhány százezer forinttal e körbe, de legalábbis a közelébe verekedheti magát az ember. Igaz, ezen összeget havonta, rendszeres átutalásként illik prezentálni. Bizonyos hitelintézeteknél egyébként a folyószámla-nyitásnál minimum-korláttal (általában százezres nagyságrendben) mindenképp szembe kerül a “mezei” ügyfél is, a top elhatárolásában pedig már nem pusztán ez a szempont.
A folyószámlákkal ellentétben a betéteknél jóval magasabb az egyedi kiszolgálás limitje: itt már milliókra, legtöbbször tízmilliókra van szükség. Ez azonban az ügyfél megítélésekor csupán egy az általában hétpecsétes titokként kezelt aspektusok közül. Így a középjövedelműek nem feltétlenül érezhetik magukat rögtön a toppon, bár biztatásként elmondható: az e kört legszélesebben értelmezők pusztán azt a kritériumot szabják, hogy legyen az illetőnek a megélhetését fedező összegen felül elegendő befektethető pénze.
A forintbetéteket illetően a bankok 1 millió, 3 millió, 5 millió és 25 millió forint felett a kisebb összegű betétekénél súlyos százalékokkal többet írnak jóvá az ügyfél számláján. És ezek még csak nem is az úgymond egyedi kamatok: ezek a limitek még bőven szerepelnek a bankok “standard” ügyfél-tájékoztatójában. Ahol már az ügyféllel egyeztetve kalkulálják a kamatot, az számos banknál a 40-50 millió forint feletti régió.
Mindezek mellett a hitelintézetek jó néhány más jövedelmi helyzetre utaló tényezőt figyelembe vesznek. Teszik ezt már csak azért is, mert az ügyfél nyilván akkor hoz igazán a konyhára, ha nem pusztán a betéti és folyószámla-szolgáltatásokat veszi igénybe. Az elbírálási szempontok egyike mindazonáltal még manapság is az, hogy a számlán forint vagy deviza kamatozik-e. Fontos kérdés továbbá, hogy milyen az ügyfél “előremenetele”: vagyona kellően gyarapszik-e. Amennyiben nem – mert például számláján egy adott időszakban nincs a bank által elvárt egyenleg -, akkor néhány intézmény némi extra díjat is bevet ösztönzőként.
Arról azonban, hogy ténylegesen melyek a pénzelit belépési korlátai, csak azok értesülnek, akik már meg is haladták azokat. Bár a tehetős ügyfelek iránti harc a bankok közt máris nagyon éles, attól valamennyiük ódzkodik, hogy a sorból kilógó kliens bekerüljön a pikszisbe. Következésképpen, a top retail banking kör szélesítésekor a hitelintézetek előszeretettel veszik igénybe a direct mail eszközét, és keresik meg maguk – esetleg már meglévő ügyfeleik ajánlásai alapján – a megfelelőnek tetsző delikvenst. Mindazonáltal kedvenceiket illetően bizonyos “fluktuáció” már tapasztalható a bankok között. A máshonnan elcsábított ügyfél – úgy tűnik – különösen kedves, nyilván azért, mert a bank hódításának sikerét is jelzi. E tekintetben, ha lehet, a multinacionális vállalatok itt honoló külföldi vezetői még érdekesebbek: őket a társaságot többnyire nemcsak helyben, hanem szerte a világon kiszolgáló hitelintézettől elcsábítani ugyanis jelentős fegyvertény.
A top retail ügyfélért a bank aztán mindent elkövet. A hitelintézetek – egybehangzó állításuk szerint – ezen kiváltságos kör kedvéért nem ismernek lehetetlent. Apró szépséghiba manapság, hogy bizonyos jogszabályi korlátok azért útját állják az univerzális kiszolgálásnak: nemzetközi befektetésekre például még a tehetőseknek is csak módjával nyílik lehetőségük. Ráadásul a bankok is elismerik: ez a “szakma” kevés kivétellel még javában a gyerekkorát éli, és nem is mutat rohamos fejlődést.
A hitelintézet a hagyományos, bár extrákkal felruházott pénzforgalmi szolgáltatásokon túl, többnyire állandó referensén keresztül, általában személyre szabott tanácsokkal illeti a klienst értékpapír-befektetéseit illetően. Többek komplett vagyonkezeléssel hirdetik magukat, ennek értelmezésében mindazonáltal mutatkoznak különbségek. Számos helyütt vélik úgy, hogy hazánkban ilyenre jó szívvel bank még nemigen vállalkozhat. Az ügyfél portfolióinak alakításában mindenesetre aktívan részt vesznek a bankok; a személyes referens egyik fő ismérve éppen innovatív volta. A kliensek egy része ugyanakkor óvatosan fogadja a tanácsokat, inkább információkat vár. Jelentős hányaduk maga gyűjtötte a vagyonát, vállalkozó szellemét pedig pénze további forgatásakor sem hagyná parlagon. A referens egyébként tanácsait mind többször on-line osztogatja, hiszen pontosan a top retail banking ügyfélkör az, ahol a magánszemélyeknek nyújtott elektronikus banki szolgáltatások leginkább terjednek. Ezzel együtt sem hanyagolhatók el a top retail külsőségei; sok bank ezen üzletág felállítását éppen a látványos körülmények megteremtésével kezdte. Külön fiókokat rendeztek be e célra, melyek a kényelmen túl biztosítják a biztonságos és legfőképpen bizalmas körülményeket is.
