Vállalati és mind gyakrabban önkormányzati ügyfeleik kiszolgálását – és milyen paradoxon: egyúttal távol tartását – teszi lehetővé a hitelintézetek által nyújtott egyik „üzemmód”, az úgynevezett office banking. Ezen új, Magyarországon úgy fél évtizede meghonosodott ügyintézés hátteréért – a hardverért, a hitelesített faxmodemért, valamint a bank által átadott szoftver telepítéséért – fizetendő egyszeri tételeket, illetve a szolgáltatásért kért éves, havi, avagy tranzakciónkénti díjakat összességében mégiscsak a takarékosság jegyében fizeti a vállalat. Mindezek nyomán ugyanis rendszeres bankba járását csökkenti napi átlagosan 5 perces számítógépes kapcsolatra. Távolmaradásával pedig a bank is nyer: adminisztrációt, banki munkahelyeket, rezsit spórol meg. S ha ezen szolgáltatásával céget céloz, egyrészt nagyobb összegeket, másrészt több tranzakciót irányíthat közvetlenül számítógépre a bank, mintha a lakosságot próbálná becserkészni.
Úgy tűnik, a vállalati ügyfélkörön belül is a nagyobb partnerek számára vonzó az office banking kínálat. Vagy ahogy több hitelintézetnél is fogalmaztak: a jelentős ügyfelek mindegyike ezt a csatornát használja. Ezt támasztja alá a hitelintézetek statisztikája is, amely szerint az elektronikus kapcsolatra rávett ügyfelek száma esetleg akár nem is túl magas, miközben az ilyen úton bonyolódó tranzakcióké nagyon is. (Megjegyzendő azonban, hogy a bankok előszeretettel adják meg e két adat közül csupán az egyiket). Jó példa erre a Budapest Bank, az OTP és a Postabank: mindhármójuknál a vállalati ügyfelek 10 százaléka érintkezik a bankkal PC-n, ezek azonban a hitelintézet összes vállalati forgalmának az előbbiek esetén úgy az egynegyedét, harmadát, az utóbbinál kereken a felét adják. Hasonló folyamatot jeleznek a Raiffeisen Unicbank adatai: ott a vállalati ügyfelek egynegyede veszi igénybe ezt a szolgáltatást, összességében azonban a tranzakciók 70 százaléka bonyolódik így. A legmagasabb, 90 százalékos elektronikus tranzakciós arányokról a Credit Lyonnais számolt be, hasonló mértéket adott az ING Bank is. A Raiffeisen Unicbanknál és a Bank Austria Creditanstalt Hungarynél (BA CA) a forgalom 70-75 százaléka alakul így, de az Európai Kereskedelmi Banknál is eléri ez az érték a 63 százalékot. A PC-s banki kapcsolatok elterjedtsége ezzel együtt is széles skálán mozog: van olyan intézmény, ahol a forgalomnak csak néhány százaléka folyik ezen a csatornán.
Ha az elektronikus banki szolgáltatások jelenlegi adatairól nem szívesen nyilatkoznak a bankok, ez irányú várakozásaikról még annyira sem. Mintegy fél tucat hitelintézet árulta csak el ebbéli reményeit. Közülük a legvérmesebb terveket a Postabank szövi, e hitelintézet ugyanis a forgalom 95-100 százalékát szándékozik két éven belül elektronikus útra terelni. Hasonló végeredményt persze több bank is jósol, ezek azonban magasabb arányról lépnek tovább. Szíve szerint teljes forgalmát az ügyfélterminál, a telebank és a számlavezetésre is alkalmas ATM hálózat segítségével végzi majd az Általános Értékforgalmi Bank (ÁÉB), de 90 százalék fölötti részesedést jelez előre az elektronikus bankszolgátatásait illetően a Hypo-Bank is.
S hogy e szolgáltatás keretében mit nyújtanak a hitelintézetek? Egyre inkább minden olyan „normál” banki szolgáltatást (lásd táblázatunkat), amely sztenderdizálható, egységes formában megjeleníthető a képernyőn. Míg tehát 1992-ben, az első rendszereknél a kondíciós listák olvasásán kívül legfeljebb ha a számlaegyenlegét kérdezhette le az ügyfél, ma már számos megbízás adható az átutalásoktól a társaság különféle alszámláinak konszolidálásáig. A számítógépen elérhető szolgáltatások egy – továbbra is jelentős – része ma is az információk hozzáférése körül forog. A bankok részint önmagukról közölnek ezúton adatokat, bár érdekes módon kondíciós listájukat, noha ez kézenfekvőnek tűnik, sokuk még csak tervezi e csatornára átültetni. Jellemző viszont, hogy az ügyfél saját banki múltjában „kutakodhat”; a hitelintézetek referencia adatbázist bocsátanak a képernyőn a rendelkezésükre. Az ÁÉB például audit információkkal is szolgál, ráadásul nem csupán az illető társaság, hanem harmadik fél kérésére is.
Az office banking lényegi előnyei között azért mégis a teendők elektronikussá alakítása szerepel. Az úgymond aktív szolgáltatási kör fejlesztésében a Figyelő kérdésére válaszoló bankok többé kevésbé hasonló léptékben haladnak előre, jóllehet a sort néhány lemaradó, s egyre újabb szolgáltatásokkal előrukkoló élenjáró színesíti. Immár több éves jóslat, hogy a jövő az értékpapír vásárlására, eladására szóló megbízások számítógépes úton való bonyolításáé, ennek ellenére úgy tűnik, nem túl nagy a bankok ilyen irányú vállalkozói kedve. Míg lapunk egy évvel ezelőtti körkérdésére (Figyelő, 1997/32. szám), miszerint van-e a bankoknak efféle szolgáltatásuk, egyetlen bank sem adott igenlő választ, a terveik között mindazonáltal néhányan megjelöltek ilyet, idén is csak összesen két bank jelezte: vállalja diszkont kincstárjegyek, forgalmazott értékpapírok vásárlását, eladását, ha arra számítógépen ad megbízást a vállalati ügyfél.
Az office banking másik – immár valódi fejlődést mutató – „főcsapását” a csoportos átutalások jelentik. Erre a bankok mind szélesebb, igaz jól körülírható köre vállalkozik, a BA CA-tól a BNP-Dresdneren át a Credit Lyonnais-ig, a CIB-től a Hypo-Bankig.
Az utóbbi idők fejleménye az is, hogy a forgalomtól, vagy éppen az azt valamiképpen meghatározó vállalati mérettől függően, különböző, testre szabott rendszert kínálnak a bankok. Másmilyen elektronikus bankrendszert ajánl a kis-, valamint a közepes és nagyvállalatoknak a CIB Bank, s hasonló elkülönítést, egészen pontosan a nagy forgalmat hozó társaságoknak saját rendszert tervez a Postabank is. Szeptembertől ezek az ügyfelek a bank úgynevezett Remote Banking rendszerére kapcsolódhatnak rá. Az ügyfélméret és forgalom ugyanakkor a szolgáltatás árain is nyomot hagy. A nagy ügyfelek akár a szoftverhez, a telepítéshez, a betanításhoz is ingyen juthatnak. Sok bank általában mindezt egyedi megállapodás keretében dönti el, ami a fontos klienseknél nyilván ugyanezt jelenti. Néhány bank ugyan a szolgáltatásért fix havi díjat kér, többek díjrendszerét befolyásolja azonban egyfelől, hogy milyen gyakran kapcsolódik az ügyfél rá a bankra a számítógépén keresztül, illetve, hogy mekkora forgalmat bonyolít ily módon. Ez utóbbi nagysága és a fizetendő díj mértéke általában fordítottan arányos.
A bankok ugyanakkor többféle szolgáltatási skála elindításával kísérleteznek. Egyre gyarapszik azon hitelintézetek száma – ABN Amro (Magyar) Bank, BA CA, CIB, Kereskedelmi és Hitelbank, Postabank, Raiffeisen Unicbank -, amelyeknél párhuzamosan több, kisebb-nagyobb eltérést mutató rendszer is működik. Ezeket például light vagy extra megnevezéssel különítik el. Gyakran pedig arról van szó, hogy az intézmény saját maga, illetve anyabankja által kifejlesztett rendszerével egyidejűleg egy nemzetközileg elismert, több Magyarországon is működő bank által alkalmazott rendszert is használ (lásd táblázatunkat a 21. oldalon). Ez utóbbi a MultiCash, illetve annak az idők során született számos verziója, amelyeket manapság már tucatnyi honi bank alkalmazza. Mindazonáltal akad olyan hitelintézet, amelyik éppen rendszerének kilétét, fejlesztőjét mondja hétpecsétes banktitoknak.
