A napokban megalakult FHJB Rt. kívánatos mértékű alaptőkéjének a törvény szabta 3 milliárd forintot valamivel meghaladó összeget tartanák az illetékesek. Ez a valami minden bizonnyal további 1-3 milliárd volna – ennyivel több tőkét szeretett volna összetoborozni a bank létrehozását előkészítő társaság (Figyelő, 1997/19. szám). A kissé elhúzódó alapítási folyamat azonban ennek ellenében hatott. Így az idén tavaszra tervezett, ám végül csupán alig két hete aláírt alapító okiratban “csak” a törvényi minimumnak megfelelő milliárdok kaptak helyet.
A minimális alaptőke nyilvánvalóan korlátozza a bank működését – közölte a Figyelővel Tömpe István, a már létező, de még működési engedély híján lévő FHJB elnöke. Ez annál is inkább gondot okozhat, mivel a bank eleinte alaptőkéje terhére kénytelen tevékenykedni. Minthogy alacsonyabb szintről indul, hamarabb is jut el a forrásszerzés – azaz a jelzáloglevél-kibocsátás – kényszeréig. Utóbbi értékpapírból egyébként a jövőre tervezett 15-17 milliárd forintnyi hitelfolyósítással egyenértékűt, vagy annál valamivel kevesebbet kíván piacra dobni a társaság. S akkor még nem is szóltunk arról, hogy az alacsonyabb tőkéből – a kihelyezett összegen felül – kevesebb jut befektetésre is, így a csekélyebb hozam csak kevésbé csökkentheti a kezdeti időben óhatatlanul felmerülő veszteségeket.
Pedig az eredményt már amúgy is kedvezőtlenül befolyásolja a megkésett indulás. Ha az eredeti szándékok érvényesültek volna, akkor ma már hitelezne is az intézmény, sőt, a jelzáloglevelek már az idén jegyezhetőek lennének. Ezzel szemben a banknál mostanában még arról is óvatosan nyilatkoznak, hogy számukra mennyire lesz teljes üzleti év az 1998-as: azaz, mikor érkezik meg a még nem is kérelmezett felügyeleti engedély.
Emellett máris hátrány – vélekedett Tömpe István -, hogy a mezőgazdasági hitelek általában ősszel esedékes előkészítéséről az idén az FHJB lecsúszik. A társaságnál igyekeznek többek között a földkoncentrációt elősegítő kölcsönt létrehozni, emellett lesz ültetvénytelepítéshez és mezőgazdasági fejlesztéshez, felújításhoz igénybe vehető hitel is. A bank vásárol tulajdonosai – az államon kívül a Magyar Fejlesztési Bank (MFB), a Pénzintézeti Központ (PK) Bank, a Mezőbank és a Postabank – jelzáloghiteleiből is (rögtön tegyük hozzá: nyilván ingatlanfedezet mellett).
Ha közelebbről nem is vizsgálták, egy úgynevezett értékpapírosítási program ugyancsak szóba került. Azaz a bank hitelcsomagot vesz, miközben értékpapírcsomagot bocsát ki. Ennek egyik példája lehet, ha a már befejeződött építkezést finanszírozó bankhitelt az FHJB átveszi, a lakók pedig már a jelzáloghitel-intézetnek törlesztenek. Az FHJB ugyanis a földhitelezésen túl egyre hangosabban teszi le voksát a lakások és kereskedelmi ingatlanok jelzáloghitelezése mellett. Mindenesetre a bank hitelportfoliójában megszabják majd e különféle ingatlanokra nyújtott kölcsönök kívánatos arányát. Petrilla György, az FHJB hitelezésért felelős igazgatója szerint az agrárium úgy 40 százalékos súlyt képvisel majd.
A társaság egyik első lépése ugyanakkor a 65 millió forintos alaptőkével, öt bank részvételével gründolt Jelzálog Hitelintézetet Előkészítő Rt. megvásárlása lesz, amely különálló szervezetként, egyelőre meg nem határozott tevékenységet folytat majd. Az üdvözítő mértékűtől elmaradó alaptőkét a közeli jövőben nem tervezik feljebb srófolni, két-három évnél azonban nem odázhatják tovább az effajta erősítést. E tekintetben részletkérdésnek számít, hogy vajon a meglévő tulajdonosok adakoznak ismét, vagy pedig újak szegődnek melléjük. A tervekben mindenesetre a privatizáció és a tőzsdei szereplés egyaránt benne foglaltatik. Privatizációról azért eshet szó, mert az a tény, hogy a magyar állam 36,67 százalékos közvetlen tulajdoni hányada mellett az MFB 48,33, a PK Bank 10,00, a Mezőbank 3,33, a Postabank pedig 1,67 százalékban részvényes az FHJB-ben, összességében 93 százalékos állami tulajdont jelent. De hangsúlyozottan csak átmeneti időre.
Mint ahogy időlegesnek bizonyult a bank alapítására tervbe vett részvényesi névsor is, minekutána a Kereskedelmi és Hitelbank – az augusztusi privatizációjával megváltozott tulajdonosi összetételére hivatkozva – visszalépett, hogy aztán az így megüresedett alapítói helyre a PK Banknak “szorítsanak” helyet. (Persze ez utóbbinál a jelzáloghitelezés nem volt éppen újkeletű gondolat: a bank idén nyáron fogott bele az agrárhitelezésbe a közraktárjegy-fedezet mellett nyújtott kölcsönökkel. A jelzáloghitelezést ezen rövid lejáratú kölcsönök sikerétől teszik függővé – mondták akkoriban, mint ahogy az is bizonytalan volt még, hogy ha már egyszer egyáltalán belevágnak e tevékenységbe, akkor azt önállóan vagy az FHJB-vel teszik-e.)
Már az előkészítő részvénytársaságból is kimaradt – több tucat más bankkal egyetemben – a Takarékbank és az OTP Bank, noha két utóbbi az “intézményi előzménynek”, azaz a Földhitelintézeti Alapítványnak még tagja volt. Az OTP-nél egy ideje már kifejezetten erre a célra létrehozott munkabizottság firtatja a jelzáloghitelezéstől várható előnyöket, a lakás- és a földhitelezést illetően egyaránt. Arra kíváncsiak, hogy az OTP Ingatlan Rt. és a bank agrárhitelezési tapasztalataival ez a tevékenység milyen piacbővítési lehetőségekkel járhat, mégpedig úgy, hogy egyúttal jövedelmező is legyen. Mindezt azonban mindenképpen az FHJB-n kívül képzelik el. A Takarékbank pedig – bár állítólag új tulajdonosa, a DG Bank is kipróbálná bankját e téren – legutóbb még úgy nyilatkozott, hogy a takarékszövetkezetek számára a helyi piacokon nem kíván riválist állítani.
Szakértők szerint – nyugati bankok példáját követve – idővel nagybank nem marad(hat) jelzáloghitel-intézet nélkül Magyarországon. A kezdeti, valójában igen magasan tornyosuló nehézségeken túljutva egyes vélekedések szerint jó néhány hitelintézet mellett voksol majd. Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, mert nem óhajtják megkockáztatni hosszú lejáratú hitelt kereső ügyfeleik esetleges átpártolását olyan intézményekhez, ahol ilyenhez valóban hozzájuthatnak. E tekintetben kakukktojás az FHJB-ben alapítónak számító Mezőbank, melynek új tulajdonosa, az Erste Bank könnyen arra juthat, hogy mégsem egy állami többségű cégben kíván közösködni. S ne feledkezzünk meg a Hypobankról (illetve tulajdonosáról, a Bayerische Hypotheken und Wechsel Bankról) és a Bayerische Vereinsbankról sem, melyek a hírek szerint szintúgy jelzálogbankban látják a jövőt. Az effajta intézményt létrehozni szándékozóknak még egyes nemzetközi fejlesztési intézmények is a segítségére sietnének. Így például a Nemzetközi Pénzügyi Társaság, mely mostanában többek között a magyarországi pénz- és tőkepiac megerősödésére – hitelminősítőre és jelzáloghitel-intézetre – szívesen áldozna.
