Két remek év után 1998. a részvényesek döntő többségének minden bizonnyal veszteséget hozott, hiszen a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) lapzártánk idején 5900 pont körül álló indexe azt jelenti: jelenleg átlagosan több mint 25 százalékkal alacsonyabbak az árfolyamok a tavalyi záróáraknál. A jegyzett A kategóriás részvények közül szinte csak mutatóban lehet olyat találni, amelynek árfolyama magasabb a múlt év véginél. A három nagy – a Matáv, a Mol és az OTP – mellett egyedül a Zwack tartozik ebbe a körbe. Érdekesség egyébként, hogy (ez idáig legalábbis) ez utóbbi papír az abszolút nyerő, 44 százalékos hozamával.
Az elemzők többsége ugyan középtávon kifejezetten optimista a magyar piaccal kapcsolatban, de szinte mindegyikük hozzáteszi: nem zárható ki a hektikus árfolyam-alakulás. Ezt elsősorban nemzetközi okokkal magyarázzák. Sokan arra számítanak, hogy a feltörekvő piacokkal kapcsolatban újabb (bár talán az eddigieknél kisebb) megrázkódtatások következhetnek be. Ennél is többen vannak azok, akik az amerikai részvények túlértékeltségétől tartanak, és masszív áresést jósolnak New Yorkban.
Ebből nyilvánvalóan az következik a hazai befektetők számára, hogy nem érdemes minden pénzüket (esetleg határidős üzletek segítségével, netán lombardhitel-felvétellel megfejelve) részvényekbe fektetni. Persze, hogy mekkora legyen a részvények aránya a befektető teljes portfolióján belül, azt alapvetően az illető kockázatviselési hajlandósága határozza meg.
A hazai társaságok eredménynövekedési dinamikája – részben az orosz és az ázsiai válság következtében – érezhetően visszaesett. A jövő évre várt 20-25 százalék közötti eredményjavulás ugyan reálértéken is igen erős nyereségnek felel meg, de a dinamika ezzel együtt látványosan lassul. A magyar tőzsde alapvetően továbbra is a három mamutcég teljesítményétől függ; ezek a nyugati befektetők szemében is egészen más kategóriába tartoznak, mint a többiek.
Középtávon a jelek szerint a konvergencia elméletben lehet bízni, azaz abban, hogy az uniós csatlakozás közeledtével a közösségi átlagot jobban közelítő P/E-értéken is keresettek lesznek a magyar részvények. Ám ez csak jó pár éves távlatban jelenthet igazi húzóerőt.
Az átlagos befektetőnek jövőre is a blue chipek vásárlása javasolható. Ezen belül elsősorban a fundamentálisan a legtöbb elemző szerint alulértékelt Mol, illetve a jól kalkulálható, és az átlagot látványosan meghaladó eredménynövekedési dinamika okán a Matáv. A nagyobb kockázattűrő képességű befektetőknek talán a vegyipari papírokba érdemes még fektetni, az elemzői konszenzus szerinti 20 százalék körüli eredménynövekedés a 6 alatti, illetve 4-es idei eredményekből számolt P/E-mutatókkal párosulva már újra vásárlásra csábító.
Az év igazi nagy vesztesei a középkategória cégei. Márpedig a nagy intézményi befektetők lecsökkent kockázatviselő képessége, valamint az összességében nem túl rózsás eredménynövekedési kilátások miatt nem valószínű, hogy 1999. igazán jó év lesz a számukra.
A hazai befektetők közül az utóbbi időszakban meglehetősen sokan fordítottak hátat a részvénypiacnak. Ezt nemcsak az őszi krach miatti veszteségek indokolták, hanem az is, hogy a privatizáció lezárulása után sem részletfizetéssel támogatott részvényjegyzésre, sem pedig kárpótlásijegy-cserékre nem lehet számítani, így az akciókhoz kapcsolódó extrahozamok is elmaradnak. A mértékletesség azonban ez ügyben is célravezető, hiszen a hazai börze esélyei azért nem tűnnek olyan rossznak, hogy a befektetőknek ne lenne érdemes portfoliójukban helyet adni a részvényeknek is. Persze az már eldöntendő kérdés, hogy az extraprofitok utáni időszakban ki-ki maga fektesse-e be továbbra is a pénzét, vagy éppen részvényalapokba helyezze el megtakarításai egy részét.
A feltörekvő piacokat sújtó idei válságok után a rizikó csökkentése céljából kifejezetten érdemes megfontolni a befektetőknek azt, hogy pénzük egy részét külföldi papírokban tartsák.
