Meglehet, a hitelintézeti törvény csak 1999. január elsejétől ad módot az univerzális bankok megjelenésére, az élet – az elmúlt időszak mostoha tőzsdei viszonyai közepette – már korábban megkezdte a piaci szelekciót. A börze drámai mélyrepülése során ugyanis feketén-fehéren kiderült – mondta el a Figyelőnek Terták Elemér, a Daewoo Bank Magyarország vezérigazgatója -, hogy elsősorban azon befektetési és értékpapír-forgalmazó társaságok életképesek Magyarországon, amelyek mögött erős anyacég, sokszor egy nagybank áll. A szakember egyébként üdvözli az életbe lépő lehetőséget, s ennek szellemében saját bankját is át kívánja alakítani. A bankár szerint elég akár egy országos fiókhálózat viszonylatában összehasonlítást végezni, s máris világosan látszik: mennyivel könnyebb hozzájutni egy sok fiókkal rendelkező, banki tulajdonú brókercég szolgáltatásaihoz, mint egy olyanéhoz, amely önerőből próbál gyökeret verni egy-egy ígéretesebb vidéki nagyvárosban (a mögöttük álló tőkeerőről és biztonságról már nem is szólva). Így, kis túlzással, már-már egyértelműnek tűnhet mindazon brókercégek jövőbeli sorsa, amelyek mögött nem áll egy erős bank.
A dolog persze nem ilyen egyszerű. Néhány, önmagában is tőkeerős értékpapírcég piaci pozíciója nyilvánvalóan nem sokat romlik majd annak következtében, hogy a bankok is élhetnek befektetési jogosítványukkal. Annál is inkább, mert ezek idővel – jó eséllyel – olyan befektetési bankokká válhatnak, amely formával például sokáig a Kvantum Investment Bank is próbálkozott. Mint utóbb kiderült, nem sok sikerrel (Figyelő, 1998/50. szám).
A kisebb brókercégeknél már vegyesebbek a kilátások. Annak idején, amikor 1996 őszén a parlament elé kerülő hitelintézeti törvény egyes passzusaival – s különösen annak lényegi tartalmával – ismerkedni kezdett a szakma, sokan úgy tartották, a verseny éleződése hátrányosan érinti majd a kicsiket. E sanyarú kilátások beigazolódása elől csupán az egészen speciális szolgáltatást is nyújtó brókerek nyerhetnek menedéket. Megjegyzendő, hogy ezek a “megmaradók” is több szempontból örökké hátrányban maradhatnak a bankba beolvadókkal szemben. E helyütt legyen elég csak arra utalni, hogy mennyivel egyszerűbb egy hitelintézeten belül a vagyonkezelési üzletág ügyfeleit megszerezni – csupán belső “átcsoportosítással” -, mint saját “csábítási trükkökkel” majdhogynem az utcáról fogni a klienseket.
A brókerek közül mindazonáltal többen úgy vélik, a gyakorlatban nincs igazán jelentősége a januártól érvényes jogszabályi kritériumnak. E cégek ugyanis már eddig is jelen voltak a piacon, s e szempontból szinte mindegy, hogy önállóan, vagy bankcsoporton keresztül teszik ezt. Móró Tamás, a Procent Befektetési Rt. vezérigazgató-helyettese a piac koncentrálódására számít, elsősorban annak következtében, hogy jó néhány bankcsoporton belüli brókercég beolvad az anyabankba, s csak kevesebben önállósodnak.
Az univerzalitási szabályok bevezetésével amúgy már-már visszavonhatatlanul lándzsát tör a magyar pénzügyi világ az úgynevezett német típusú univerzális banki felépítés és szolgáltatási kör mellett. Még akkor is, ha az előző kormányzati ciklusban elindított bankszektori átalakulásokkal szemben a mostani gazdasági vezetés közül többen talán szívesebben vennék, ha inkább az angolszász területeken honos speciális pénzügyi intézmények nyernének teret. Meglehet, mindenki számára józan és nyomós érvnek tűnik – s mintegy indokként is elfogadható – az a tény, hogy az Európai Unió (EU) szinte valamennyi tagállamában univerzálisak a bankok.
Ami pedig a formaságokat illeti, a január elsejétől tevékenységi körükön változtató hitelintézeteknek külön engedélyt kell kérniük az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelettől (ÁPTF). Amint arról Seregdi László főosztályvezető-helyettes beszámolt lapunknak, ez igaz egyrészt abban az esetben, ha a szóban forgó bank (bankcsoport) a brókercégét megszünteti, vagy szélnek ereszti, de akkor is, ha annak beolvasztásáról határoz. Már csak azért is, mert más kritériumok szerepelnek a befektetési tevékenységet illetően az értékpapírtörvényben – amely hatálya alá a brókercégek tartoznak -, s megint más előírásokat tartalmaz a hitelintézeti törvény. Ezek az eltérések különösen igazak az úgynevezett tőkekövetelményekre, amelyeket elvileg egy szintén jövő januárra megszülető kormányrendeletnek kellett volna szabályoznia, ám – amint azt a Pénzügyminisztériumban megtudtuk -, annak kiadása mintegy fél évet csúszik. Érdemben azonban e késedelem mit sem változtat a bankok univerzálissá alakulásán; legfeljebb a hitelintézetek, illetve az értékpapír-forgalmazó és befektetési cégek még egy ideig külön törvény alapján fedezik le kockázataikat.
Így várhatóan csak a jövő nyár környékén születik meg a kereskedési könyvről (erről részletesebben lásd cikkünket az 54. oldalon) és a piaci kockázatok tőkekövetelményeiről szóló kormányrendelet, amely elsősorban a versenysemlegesség szempontjából hathat majd kedvezően a piacra. Az augusztusig gyors ütemben készülő, azóta viszont “sutba vágott” jogszabály nagy fegyverténye kétségtelenül az lehet, hogy az unióban is használatos normákra építve egységesíti és piaci alapokra helyezi a befektetési tevékenységet is folytató hitelintézetek és brókercégek rizikó-kezelését – a kamatláb-, a devizaárfolyam- és a pozíciókockázat tekintetében egyaránt.
A koncentrálódó piac irányába mutat az a pénzügyi körökben elterjedt nézet, miszerint a hazai pénzügyi világ nemcsak “túlbankosított”, de “túlbrókeresített” is. A hozzáértők közül többen állítják, hogy univerzalitás ide vagy oda, egy-két éven belül alaposan megcsappanhat a hazai hitelintézetek száma. Sőt, a közelmúltban csődbe jutott brókertársaságok után – amelyek talpra állítására mellesleg igen kicsi az esély – még lehet számítani néhány további értékpapírcég “bedőlésére” is. A bankba olvadó brókertársaságok közé várják – mások mellett – a Citibank, a Budapest Bank, esetleg a Magyar Külkereskedelmi Bank értékpapírcégét, míg a Bank Austria Creditanstalt, a Takarékbank, az OTP Bank, az Erste Bank Hungary, az ABN Amro (Magyar) Bank és a CIB Bank esetében a befektetési családtagok önálló megerősödését jósolják. A leginkább kérdéses sorsú brókercégnek pillanatnyilag a Kereskedelmi és Hitelbank értékpapír-társasága nevezhető, míg a legegyértelműbb jövője – a CA-IB Értékpapír Rt. kebelén belül – jelenleg minden jel szerint a Hypo Securitiesnek van.
Szemmel láthatóan sok érv szól az univerzális bankok mellett, ám néhány – például a hatáskörök, felelősségi szintek bonyolultabbá válása miatt – ellene is felsorakoztatható. Ahhoz azonban, hogy egy bank kialakíthassa a majd minden termékkörre kiterjedő, teljes körű szolgáltatási palettáját, nem elég a szándék és a fejlesztési kedv. Elegendő nagyságú mérlegfőösszeg és tőkeerő híján e célt meglehetősen nehéz elérni.
