Az uniós államok az Agenda 2000 szerint átlagosan saját GNP-jük 0,15 százalékot költik majd az új tagok felzárkózására, ami kihat majd az unión belüli költségvetési egyenlőtlenségekre is. A nettó befizetők közül az átlagosnál várhatóan kevésbé romlik majd Ausztria, Németország és Svédország pozíciója; Hollandia éppen 0,15 százalékos veszteséget könyvelhet majd el, míg az Egyesült Királyság helyzetében – pusztán az új tagok felvétele miatt – nem következik be változás. A költségvetési reformról szóló legutóbbi bizottsági jelentés megerősíti az Agenda 2000-ben leírtakat, amikor kimondja: a közösségi strukturális támogatások az uniós országok GNP-jének 0,46 százalékát teszik majd ki, a leendő tagoknak folyósított előcsatlakozási támogatással együtt. A strukturális politika terén a források koncentrációja megy majd végbe: ezentúl a strukturális alapból már csak két kritérium alapján osztják a forrásokat. Azok a régiók, amelyekben a vásárlóerő-paritáson számolt GDP az uniós átlag 75 százaléka felett van (tehát nem felel meg a strukturális alap úgynevezett első célkitűzésének), az új ciklusban ebből a kalapból már nem kapnak szubvenciót.
