Gazdaság

BESZÁLLÍTÓI CÉLPROGRAM – Társkeresők

Ezekben a hetekben válnak láthatóvá a májusban útjára indított Beszállítói Célprogram első eredményei. Ez azonban nem jelenti, hogy csökkenhetnének a nagyvállalatok ebbéli erőfeszítései. A beszállítók képzésében nagy feladat hárul rájuk, a januártól hozzáférhető adatbázis még kicsi, a finanszírozás pedig továbbra is megoldatlan.

Kétmillió cég folytat beszállítói tevékenységet az Európai Unióban működő 18 millió kis- és közepes vállalkozásból. Az aktívnak tekinthető 700 ezer magyar vállalkozás 96 százaléka kicsinek számít, de hogy közülük mennyi a beszállító, senki sem tudja, ugyanis nincsenek erre vonatkozó statisztikák. Az összesítéseknél persze jobban hiányzik egy olyan adatbázis, amely a megrendelőknek szükséges információkat tartalmazza lehetséges partnereikről. Ennek felállítására tesz kísérletet a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (MVA), amely a Beszállítói Célprogram feladatainak végrehajtója.

Az adatokat két lépcsőben gyűjtik be. Elsőként 10 ezer címre kiküldték az általános céges adatok iránt érdeklődő úgynevezett „A” kérdőívet, amelynek visszaküldésével a vállalkozó jelzi készségét az adatbázisban való szereplésre. A második, gazdasági-műszaki jellemzőket is firtató „B” kérdőívet már egy auditor viszi ki személyesen, hogy a helyszínen győződjön meg a közlések valódiságáról. Székely Levente, az MVA programigazgatója elmondta, az alapítvány felelősséget vállal az adatokért, amelyeket aztán folyamatosan frissít. Eddig mintegy 1,5 ezer cégről gyűlt össze információ, az év végére számuk talán 2 ezerre nő.

Ez egyelőre nem sok, ha azt vesszük, hogy például a Rába ezer, a GE Lighting Tungsram pedig 2 ezer beszállítóval tart fenn élő kapcsolatot. Az MVA-nál is úgy becsülik, hogy csak a gépipar, öntészet, elektronika területéről 8-9 ezer beszállítót lehetne összegyűjteni, ha az érintettek részéről meglenne a hajlandóság.

A megrendelők viszont sokat remélnek egy jól működő, kiterjedt adatbázistól. Eddig ugyanis saját erőből kutatták fel a beszállítókat, általában önálló részleget hozva létre erre a feladatra. Így történt ez a Sonynál is, amely már a gödöllői gyár 1996 végi átadása előtt, európai beszerzési irodája segítségével keresett beszállítókat a kulcsfontosságú termékekre. Ismeretség, szóbeszéd útján, a szakmai telefonkönyvből vették fel a kapcsolatot, majd 1997 tavaszán konferenciát is szerveztek erre. Most a beszállítók mintegy harmada magyar, a vásárlás értékét tekintve azonban arányuk kisebb.

A Suzuki az esztergomi fészekrakást követően állandó kiállítást rendezett a gyár területén azokból a termékekből, amelyekre gyártót keresett. Jelenleg a Swift gépkocsikhoz kapcsolódó összes külső vásárlás 39 százaléka származik itthonról. Bár a fejlesztés intenzív szakasza már lezárult, még mindig vannak olyan részegységek, amelyeket szívesen vennének meg Magyarországról.

A magyar beszállítókat talán a legnagyobb arányban foglalkoztató, évi százmillió dolláros nagyságrendű megrendelést adó GE Lighting Tungsram beszerzési vezetője, Gábor Zsolt szerint nagyon hiányoznak a megfelelő adatbázisok. Ezek híján a legjobb keresési módszernek a beszállítói vásárok bizonyultak. Ilyeneket rendszeresen szervez a GE, amely egyébként nem törekszik kifejezetten arra, hogy növelje az itteni vásárlások arányát: a cél az, hogy kedvező költségű beszerzési lehetőségeket találjon. Ebből a szempontból azonban a magyarok helyzeti előnyben vannak, ezért is nőhetett arányuk 60 százalék fölé az összes külső vásárláshoz képest. A versenyképes ár azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétel; teljesíteni kell a GE rendkívül szigorú minőségi, szállítási feltételeit is.

A GE Lighting Tungsram folyamatosan minősíti a szállítóit. Figyelik az árat és a járulékos költségeket, mérik a hatékonyság javulását. Minőségbiztosítási rendszer nélkül szóba sem állnak senkivel, de ezen túlmenően maguk is állandóan mérik a minőségteljesítést. Lényeges szempont, hogy a partner milyen időpontra, milyen mennyiségekben képes szállítani. Figyelik, hogy az adott cég mennyire hajlandó részt venni új termékek bevezetésében, „bombázza-e” őket ötletekkel, kész-e informatikai fejlesztésre, költség- és minőségjavító programokban való részvételre.

A GE követelményeinek nagyon nehéz megfelelni – erősítették meg a Figyelő kérdésére a Csepel Fémmű Rt.-nél, amely egyébként tavaly 11 másik céggel együtt elnyerte az „Év Beszállítója” címet a GE Lighting Europe-tól. A GE évente versenyezteti a beszállítókat, majd a leginkább megfelelők közül kiválaszt hármat. Az elsőnek adja az adott termékre vonatkozó megrendelés 60-70 százalékát, a másodiknak 20-25 százalékát, míg a harmadiktól esetenként vásárol. A sárgaréz és alpakka szalagokat, valamint vörös- és sárgaréz huzalokat szállító Csepel Fémműnek kategóriájában sikerült az első helyre kerülnie. Ez számára előnyökkel jár: egyrészt a GE jó referenciát jelent, másrészt a megkövetelt fejlesztések révén a Csepel Fémmű képes megfelelni a világpiaci igényeknek – mutatott rá Bagi János vezérigazgató-helyettes.

A feltételek megismertetését alapvető fontosságúnak tartják a GE Lighting Tungsramnál. Ezért az MVA felkérésére a héten kétnapos tréninget tartottak Egerben 30-35 potenciális beszállítónak, s további hasonló rendezvényeket terveznek. Az IBM Storage Products Kft. szintén vállalkozik ilyen jellegű oktatásra.

A képzés az adatbázis elkészítése mellett a másik sarkalatos pontja a Beszállítói Célprogramnak. November második felében jelent meg a pályázati felhívás, amelynek alapján oktatásra, tanácsadásra, tapasztalatcsere-programokra és kiadványokra kérhetnek támogatást a vállalkozások.

A szakmai ismeretek mellett hiányoznak a megszerezhető pénz-ügyi forrásokról szóló információk is. A vállalkozások gyakran speciális beszállítói pályázat után nyomoznak, ilyen azonban nincs. Göndöcs Balázs, a Gazdasági Minisztériumban a célprogram irányítására május elsején felállított Beszállítói Programiroda műszaki tanácsadója szerint ez olyan komplex kérdés, hogy egyetlen pályázaton belül nem lehet megoldani. Léteznek viszont más névre hallgató támogatások, amelyek a beszállítók számára is hozzáférhetők. Lehet ugyanis pénzhez jutni a Gazdaságfejlesztési Célelőirányzat segítségével vagy foglalkoztatáspolitikai, területfejlesztési pályázatok révén – feltéve, hogy tudomást szerez róluk a vállalkozó és a szükséges feltételeket is sikerül teljesítenie. Székely Levente, az MVA programigazgatója is tisztában van azzal, hogy sok még a fehér folt. Az alapítvány fővárosi és 19 megyei irodájában már dolgozik olyan szakember, aki teljes munkaidőben a beszállítókkal foglalkozik, a másfélszáz helyi iroda effajta megerősítése azonban a jövő év feladata.

A Beszállítói Célprogramra az idén 700 millió forintot különítettek el a költségvetésből. Göndöcs Balázs jelentős eredménynek tartja, hogy ebből a keretből előre senki sem kaphat pénzt, kifizetések csak a teljesítés után történhetnek. A vállalkozók azonban sérelmezik, hogy a 700 millió újfent központi programokra, képzésre, kiállításokra, prospektusokra, no meg az adatbázisra megy el, gépekre azonban változatlanul nincs pénz. Az MVA-nál hozzáférhető 1 millió forintos mikrohitel összegét a tervek szerint 3 millió forintra emelik fel, konkrétumok azonban még nincsenek.

Sokaknak azonban a 3 millió is kevés lenne. Mint Havasi László, a Magyar Öntészeti Szövetség főtitkára rámutatott, egy kisebbfajta öntödei beruházás 50-100 millió forintba kerül. Lehet ugyan kamattámogatást kapni a GFC-ből, ám a vállalkozóknak nincs saját tőkéjük, amelyhez egy bank hitelt adna. Az Öntészeti Szövetség tagjai rendszeresen járnak kiállításokra. Létrehozták saját adatbázisukat, amely ugyanazokat az adatokat tartalmazza, mint a német testvérszövetségé. Arra a munkára tehát, ami most gőzerővel folyik a Beszállítói Célprogramban, nekik már nincs igazán szükségük. Amire viszont lenne, arról változatlanul csak szép szándéknyilatkozatok hangzanak el.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik