MÁV-ÜZLETRÉSZEK ÉRTÉKESÍTÉSE – Vegyesbolt

Járműjavító és kertészet, vasútépítő cég és autószerviz, magasépítő és textilipari vállalat egyaránt szerepel a MÁV vagyontárgyai között. Ezek egy részéhez saját jószántából, másokhoz kényszerből jutott az állami vasúttársaság, amely jelenleg összesen 108 cégben tulajdonos (korábban e szám a másfél százat is meghaladta). A csomag összesített jegyzett tőkéje 12,7 milliárd forintot tesz ki.

A legnagyobb értéket a saját alapítású társaságok képviselik; ezek száma most 56 – tájékoztatta a Figyelőt Halmai Albert, a befektetéskezelő főosztály vezetője. A MÁV 1992 és 1994 között hozta létre kizárólagos tulajdonú társaságainak zömét – annak érdekében, hogy azok számára jobb gazdálkodási feltételeket teremtsen. Valamikor a cég teljesen önellátó volt: az alaptevékenységéhez kapcsolódó valamennyi munkát elvégezte. Maga javította például a vasúti kocsikat, s nevelte a palántákat az állomások díszítéséhez. A piacgazdasági átalakulás közben azonban jelentős kapacitás maradt kihasználatlanul: az áruszállítási tevékenység a 136 millió tonnás csúcsról 42-45 millió tonnára csökkent, s a valamikor 145 ezres alkalmazotti létszám is a felére olvadt. Indokolttá vált, hogy a különböző üzemek a külső piacról is szerezhessenek megbízásokat, ezért az erre alkalmasakat leválasztották az óriásszervezetről. Kiderült azonban, hogy az önállóság önmagában nem elég az üdvösséghez. A társaságok ugyanis ugyanolyan leromlott eszközállománnyal rendelkeztek, mint maga az anyacég, a piaci versenyképességhez tehát tőkebevonásra lett volna szükségük, a vasúttársaságnak azonban nem volt pénze a fejlesztésekre.

Kezdetben a leválasztott cégek árbevételének 90 százaléka az anyavállalattól származott, ám ez az arány folyamatosan csökkent. Nem csak azért, mert a MÁV-nak kevesebb szolgáltatásra volt szüksége, hanem azért is, mert az időközben meghozott közbeszerzési törvény értelmében versenytárgyalás útján kellett kivitelezőt választania, s a tendereken sokszor valamilyen külső cég bizonyult jobbnak. A MÁV-társaságok vergődését jól mutatja, hogy a 11 magasépítő vállalat közül 5 nem bírta az egyre élesedő versenyt, s felszámolást indítottak ellenük.

Az igazgatóság a helyzetet felismerve 1995-ben az értékesítések megkezdéséről döntött. Külső cégek és belső szakértők világították át a szervezetet. Ennek alapján jelölték ki, hogy mely társaságokat kínálják fel megvételre, s milyen arányban. Már 1995-ben meghirdették, s a következő év januárjában el is adták a Dunakeszi Járműjavító 49 százalékát, majd tavaly újabb üzletrésztől váltak meg (lásd táblázatunkat). Az első siker után azonban némi szünet állt be, miután a dolgozói érdekképviseletekkel elhúzódtak az egyeztetések.

Az eladások tavaly kaptak újabb lendületet: 1997-ben a nagyobb társaságokat hirdették meg, így igyekezvén a lehető legnagyobb árbevételt elérni. Az üzleti tervben az volt a cél, hogy az értékesítések a nyilvántartási érték fölötti eredményt hozzanak. Végül is tavaly mintegy 2 milliárd forintra tettek így szert. Az előzetes tervek szerint idén is hasonló vagyongazdálkodási árbevételre számítanak. Ebből várhatóan 1,1 milliárd forint származik az üzletrészek értékesítéséből, a fennmaradó rész pedig osztalék és egyéb bevétel lesz. A bevételnövelés mellett fontos szerepet kapott az is, hogy a MÁV megváljon profilidegen vállalkozásaitól, például az autószervizektől és a kertészetektől. Utóbbiak közül csak a budapestit tartják meg, a három vidékit meghirdetik.

A MÁV a rá vonatkozó jogszabályoknak megfelelően az üzletrészeket nyilvánosan meghirdeti, s csak a második eredménytelen tender után keríthet sort a versenytárgyalás nélküli eladásra. Az értékesítésekről a menedzsment javaslata alapján az igazgatóság dönt, majd azokat előzetesen a közlekedési miniszter, valamint a tulajdonos képviseletében az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. engedélyezi; ez utóbbiak egyetértésére a szerződés hatályba lépéséhez is szükség van. Eddig nem minden meghirdetett üzletrész talált új gazdára már az első forduló után.

A kisebb értékű tulajdonrészek eladása természetesen nem jár ilyen bonyolult procedúrával. Ezek egy részéhez felszámolások során jutott a vasúttársaság: adósai nem tudtak fizetni, s kénytelen volt a tartozások fejében tulajdonrészt elfogadni. Így került a MÁV-hoz például öt diósgyőri vállalat töredéke, egyenként mindössze 13 ezer és 50 ezer forint közötti értékben, de így jutott 2 ezreléknyi részesedéshez a Hódikötben is, 605 ezer forint értékben. A törperészesedések másik része azokból az időkből származik, amikor a MÁV területén működő szolgáltató egységek vállalkozássá alakultak át. Így például az Utasellátó Vállalaton keresztül a társaság sok kis büfébe, restibe beszállt tulajdonosként pár ezer forint erejéig, s ezektől a profilidegen tulajdonoktól – mint mondjuk a Husi Bt. 10 ezer forint értékű, 10 százalékos tulajdonrészétől – most sorra megszabadul.

Bár a MÁV igyekszik maximalizálni az üzletrészek eladásából származó bevételt, az természetszerűleg eltörpül a társaság teljes árbevételéhez képest (lásd grafikonunkat). A tényleges haszon azonban minden bizonnyal több lesz, mint ami közvetlenül kimutatható, hisz a profilidegen tulajdonrészek el-adása, az alaptevékenységhez szorosan nem kapcsolódó szolgáltatások külső cégektől való megrendelése világjelenség: mindenütt a költségek csökkentését várják tőle. Ez tehát a MÁV-ot is hozzásegítheti ahhoz, hogy arra koncentráljon, amire létrejött: a vasúti szállításra.

*Eladva; **Vezetői-munkavállalói kivásárlásra felajánlva

Forrás: MÁV Rt.