Most épp mit szöszölsz?
– kapom meg a kérdést gyakorta, amikor vendégek érkeznek hozzánk, és kávét főzök nekik. Pontosabban: előbb előkészítem azt a főzéshez. Gondosan beleőrlöm a kávébabokat a kávégép portafilterjébe, a disztribútorral a rögös őrleményt feljavítom, majd tömörítem azt.
Csapolok, és jönnek az elégedett pillantások, elismerő bólintások. Pedig nem volt több két percnél a „szöszölés”, pusztán az avatatlan szemnek tűnik elsőre idegesítően macerásnak a jó kávé elkészítése. És zavarbaejtően okoskodónak a fogalmak.
Abban a kultúrkörben különösen, ahol a kotyogós kávéfőző generációk számára jelentette a kiindulópontot, az első mentsvárat reggelente. Nem beszélve az azóta begyűrűző, a nyugati világ eldobhatóság-kultuszával egybecsengő kapszulás kávégépekről. Ezek a masinák valójában csak a friss kávé illúzióját keltik, mert aki rendszeresen fogyaszt, kóstolt már valódi, akár barista kezei közül kikerülő koffeintartalmú italt, jól tudja, hogy eltérő ízvilágokról beszélünk.
A hazai presszókávés kultúra megjelenése a 2000-es évek elejére tehető. Akkoriban jelentek meg az első olyan fórumok hazánkban, ahol diskurálni lehetett a hozzáértő kezekben valódi kávéélményt kínáló kávégépekről.
Kell ilyen kávé reggelente! Hol kezdjem?
Általában úgy lép be az ember az otthoni kávézás világába, hogy megunja a kotyogós főző nyújtotta élményt, majd később a kapszulázást is. Felbukkan egy szépen kinéző karos kávégép a Marketplace-en, ami árban is a még megfizethető kategóriába esik. Az illető megveszi, hazaviszi, beüzemeli boltban kapható őrölt kávéval, kap egy értelmezhetetlen fekete, habzó löttyöt, és jön a csalódás.
Ha pedig az ember egyszer elkezd lefelé mászni ezen a nyúlüregen, elképesztő mélységekig juthat. Nem ezen cikk tárgya azon elidőzni, hogy van-e lényeges különbség egy 100 ezer és egy 800 ezer forintos kávégép között. Mindazonáltal vannak olyan különbözőségek, amik segítenek elnavigálni a kávé szerelmesét, milyen irányba induljon a vásárlásnál.
Egy bojler vagy két bojler?
