Koncessziós szerződéseik lejárta előtt gyakorlatilag korlátok nélkül felvásárolhatják egymást a vezetékes telefontársaságok. Legalábbis erre a következtetésre lehet jutni az elmúlt hetek eseményeiből. Az országos és helyi koncesszióval bíró Matáv legutóbbi akciója, amelynek során megvette a JászTel részvényeinek 95 százalékát, vélhetően jogszerűnek minősül. A feltételes megfogalmazás azonban indokolt, mert az eredeti koncessziós szerződések belső tartalmát, kikötéseit jobbára csak a hallgatag bennfentesek ismerhetik.
A meglepő üzletkötés pikantériáját azonban nem csupán a bizonytalannak tűnő jogi háttér adja, hanem az időzítés is, hiszen mindez a politikai választások előtti hetekben, csendben és példás gyorsasággal zajlott le. A leköszönő hírközlési miniszter igen rövid idő alatt (a választásokat követően, azaz már csupán egy ügyvezető kormány tagjaként) hozta meg – nyilván nagy körültekintéssel – a jóváhagyó döntést a sokak véleménye szerint precedens értékű kérdésről.
A távközlési piac 2002-es liberalizációjáig a nemzetközi és a belföldi távhívások terén kizárólagosságot élvező Matáv szakértői nem értik, hogy a kívülállók miért támadják lépésüket. Hiszen szerintük a verseny szellemének nem ártanak a nyílt tender nyomán megvalósuló vásárlással, sőt természetesnek tartják, hogy a helyi társaságok előbb-utóbb úgymond “kiharapnak” majd részeket egymás piacaiból. (Értsd: a közülük legtőkeerősebb külföldi befektetői páros, az Ameritech és a Deutsche Telekom – a Matáv tulajdonosai – felvásárolják a piac nekik tetsző, jobbik részét.)
Hogy a nagyhalak megeszik a kicsiket, már megtanultuk. Ezt a piacgazdaságban csöppet sem ritkán előforduló jelenséget mostanában elegánsan fúziónak nevezik. Az utóbbi időben az e téren igen aktívnak mutatkozó Ameritech például megvette a TeleDanmarkot, ugyanakkor az Ameritechet – és ez jelzi igazán a dolgok relativitását – a szintén amerikai SBC Telecommunication vásárolta fel. Magyarán: egyesültek. Vagy még divatosabban szólva, szövetséget kötöttek.
Nem könnyű megbarátkozni az eme cizellált megfogalmazások mögött végbemenő folyamatokkal. Ezek sorába illik az év elején megalakult alternatív vezetékes telefonszolgáltató, a PanTel esete is. Érdekesnek mondható, miként kaphatta meg tulajdonátadással a Pannon GSM-ből éppen mostanában kiváló holland nemzeti telefontársaság, a KPN Telecom a PanTel 49 százalékos részét a Unisource-tól. Erről a cseréről a napokban adtak tájékoztatást az érintettek. A holland, a svéd és a svájci nemzeti (állami) telefontársaság kezében lévő, páneurópainak nevezett Unisource hivatalos tenderen, versenyben nyerte el részvételi jogát a PanTelben. Mert eleget tett a kiírásban szereplő feltételeknek, amelyeknek viszont “jogutódja” nem tesz mindenben eleget. Ha ez megtörténhet, nem érdemes komolyan venni a honi telefontendereket, mert az ott szerzett privilégiumok nem sokat érnek: egyszerű adásvétel tárgyai lehetnek.
Néhány nap leforgása alatt vizsgálta felül a Matáv-JászTel fúziót a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács, amelynek egyetértő javaslatát meglepő gyorsasággal elfogadta a szakminiszter, s amelyet valószínűleg sebtében jóváhagy majd a Gazdasági Versenyhivatal is.
A szaktárcára mellesleg az elmúlt években nem volt jellemző ez a szélsebes tempó. A jövőbe mutató hírközlési stratégia – amely arra hivatott, hogy átvezesse a magyar távközlést a 21. századba és az uniós Európába – például csaknem három és fél évig készült, s kellőképpen semmitmondó lett ahhoz, hogy keretszabályozásába minden beleférjen. Ezen irányadó koncepcióra – amelyre a későbbi szabályok épülnek – egyébként szintén csupán a két választási forduló között mondott áment a kormány.
Éppen az előzmények miatt gyanús ez a legutóbbi kapkodás. Az egésszel úgy vagyok, mint a vámosok, amikor ideges utasokat látnak áthaladni a reptéri zöldfolyosón: meg kell vizsgálni, hátha kábítószert akarnak az országba csempészni. Hogy a “távkábítás” mögött ténylegesen milyen koncessziós szerződések, manőverek állnak, egyelőre nem világos. Az alapos átvizsgálás azonban – úgy hiszem – nem lenne hiábavaló.
