A Független Kisgazdapárt elnöke szerint a csúszó árfolyamrendszer alkalmazása 2300 milliárd forint veszteséget okozott Magyarországnak; e gyakorlatot már csak ezért is meg kell szüntetni. Ha ez igaz volna, akkor a megszüntetést illetően Torgyán Józsefnek igaza is volna. De honnan veszi Torgyán ezt a számot? A jegybank könyvelésében 1995 végén jelentkezett egy 2023 milliárd forintos tétel az igen szerencsétlenül megválasztott „leértékelési veszteség” elnevezés alatt. (Ilyen tétel 1996 vége után már nem szerepel, a költségvetés jegybankkal szembeni „nullás” adósságának devizaadóssággá való átalakulása miatt.) Ez azonban az ország számára nem jelenthetett veszteséget, hanem csupán annak volt a következménye, hogy a külföldön felvett devizaadósság forintellenértéke az eredetihez képest az infláció és az infláció miatti leértékelés következtében ilyen nominális összeggel lett nagyobb. Emiatt a devizaadósság reálértékben nem lett több, mint annak eredeti forint ellenértéke! Így veszteségről szó sem lehet. (Emellett: nem is 2300 milliárd, hanem 2023 milliárd volt az árfolyam-változásból eredő nominális többlet.) Ami pedig nagyon fontos: ez a különbözet az összes, tehát a zömmel 1995 előtt felvett devizaadósság alapján végrehajtott leértékelés (s az ennek hátterében álló infláció) miatt keletkezett, tehát az csak nagyon kis részben tekinthető a csúszóleértékelés következményének. Feltételezem, hogy Torgyán ezt jól tudja, ilyen szarvashibát nem követhet el, tehát nem is erre gondol.
Gondolhat viszont arra, hogy mivel a csúszóleértékelés alkalmazása esetén a bejelentett időn belül az árfolyam pontosan ismert, a spekulatív tőkeáramlás kockázata viszonylag kicsi. Emiatt – ha a belső nominális kamatláb az ismert árfolyam-változást is beszámítva nagyobb, mint a külső – ugrásszerűen megnő a kamatérzékeny tőke beáramlása, ami a belső pénzkínálat növekedésével, ez utóbbi pedig jegybanki sterilizációval jár. A forintárfolyam sávon belül tartása végett a túlkínálatot jelentő forinttöbbletet ki kell vonni a forgalomból. A sterilizáció azonban nagy belső kamatkiadást von maga után, annak ugyanis igazodnia kell az inflációhoz. Az így létrejövő kamatteher-többlet vagy jövedelemkiesés az állami költségvetés számára sokkal nagyobb összeg, mint az a kamatbevétel, ami a beáramló deviza külföldi befektetéséből származik. Ennek oka az, hogy a nagyobb belső infláció miatt a belső nominális kamatláb jóval nagyobb, mint a külső. Végül is, emiatt az állami költségvetés egyenlege romlik.
Ez az egyenlegromlás azonban még köszönő viszonyban sincs a Torgyán doktor által említett 2300 milliárd forintnyi veszteséggel. Kumulált összege – 1995 óta – a legpesszimistább számítás szerint is legfeljebb kis töredékét teszi ki a felröppentett értéknek. Ami pedig a legfontosabb, az így számítható egyenlegromlás sem tekinthető veszteségnek az ország szempontjából. A sterilizáció azért okoz egyenlegromlást az állami költségvetés számára, mert a belső nominális kamatláb sokkal nagyobb, mint a külső, hiszen a hazai infláció jóval gyorsabb, mint a külső. Az infláció viszont csökkenti a belső tartozás reálértékét. Amennyivel tehát rontja a sterilizáció az állami költségvetés egyenlegét, annyival csökken a konszolidált államháztartás belső adósságának reálértéke. A sterilizáció miatt megnövekvő belső kamatfizetés okozhat gondot, de másféleképpen: hatása olyan, mintha a belső adósságot hamarább kellene visszafizetni. Veszteség pedig az ország számára legfeljebb akkor állhat elő, ha a napi, heti stb. leértékelés üteme túl kicsi. A kamatfizetés a forint inflációs erodálódását kompenzálja. A stock-nagyságokban bekövetkező változások figyelembe vétele tehát világossá teszi: az az állítás, hogy a csúszó árfolyamrendszer bevezetése 2300 milliárd forintos veszteséget okozott, mindenféle reális alapot nélkülöz.
