Látványosan nőtt a nyíltvégű befektetési alapok népszerűsége az utóbbi három esztendőben. Tőkéjük évről évre megduplázódott, napjainkban lassan már a 300 milliárd forintot közelíti. A piac viszonylag koncentráltnak tekinthető, hiszen a Budapest Alapkezelő több mint 40, az OTP Alapkezelő pedig 30 százalék feletti részesedéssel bír, de a fennmaradó rész jelentős hányada is néhány nagybank tulajdonában levő kezelőnél összpontosul. Ez azért alakult így, mert a piac legrégebbi szereplői már négy-öt tagból álló alapcsaládokat forgatnak – a pénzpiaciaktól a devizaalapokig.
Napjainkban a legszélesebb választékot a Budapest Alapkezelő kínálja: hazai, illetve külföldi értékpapírokat vásárló kötvény- és részvényalapjai mellett működtet egy kimondottan fedezeti ügyleteket kötő alapot, valamint a jogi és magánszemély ügyfeleknek egy-egy kártyást is. Utóbbiak nagy előnye, hogy a befektetési jegyek – a kártya igénybevételével – éjjel-nappal adhatók-vehetők. Hátrány viszont, hogy ezekre a befektetésekre nem vehető igénybe az éves átlagos befektetési állomány 30 százalékára vonatkozó, személyi jövedelemadó törvényben biztosított adóhitel (cégek esetében ez persze nem is fontos).
Nem panaszkodhatnak a választékra a CA IB ügyfelei sem, ahol a bel-, illetve a külföldi kötvényeket vásárlók mellett két hazai részvényekkel foglalkozó alapot, s egy pénzpiacit is működtetnek (külföldi részvényalap itt még nincs). A lassan másfél éves múltra visszatekintő CA Részvény Alap előnye és hátránya ugyanazon tényezőben rejlik, nevezetesen: az egy befektetési jegyre jutó nettó eszközérték szorosan együtt mozog a Budapesti Értéktőzsdére bevezetett részvények átlagos árváltozását mutató BUX-indexszel. A befektetési alapok egy-egy részvényben legfeljebb portfoliójuk 5 százalékát tarthatják, miközben a BUX-indexben a négy legnagyobb részvény 15-15 százalékos súllyal szerepel – így a részvényalapok hozama erőteljes áremelkedéskor valamivel mérsékeltebb ütemben nő. Igaz, áreséskor is sokkal kisebb a veszteség.
Az eltérő súlyozás mellett tompító hatású az is, hogy az alapkezelők tőkéjüknek összességében eleve csak legfeljebb 85 százalékát tarthatják részvényben, s ezt a maximumot sem szokták kihasználni. A CA Részvény Alap esetében mindenesetre a befektetők bizton számíthatnak arra – függetlenül attól, hogy a BUX esik vagy emelkedik -, hogy a befektetési jegyek árfolyama az átlagos árváltozást mutató indexet követi. Ha a BUX értéke fél év alatt éves szinten csak 2 százalékkal növekedett, akkor a szóban forgó alapot vásárlók is csak hasonló mértékű éves hozamot realizálhattak.
Más a helyzet az idén februártól – megváltozott befektetési politikával – nyíltvégű alapként tevékenykedő CA Növekedési Alap esetében. Ennél ugyanis az a stratégia, hogy a portfoliót úgymond aktívabban menedzselik, azaz gyakoribb a részvények adásvétele. Jó ideig ennek jobb teljesítménye volt, mint a CA Részvény Alapnak. A legfrissebb számítások szerint azonban 3 hónapos időtávban már az utóbbi eredménye bizonyult jobbnak. Az alapkezelő tehát ebben az időszakban rosszul “diagnosztizálta” a piaci helyzetet, vagy legalábbis rossz ütemben cselekedett – ennek tulajdonítható a kedvezőtlenebb eredmény.
Az Inter-Európa Bank által nemrégiben megvásárolt Europool Alapkezelő ma három befektetési alappal várja a befektetőket, július elején azonban ők is további két instrumentummal kívánják bővíteni a kínálatot. A Hunniaalapcsalád hazai részvényeket vásárló tagját speciális jellege miatt érdemes kiemelni. A Hunnia Részvény Alapnál a kezelői ars poetica az, hogy lehetőség szerint az alap portfoliójában 35 százalékos súllyal mindig szerepeljenek részvények, ám ha a piaci helyzet túl bizonytalan, akkor a határidős index eladásával ez a hányad akár nullára is csökkenthető. Ez a stratégia a gyakorlatban azt jelentette, hogy a májusi parlamenti választásokkal együttjáró drasztikus részvénypiaci ár-esés egyáltalán nem érintette a Hunnia Részvény Alap befektetési jegyeinek tulajdonosait. Bár a BUX-index például május 13. és június 10. között több mint 7 százalékkal csökkent, a Hunniások – más részvényalap befektetési jegytulajdonosaival szemben – egy forintot sem veszítettek, sőt, ebben az időszakban is éves szinten 18,52 százalékos hozammal gyarapodtak.
Az OTP Alapkezelő szintén három befektetési alapot működtet. E társaságé az ország legnagyobb alapja, a kimondottan csak állampapírokat vásárló, több mint 82 milliárd forintos tőkéjű OTP Optima Alap. Népszerűségét elsősorban annak köszönheti, hogy kategóriájában indulása óta a legeredményesebbek közé tartozik. Nem elhanyagolandó szempont, hogy a járulékos költségek igen alacsonyak; összegtől függetlenül vételkor 100, eladáskor pedig 300 forint a jutalék (a Budapest-tagoknál 300-300 forint). Nagyobb összeg befektetése esetén már jelentékeny a különbség, például a CA Kötvény Alappal szemben, ahol vételkor 0,2, eladáskor 0,3 százalékot kell leróni (félmillió forintnál például 1000, illetve 1500 forintnyi jutalékot vonnak le a befektetőtől).
Az OTP Quality Alapja stratégiájában leginkább a CA Részvény Alaphoz hasonlítható (előbbibe azonban legalább 3 millió forinttal szállhatnak be a befektetők), míg az OTP Paletta a Hunnia Részvény Alappal mutat rokon vonásokat. A fent említett időszakban – amikor a részvényeket önállóan vásárlók sokat, az alapokat választók ennél valamivel kevesebb veszítettek – az OTP Paletta tulajdonosai éves szinten 55 százalékos pozitív hozamhoz jutottak. Az extraprofit annak volt köszönhető, hogy az alapkezelő nem a meglévő részvényeit adta el az azonnali piacon, hanem határidős ügyletet kötött. A választások mindkét fordulóját követően a határidős árak jóval meredekebben csökkentek, mint a részvények ára az azonnali piacon. A részvényportfolión tehát jóval kisebb volt a veszteség, mint a határidős indexeladáson.
Két éve egyébként még négy-öt hüvelykujjszabállyal lehetett segíteni azoknak a befektetőknek, akik láttak némi fantáziát a nyíltvégű alapokban. Napjainkra azonban módosult a helyzet. Egyrészt már nemcsak a neves hitelintézetek, illetve banki hátterű brókercégek tulajdonában levő alapkezelők tudnak jó – vagy éppen kiváló – eredményeket felmutatni. (A hozamverseny élmezőnyébe számos “hazai befektetők tulajdonában levő cégnek” is sikerült bekerülnie. Ilyen a Procent Részvény, az Imperiál-R, a Concorde 2000 vagy a Korinthos befektetési alap.) Másrészt a szakértelem és a piaci tapasztalat mellett egyértelműen előtérbe került az, hogy melyik alapnak milyen járulékos költségei vannak – mekkora a felszámított jutalék, a tőkeszámla nyitási, illetve vezetési díja, s van-e esetleg készpénzfelvételi díj a forgalmazónál. Alacsony tarifák mellett ugyanis már néhány nap alatt jövedelmező lehet a befektetés. Végül, de nem utolsósorban fontos lehet, hogy milyen módon lehet “menedzselni” a befektetett pénzt, vagyis miféle lehetősége van a befektetőnek arra, hogy telefonon, illetve faxon keresztül – tehát személyes megjelenés nélkül – intézze ügyes-bajos dolgait. Az Interneten keresztül történő megbízások terén, úgy tűnik, a Budapest Alapkezelő lesz az első, amely erre a nyárra ígéri a rendszer üzembelépését.
