JÓVÁTÉTELI SZÁLLÍTÁSOK. A Szovjetunióba irányuló ipari export története a II. világháború után a jóvátételi szállításokkal kezdődött, amelyek érdekében sor került a háború előtti ipar néhány elemének (műszeripar, textilipar) felélesztésére.
A VAS ÉS ACÉL ORSZÁGA. A kommunista hatalomátvétel után, a világháborús fenyegetettség légkörében egy új, erőltetett iparosítási hullám kezdődött el. Ennek középpontjában a nehézipar fejlesztése állt. A hazai szénbányászatra (és tetemes feketeszén-, illetve kokszimportra), valamint a szovjet vasércre épülve óriási kohászati gyárkomplexumok jöttek létre.
GÉPIPARI HULLÁM. Az autark, országonkénti teljes vertikumra törekvő iparfejlesztés következő láncszeme az ötvenes évek végén a gépipar volt. Ezen belül a szerszámgépipar és a komplett gyárberendezések előállítása élvezett prioritást. A gépipar KGST-szinten összehangolt fejlesztése a hatvanas évek elején vált fő törekvéssé. A már említett alágazatokhoz csatlakozott a járműipar, a szállítási eszközök gyártásának kiemelt fejlesztése. Szép lassan szinte valamennyi gépipari alágazat kiemelt lett. A műszeripar, a híradástechnika főképp szovjet haditechnikai megrendelések teljesítésére, illetve ennek „mellékvizein” a standard lakossági igények kielégítésére orientálódott.
PUHA TERMÉKEK. „Az életszínvonal szakadatlan növelése”, mint pártszlogen egyebek mellett a ruházati cikkek gyártását érintette, ahol szintén óriásüzemek ontották egy-egy alaptermék óriási sorozatát. Ezen iparfejlesztés nyomán létrejött az az árucsere („konverzió”), amelynek keretében Magyarország jórészt magas feldolgozottságú készárukat, vagyis a korabeli szóhasználattal „puha”, bárki által előállítható termékeket szállított „kemény” energiahordozók és nyersanyagok ellenében.
VEGYIPARI FEJLESZTÉSEK. Az úgynevezett polietilén program a hetvenes években zajlott gőzerővel, célja a hazai nehézvegyipar, a kőolajtermékek gyártásának létrehozása volt. Ez a program egyértelműen a legsikeresebbek közül való (e termékeket minden számottevő ipari ország maga állítja elő), s ez alapozta meg a vegyipari alapanyagok jelentős exportját. Meghatározó szerepe volt a gyógyszeripar fellendülésében is.
BUSZGYÁRTÁS. A hazai ipar egyik legnagyobb – és talán legtöbb vihart átélt – „központi fejlesztési programja” a közúti gépjármű program volt, amelynek fő elemét az Ikarus autóbuszok adták. A buszgyártásnak a kapcsolódó ágaktól, főképp a teherautó-gyártástól elszakított túlfejlesztése és az autarkia, a beszállítóhálózat hiánya azonban nagymértékben megnövelte a fajlagos költségeket, és műszakilag is számos problémát vetett fel.
