Minden bizonnyal a bankszektor egészére jellemző mutatók alakulása áll a leépítések – humánusabb nevükön átszervezések vagy létszám-racionalizálások – többsége mögött. Tény, hogy a mérlegfőösszeg bővülésének dacára az elmúlt hónapokban visszaesett a hitelintézetek jövedelmezősége. Ez pedig, mondhatni, takarékosabb üzletvitelre kényszerítette az esetenként talán túlköltekező bankokat. Persze nem egyszer olyan magyarázat is hallható, amely a belső rendszer korszerűsítésének számlájára írja a leépítéseket, mondván: a fejlesztések nyomán jó néhány munkakör feleslegessé válik. Kicsit távolabbi perspektívából szemlélve a dolgokat, a világon végigsöprő pénzpiaci válság sem éppen elhanyagolható tényező; talán nem véletlen, hogy a bankok és brókercégek éppen most karcsúsítanak.
Első nekifutásra a két legszembetűnőbb átalakító a Postabank és az OTP. A változtatásokat önmagában nézve, természetesen toronymagasan “vezet” az előbbi, a piaci erőviszonyokat tekintve viszont – már csak mérete okán is – mégis inkább az utóbbi lehet mérvadó. Bátran állítható, hogy Princz Gábor egykori bankjánál radikális átalakítások kezdődtek. Várhatóan november közepére 170-ről 91 főre csökken a Postabank ügyvezető igazgatóhelyetteseinek, főosztályvezetőinek, osztályvezetőinek, valamint azok helyetteseinek a száma. Ugyanakkor kialakítanak olyan beosztásokat – például igazgatói, cégvezető igazgatói posztokat -, amelyek ezt megelőzően hiányoztak a hierarchiából. A változtatásokat a bank mindenekelőtt azért tartotta fontosnak, mert – fogalmaztak – az eddigi szervezeti felépítés nem tükrözte a hitelintézet üzleti irányultságát, a hierarchikus szintek száma nem tette lehetővé a gyors, rugalmas szervezeti válaszadást. A Postabank “kétlépcsős” átszervezése azonban hangsúlyozottan nem elbocsátásokat, hanem a munkakörök, beosztások megváltoztatását jelenti, először a vezetői posztokon, majd az informatikai és lebonyolítási területeken.
Az OTP Bankban elsősorban a fiókhálózat üzemeltetéséből, valamint az üzleti és üzemviteli folyamatok ésszerűsítéséből eredeztetik a racionalizáló programokat. Az integrált információs rendszer továbbfejlesztésével megcsappantak az adminisztrációs feladatok, ebből következően a munkát kisebb létszámmal és alacsonyabb ráfordítással lehet elvégezni. Ezt szem előtt tartva az OTP igazgatósága kialakított egy optimális létszámmodellt – tájékoztatták a Figyelőt -, amelyet a bankfiókokban ez év áprilisában kezdtek bevezetni, ám annak teljes körű alkalmazásához a tervek szerint egy év szükségeltetik. Ez idő alatt az országos hálózatban kevesebb lesz a vezető, az alá- és fölérendeltségi kapcsolat is. Ennek következtében a tavalyi, 12 ezret valamivel meghaladó alkalmazotti zárólétszám 1998 végére 10 ezer főre zsugorodik, ezen belül az idei második félévben több mint ezer foglalkoztatott elbocsátására kerül sor.
Két méretesebb társához hasonlóan, vélhetően jelentős átalakulások előtt áll az ország harmadik legnagyobb hitelintézete, a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) is – már ami a foglalkoztatottak létszámát illeti. Mindezt megerősíti, hogy lapunk érdeklődésére a banknál egy 2000 végéig tartó, 3 éves stratégiai tervről számoltak be. Ennek részeként a K&H vezetősége külön kiemeli azt a lépést, amely úgymond a munkafolyamatok racionalizálását szolgálja. Ez év nyarán a bank központi irányítási egységeit alakították át, jelenleg pedig éppen az úgynevezett egypontos “ügyfélkiszolgálás” bevezetésén dolgoznak. Az így megnövekvő hatékonyság, valamint a költségek szükségszerű csökkentése következtében lehetővé válik a dolgozói létszám lefaragása. A stratégiai terv végrehajtása a foglalkoztatottak szemszögéből nézve a múlt év végi 3750 fős állományhoz képest az idei év végén 3500 főt jelent. Továbbá nyílt titok, hogy a szintén K&H-érdekeltségű Kvantum Bank pár hét alatt majd negyven alkalmazottjának mondott fel.
Manapság a holland tulajdonú ING Banknál is jóval több a kilépő régi, mint a belépő új dolgozó. Bár úgy hírlik, a nemzetközi szinten beharangozott, 25 százalékos költségcsökkentést célzó program “áldozatai” elsősorban a hitelintézet latin-amerikai érdekeltségeiből kerülnek ki, leépítések az itthoni leánybanknál is napirenden vannak. Az elmúlt év utolsó napján a magyarországi ING Banknál 403 fő dolgozott, ez a szám október végére 385-re esett vissza, a jövő év elejére pedig 345 fő szerepel a tervekben. Megjegyzendő azonban, hogy e banknál a foglalkoztatotti létszám inkább hullámzónak, mintsem folyamatosan csökkenőnek mondható, hiszen 1997 elején a nyitó létszám mindössze 327 főt tett ki. Az ING mindazonáltal továbbra is szigorú létszámgazdálkodást kíván folytatni – húzták alá kérdésünkre -, mert a költséghatékonyság is a hosszú távú céljaik közé tartozik. A meglévő munkatársak továbbképzésére viszont kiemelten sokat költenek.
A létszámleépítő bankok köréhez tartozik még az ország takarékszövetkezeteinek csúcsbankjaként funkcionáló Takarékbank is, amely 1997 végén összesen 619 főt foglalkoztatott. Akkor azonban a hitelintézet még 19 fiókkal működött, amelyek közül időközben – az átszervezés során – egyre több bezárt, ügyfélkörét és munkatársainak többségét “átadva” a helyi takarékszövetkezeteknek. A Takarékbank új stratégiai tervét – amelynek keretében új tanácsadói hálózatot építenek ki a takarékszövetkezetek, illetve a vállalati és intézményi ügyfelek kiszolgálására – a hitelintézetnél 1999 végéig szeretnék végrehajtani; ennek jegyében jövő decemberre hozzávetőleg 320-ra olvadna az alkalmazotti létszám, szemben az ez év végére várható 524 fővel.
Csekély mértékben az éppen egy kisebb arculatváltáson áteső Budapest Banknál is tapasztalható a létszámváltozás – közel egy év alatt 2321-ről a jelenlegi 2300 főre -, ám itt ebben az esztendőben már további módosulásokkal nem kalkulálnak.
Jóllehet, a pénzügyi intézményekkel kapcsolatban is szinte mindennaposak a karcsúsításokról szóló hírek – elég itt csak a Nomurára, a Merrill Lynchre vagy éppen a Daiwára utalni -, a kis- vagy közepes bankok rugalmasabban viselik e viszontagságos időket méretesebb társaiknál. Ezzel indokolta létszámstabilitását a BNP-Dresdner Bank (Hungaria) is, amely – ellentétben az eddig említett honi hitelintézetekkel – egyáltalán nem készül létszámleépítésre, sőt, terveiben a jövő év végén már 176 alkalmazott szerepel a jelenlegi 155 fővel szemben.
A francia-német tulajdonú bankhoz hasonlóan elbocsátások helyett inkább bővítéseket irányzott elő az orosz érdekeltségű Általános Értékforgalmi Bank is, amelynek átlagos állományi létszáma a tavalyi 242 főről az idén várhatóan 284 főre duzzad. Ám valószínűsíthető az alkalmazottak további gyarapítása is, tekintettel a bevezetés előtt álló új üzletágak és a megnyíló fiókok létszámigényére. Szintén a fiókhálózat bővítése és a lakossági üzletág szélesítése indokolja a Raiffeisen Unicbank dolgozói létszámának gyarapítását. Ennek keretében az osztrák tulajdonú hitelintézetnél az 1997 végi 460 fős összfoglalkoztatotti létszám mára 600 főre duzzadt, amelyhez két hónapon belül – a tervek szerint – még további 30 fő csatlakozhat.
Ugyanígy, egy év alatt a Bank Austria Creditanstalt több mint 100, míg a Westdeutsche Landesbank Hungaria közel 30 fős bővítéssel számol nálunk. A magyarországi Citibanknál – ellentétben az eddig napvilágot látott információkkal – szintén inkább bővítésekről, mintsem leépítésekről adtak számot. (Ez már csak azért is figyelemre méltó, mert az amerikai anyacégnél és több más leánybanknál nem bánnak ilyen kesztyűs kézzel az alkalmazottakkal.) Az itthon az Európai Kereskedelmi Bankkal egyesülő hitelintézet teljes foglalkoztatotti gárdája a jövő év elejére meghaladja a 620 főt, a kettejüknél eddig elbocsátottaké pedig csupán 2-3 százalékát teszi ki a teljes dolgozói állománynak. A CIB Banknál az október végi összlétszám 570 főt tett ki, amely az év végéig várhatóan további 5 fővel gyarapszik. Létszámbővítést viszont – húzták alá érdeklődésünkre – kizárólag a hálózatfejlesztés kapcsán terveznek, ennek mértékét azonban ma még nem lehet pontosan tudni.
Kézzelfogható tény tehát a hazai bankok háza táján beindult mozgolódás, egyik-másik hitelintézet azonban talán már túl is van a karcsúsítások zömén. Az azonban meghatározó marad a szektor jövőjét illetően, hogy a nemzetközi szinten jelentkező – nem is annyira gazdasági, mint inkább pénzügyi – válsághoz miként képesek alkalmazkodni a honi szereplők. Ha ugyanis drasztikusabb költségtakarékosságra kényszerülnek, menthetetlenül apasztaniuk kell a létszámokat, hiszen a gazdálkodó szervezeteknél rendszerint a bérköltség a legvaskosabb tétel.
