Jegybanki alelnökösködése idején alig volt hét, amikor valamelyik lapban ne nyilatkozott volna. Ehhez képest az utóbbi másfél évben szinte teljesen eltűnt a nyilvánosság elől. Tudatos volt ez a fajta visszavonulás az OTP értékpapírcégéhez, vagy csak egyszerűen nem kapott más ajánlatot?
– El akartam távolodni az államapparátustól, ki akartam magam próbálni az üzleti szférában is. A kereskedelmi bankinál viszont jobban vonzott az értékpapír-piaci tevékenység. Korábban e területen is tevékenykedtem: a Tőzsdetanács tagjaként, illetve megbízott elnökeként. S ha már így döntöttem, az értékpapírpiacon e cégben láttam a legtöbb fantáziát.
Vélhetően megviselte, hogy 1996 végén olyan ügy miatt kellett távoznia, amelyben egyesek szerint semmilyen szerepe nem volt. Mint emlékezetes, egy árfolyam-garanciáról szóló megállapodást a jegybank számára hátrányosan módosítottak…
– Természetesen rosszul esett, hogy el kellett jönnöm, hiszen az átalakulás “hőskorában” érdekes és megtisztelő feladat volt a monetáris politikai döntések előkészítése. Az eljövetelem körüli ügyekről csak annyit: jól tudom, hogy a dolgok valóságtartalma gyakran kisebb szerepet játszik, mint a kérdések tálalása. A lényeg, hogy az effajta posztok bizalminak számítanak, azaz ha bármi felmerül, akkor az illetőnek fel kell ajánlania a távozását.
Mennyire elégítheti ki az MNB egykori alelnökét egy brókercégnél betöltött, ugyancsak második számú pozíció?
– Soha nem voltak hatalmi allűrjeim. Az Országos Tervhivatalban is szürke eminenciás voltam, s tulajdonképpen nem volt ez másként az MNB-ben sem. Ami pedig a mostani beosztásomat illeti, ebben a szakmában a cég vezérigazgatója, Pleschinger Gyula járatosabb, mindig is ezt a tevékenységet végezte. Az volt az elképzelés, hogy én olyan típusú ismereteket – másfajta kapcsolati rendszert, illetve eltérő gondolkodásmódot és szervezőkészséget – hozok, amelyekkel a brókercég kevésbé rendelkezik.
Mi a véleménye arról, hogy a bankokat, értékpapír-forgalmazó társaságokat felügyelő, szabályozó hatóságoknál magas pozíciókat betöltő személyek hitelintézeteknél, brókercégeknél helyezkednek el, így a magukkal vitt információk előnyt jelenthetnek új munkaadójuknak?
– Szerintem nem kell ennek különösebb jelentőséget tulajdonítani. Az esetek többségében ugyanis a felügyeleti szervek egészében nézik a bankszektort, a cégeket, s nem foglalkoznak a részletekkel. Csak akkor mélyednek el jobban egyes bankok, brókercégek kimutatásaiban, ha azok működésében valamilyen problémát észlelnek. Viszonylag kevés az olyan, a hatóság tudomására jutó adat, amely az üzleti világban hasznosítható. Nem véletlen, hogy a fejlett bankrendszerű országokban is szabad a munkaerő átjárása a hatóságok és a hitelintézetek között.
De a hatóságoknál dolgozó szakemberek ázsiója bizonyos szempontból mégis csak magasabb a bankoknál, mint fordítva.
– Mert az előbbieknek van egy kapcsolatrendszerük. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kereskedelmi banki és az értékpapír-piaci területen is a vállalati nexusok a meghatározók. A felügyeleti, hatósági kapcsolatok igazából akkor értékelődnek fel, amikor valamilyen érdekképviseleti ügyet kell intézni, vagy ha a jogszabály esetleg félreérthetően fogalmaz, illetve amennyiben – a magyarországihoz hasonló speciális engedélyezési rendszerben – alaposabban meg kell indokolni, hogy egy cégnek miért is van égető szüksége a szóban forgó jogosítványra.
Az elmúlt hetekben két ügy kapcsán is kedvezőtlen színben tűnt fel az OTP Értékpapír Rt. neve. Egyrészt az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet 200 ezer forintra megbírságolta, mert a Mol-részvények nyilvános forgalomba hozatalánál eltért a kibocsátási tájékoztatóban foglaltaktól. Másrészt – legalábbis a Világgazdaság ezt állította – a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat által eladott OTP-pakettet brókercégén keresztül maga a bank vette meg.
– Igen éles verseny van a piacon, a kereskedelmi bankok és az értékpapírcégek között egyaránt. Ráadásul ebben a szektorban a jövedelmek, különösen a felső vezetésé, sokkal inkább függnek a nyereségtől. Márpedig a forgalom alapján az OTP Értékpapír Rt. – azok után, hogy három évvel ezelőtt a brókercégek között még a középmezőnyben helyezkedett el – tavaly második volt, az idei első negyedévben pedig már az első helyen állt. Figyelembe kell venni, hogy egyrészt a privatizációk nagy korszaka – amely ügyletek lebonyolításában bizonyos értékpapírcégek előtérbe kerültek – lezáródóban van, másrészt ma már az OTP Értékpapír Rt. is képes ezekre a tranzakciókra. Egyre inkább más típusú, jelesül a befektetési tevékenységek – cégek finanszírozása, tőzsdei bevezetése, vagyonkezelési szolgáltatás – kerülnek előtérbe. Ezekben viszont az OTP-csoportnak vitathatatlanul nagy előnyei vannak másokkal szemben. A brókercég egyébként az említett OTP-részvényügyletben nem vett részt, azt a CA IB Értékpapír Rt. bonyolította le.
Mintha ismétlődne Önnel a történelem; 1995 márciusában is azért lett – igaz, csak megbízottként – a Tőzsdetanács elnöke, mert elődjét pénzügyminiszterré nevezték ki. Most pedig állítólag azok közé tartozik, akiket a szeptember 25-i közgyűlésén jelölnek a József nádor térre költöző Járai Zsigmond helyére. Minek tulajdonítja, hogy ismét szóba került a neve?
– Elképzelhető, hogy a brókercégekben kellemes emlékeket hagyott, amikor a Tőzsdetanács tagjaként arra törekedtem, hogy a börze és az egész értékpapírpiac jelentősége növekedjék. Volt például némi szerepem abban, hogy ezen idő alatt kezdte meg működését a Központi Elszámolóház és Értéktár Rt. Emellett a tőzsdeegyesítést is nekem kellett volna tető alá hozni. Hogy ez nem sikerült, elsősorban azoknak az igen nagy érdekkülönbségeknek és ellentmondásoknak tulajdonítható, amelyek abból fakadnak, hogy a különböző árutőzsdei és értékpapírcégeknek, valamint a bankoknak teljesen eltérő feltételrendszer mellett kell tevékenykedniük, ugyanazon a piacon. Az egyesítéshez mindenképpen szükség lenne a jogszabályok egységesítésére, közben azonban nem szabad csökkennie a piaci versenynek azáltal, hogy mesterségesen, előírásokkal szüntetnek meg cégeket. Az is igaz, hogy a piac biztonságát célszerű növelni, minimumkövetelményeket előírni. Mindezek után pedig el kellene gondolkodni azon is, hogy valamennyi tőzsde visszatérjen korábbi színhelyére, a Szabadság téri egykori Tőzsdepalotába. Ugyanakkor minél előbb csatlakozni kellene az Európai Tőzsdeszövetséghez. Ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy az európai integrációt követően elsikkad a honi tőzsde szerepe.
Czirják Sándor 53 éves, a budapesti közgazdasági egyetemen 1967-ben szerzett diplomát. Egy számítástechnikai cégnél helyezkedett el, majd 1970-ben a volt Országos Tervhivatalhoz került. Itt – végigjárva a szamárlétrát – a főcsoportfőnökségig vitte; e beosztásában a jövedelmi folyamatokkal és a pénzügyekkel, valamint a gazdaságirányítási és szabályozási kérdésekkel foglalkozó főosztályokat irányította. 1990 januárjában az MNB elnökhelyettese, majd – az 1991 decemberében hatályba lépett jegybanktövény alapján – alelnöke lett. Emellett 1993 és 1996 között a Budapesti Értéktőzsde Tanácsának tagja, Bokros Lajos pénzügyminiszteri kinevezésekor pedig – 1995 márciusától hat hétig – megbízott elnöke. A múlt év február elsejétől az OTP Értékpapír Rt. vezérigazgató-helyettese.
