Ha valaki manapság tíz évnyi távollét után tér vissza hazánkba, aligha ismer rá az itteni informatikai és híradástechnikai gyártásra. Az egykori nagy gyártók elvesztették piaci súlyukat, vagy immár egy külföldi cég leányvállalataként léteznek, vezetőkké pedig azok a zöldmezős beruházások váltak, amelyek révén egy-egy multi ide helyezte gyártásának számottevő részét.
Az információtechnológiai és a távközlési eszközöket, alkatrészeket előállító ipart a 90-es években alapvetően meghatározta a bejövő külföldi működőtőke. Míg azonban a távközlésben a tendernyertesek – a német Siemens és a svéd Ericsson – nemcsak betelepedtek, hanem beszállító partnereket is kerestek, s bevonták fejlesztéseikbe a magyar mérnököket, addig a számítástechnikai multik a bérmunka jellegű tevékenységet honosították meg az évtized közepén. Igaz viszont, hogy például az amerikai IBM idetelepülésével hazánk szinte merevlemezgyártó nagyhatalommá vált. Az informatikai eszközgyártásban megjelenő külföldi nagyvállalatok befektetései jobbára szigetszerűek, szinte kizárólag exportra termeltetnek, míg a távközlésben fejlesztők inkább a beilleszkedésre, a hazai erőforrások bevonására törekszenek, a belföldi piaci igényekre építenek, illetve regionális (alkalmasint szolgáltató) szerepet szánnak itteni érdekeltségeiknek.
A statisztikusok az irodagép- és számítógépgyártást sorolják az információtechnológia fogalom körébe. Kimutatásaik szerint ez az alágazat fejlődött a leggyorsabban a gépiparban. A termelés mennyisége 1992 és 1995 között 218 százalékkal, egy évre rá 132, tavaly pedig 176 százalékkal bővült. A felfutás meghatározó eleme az export; ezt jelzi például, hogy az 1995-ben Székesfehérvárott berendezkedő IBM-nek köszönhetően abban az évben tízszeresére ugrott az alágazat kivitelének volumene. A következő évben 199, tavaly 267 százalékkal nőtt az export, s miután az IBM további beruházásokat hajt végre, az emelkedés íve bizonyosan most sem törik meg.
A finn Nokia 1996-ban kezdte meg monitorok előállítását Pécsett. Az idei fejlesztések révén a baranyai üzem válik a cég legjelentősebb európai gyártókapacitásává. (Már tavaly is innen került ki a 17 és 21 hüvelykes Nokia-monitorok össztermelésének 40 százaléka.) A finnek – szemben az amerikaiakkal – tucatnyi magyar beszállítót is foglalkoztatnak. A Szombathelyen 1997 óta ugyancsak monitort gyártató Philips viszont nem igényli a belföldi partnerek segítségét, noha közel egymillió készüléket szerel itt össze, elsősorban exportra.
Az információtechnológiai szakágazat kivitele összességében csaknem a hétszeresére nőtt 1992 és 1997 között. A belföldi forgalom mindeközben alig több mint 110 százalékos bővülést mutatott. Ráadásul 1996-ig lényegében folyamatosan csökkent a honi értékesítés, s csak attól kezdve jött némi fellendülés. Ebben egyre erőteljesebb a szerepe a talpon maradt hazai vállalatoknak. Ezeknél persze a klasszikus értelemben vett gyártásról alig lehet beszélni; főként importált részegységeket raknak össze. Közülük a legnagyobb, a Videoton bázisán működő Albacomp, ahol főként számítógépek összeszerelését végzik, továbbá hálózati elemeket, alaplapokat, memóriákat, szünetmentes tápegységeket készítenek.
Felmérések szerint a 100 milliárd forintosra becsült hazai információtechnológiai piac közel kétharmadát adja a hardverértékesítés; a forgalom több mint egyharmadát tehát a szoftverek és szolgáltatások jelentik. A behozatal aránya 60 százalék körüli, így 40 százalék jut a helyi cégekre. Ami a magyar szoftvergyártókat illeti, egy kiemelkedő példa: az építészeti tervezés területén nemzetközi hírnévre szert tett, s a több világcégnek is dolgozó Graphisoft éves forgalma 15 millió dollárra rúg.
A piacon az utóbbi időben nő a rendszerintegráció szerepe. A megrendelők ma már nem külön hardvert és szoftvert keresnek, hanem informatikai megoldásokat. Egyes szakértői vélemények szerint az összforgalom 30-40 százalékát ma már az efféle szolgáltatások teszik ki. E terület élenjárói: a Synergon, a KFKI és az Albacomp.
A szoftverfejlesztésben kiemelkedő szerepe van az Ericsson és a Siemens híradástechnikai iparban működő érdekeltségeinek is. Ez a két cég szállítja a digitális tároltprogram-vezérlésű távbeszélő (AXE, illetve EWSD típusú) főközpontokat. A mikrohullámú átviteltechnikai berendezések gyártója az Orion, az ultrarövidhullámú adóberendezéseket az Antenna-BHG, a telefonvonal hosszabbító egységeket az Ericsson és a Motorola, a rádió adó-vevőket pedig a BRG készíti. A legnagyobb verseny a végberendezések gyártói között az alközpontok szállításában jelentkezik. A piac döntő részén az Alcatel, a Bosch Telecom, a Kapsch, a Lucent Technologies, valamint az Ericsson és a Siemens osztozik. A piaci igényeknek megfelelően a híradástechnikai ipar termelésének volumene 1992 és 1995 között megkétszereződött, 1996-ban 90, tavaly pedig 58 százalékkal nőtt.
Az elektronikai alkatrészek gyártása ugyancsak egyre jelentősebb, értékelhető adatok azonban csak a kilencvenes évek közepéig vannak erről. A szakágazat termelésének több mint háromnegyedét exportálja. A kivitel az 1992-95-ös időszakban megháromszorozódott. Szakértői becslések alapján a dinamikus fejlődés később is folytatódott, s az éllovasok közé a Videoton, a Melcom, a Dellcomix, a Hitelap, a Kontakta és a Magyar Kondenzátor Művek tartoznak.
A híradástechnikai közszükségleti cikkek gyártása 1992-93-ban 160 százalékkal emelkedett; 1994 és 1996 között a növekedés már 268 százalékos volt, tavaly pedig 161 százalékot könyveltek el. A kivitel – amely a termelés kilenctizedét érinti – 1997-ben 180 százalékkal bővült, miközben a belföldi értékesítés 21 százalékkal csökkent. A szakágazatban meghatározó szerepe van a színes televíziókat előállító Samsungnak, Philipsnek és Orionnak. Számottevő mennyiséget képvisel a Philips, valamint a Sony audió- és videokészülék gyártása is. Ugyancsak említésre méltó a japán TDK lágyferrit- és trafógyártása.
Nemrégiben a Nemzetközi Technológiai Intézet szakemberei elemző tanulmányt készítettek az iparág helyzetéről, melyben megállapították: az informatikai eszközök gyártását illetően már „elment a hajó”, önálló termékkel nemigen jelenhet meg a közeljövőben a magyar ipar. Itt marad tehát a – nem lebecsülendő – beszállítói státus. A szoftverkészítésben és bizonyos távközlési, illetve híradástechnikai eszközök gyártásában azonban továbbra is van esély a saját termékek körének bővítésére.
