Akárcsak az utóbbi évek adótörvényeinek módosításakor, a hazai vámkódex meg- alkotásakor is ügyelt a kormányzat arra, hogy a közösségi joganyaghoz közelítő szabályozást alakítson ki. A vámokat illetően a tagállamoknak egyáltalán nincs szabályalkotási jogosítványa: ez a terület kizárólagosan uniós hatáskörbe tartozik. A csatlakozást követően az egységes EU-vámkódex azonnal hatályba lép Magyarországon is, tekintve, hogy hazánk a vámuniónak is része lesz. Mivel a magyar jogalkotók figyelembe vették a közösségi szabályozást, a csatlakozáskor a jelenlegitől nem különböznek majd lényegesen az akkor átveendő regulák.
A közvetett adók esetében viszont – a vámügyekkel ellentétben – nincs közvetlenül érvénybe lépő rendeleti szabályozás: ezt a területet irányelvek (direktívák) szerint szorítják keretek közé, amelyeket adaptálni kell a tagországok jogrendszerébe. Az indirekt adók közül az általános forgalmi adó (áfa) esetében a harmonizáció uniós mércével – a többi adónemhez képest – magas szintet ért el. Magyarországon, már az áfa 1988-as bevezetésekor is, s később, az 1992-es módosítás során szintén, átvették az unióban alkalmazott irányelvek számos rendelkezését, vagyis az áfa-szabályok jelentős része EU-konform. Jelentős jogalkotási lépésre ismételten akkor lesz szükség, amikor ismertté válik Magyarország csatlakozásának időpontja. Ekkorra ugyanis az áfa-szabályokat jelentősen át kell alakítani. Az unióba való belépéssel megszűnik az importáruk áfa-kötelezettsége, és az exporttevékenység utáni visszaigénylés lehetősége, vagyis ebből a szempontból ugyanolyan szabályozás vonatkozik majd arra az esetre, ha a hazai cég egy hazai vállalattal vagy éppen egy másik uniós tagállam társaságával köt üzletet.
A közösségi irányelvek szerint a tagállamok a normál áfa-kulcs mellett egy vagy két kedvezményes áfa-kulcsot alkalmazhatnak, azok mértéke azonban nem lehet kisebb 5 százaléknál. (Tehát nincs „nullás” kulcs.) Magyarországon ezzel szemben a gyógyszerekre 0 százalék az áfa, sőt az új egészségügyi miniszter elképzelései szerint az egészségügyi szolgáltatások is adómentessé válnának. Emellett, az egyes termékek és szolgáltatások áfa-besorolásában is vannak eltérések. Nálunk például a 25 százalékos normál kulcs érvényes az üdítőitalokra, az EU-irányelvek viszont a kedvezményes mérték alá történő besorolást is lehetővé teszik. Az energiahordozók esetén viszont éppen fordított a helyzet: az EU-irányelvek egyértelműen azt mondják, hogy ez a termékcsoport nem tartozhat a kedvezményes kulcs alá, nálunk pedig jelenleg ebbe a kategóriába sorolták. Tehát itt a mértéket meg kell emelni, ami óhatatlanul árnövekedéssel jár. A tárgyi adómentes szolgáltatások köre sem teljesen ugyanaz Magyarországon és az EU-ban. A pénzügyi szolgáltatások esetén például a tagországok a mienknél jóval bonyolultabb rendszert alkalmaznak. A kereskedelmi televíziózás áfa-rendszerbeli kezelése is más nálunk, mint az EU-ban. Az is kérdéses egyelőre, hogy a jelenlegi kormánypártok – választási ígéretüknek megfelelően – visszaállítják-e a lakásépítés áfa-visszatérítését. Ha ez meg is történik, nem kizárt: tiszavirág életűvé válik a módosítás, hiszen az EU-tagországokban nincs ilyen jellegű áfa-visszatérítés.
Az éppen aktuális kormányzat évek óta azt ígéri, hogy az EU-csatlakozás idejére mérsékli az igen magas, 25 százalékos normál kulcsot, amelynek mértéke egyébként az EU-országok között is ritkaságszámba menően magasnak számít. A jelenlegi kormányzó pártok választási programjában is szerepelt ez a pont. Drasztikus csökkentésről azonban aligha lehet szó, hiszen – a pénzügyi tárca szakértői szerint – már 1-2 százalékpontos mérséklés is több tízmilliárd forintos költségvetési bevételkiesést jelent. Az EU-csatlakozás miatt jogi értelemben nem kényszerül arra az ország, hogy csökkentse a 25 százalékos kulcsot, jóllehet ennél magasabb kulcs egyik tagországban sincs. A közösségi irányelvek azt rögzítik, hogy a normál kulcs 15 százaléknál nagyobb legyen. Vagyis jogi oldalról a 25 százalék megengedett, a mérséklés mellett inkább közgazdasági érvek szólnak.
A fogyasztási adóknál január elsejétől jelentős változások történtek: hatályba lépett a jövedéki adóról szóló törvény, illetve bizonyos termékekre megmaradt az úgynevezett nemzeti fogyasztási adó. Ezen adózási szabályok jórészt harmonizáltak. Így az EU-hoz hasonlóan hazánkban is három fő termékcsoportra – a cigarettára és más és dohánytermékekre, az alkoholra és az üzemanyagra – terjed ki a jövedéki adó. Az viszont eltérést jelent, hogy itthon az EU irányelvekben meghatározottnál jóval alacsonyabb a cigaretta adószintje. Az irányelvek szerint ugyanis ezen termékcsoport esetében a jövedéki adótartalomnak el kell érni a kiskereskedelmi ár 57 százalékát, nálunk viszont ez az arány csak 42 százalékra rúg. A csatlakozás időpontjától így a cigaretták árát jelentősen meg kell emelni – ami egyes vélemények szerint a feketegazdaság megerősödésének veszélyével járhat -, feltéve, hogy ebben a kérdésben nem kérünk derogációt. A többi jövedéki terméknél Magyarország nagy vonalakban már most is teljesíti az EU-irányelveket. (Az unió ezeknél az áruknál a minimális adótartalmakat rögzíti; ezt jelenleg meghaladja az itteni szint.) A csatlakozás idejére még annyi teendő lesz ezen a területen, hogy az alkoholtermékek jövedéki adókulcsát egységesíteni kell.
Az EU-irányelv lehetőséget ad arra, hogy a jövedéki adó mellett az egyes tagállamok nemzeti fogyasztási adót vessenek ki bizonyos árukra. Nálunk jelenleg ilyen adó terheli a kávét, az aranyat, a bort és az autót. A jelenlegi elképzelések szerint az arany és a kávé fogyasztási adója – amennyiben ezt a költségvetés helyzete lehetővé teszi – meg fog szűnni. A tervek között szerepel az is, hogy legkésőbb a csatlakozás időpontjától a bor a jövedéki adó hatálya alá kerül. Így valószínűleg – legalábbis a jelenlegi elképzelések szerint – hosszabb távon csak a személygépkocsit terheli majd a nemzeti fogyasztási adó.
A közvetett adókkal ellentétben a közvetlen (társasági és személyi jövedelem-) adók egyelőre a közösségen belül sem harmonizáltak. A társasági adómértékek közti különbségek felszámolásával egyébként az Európai Bizottságnak éppen az a célja, hogy minden tagállamban egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak a vállalkozásoknak. (Más kérdés, hogy mindez egyelőre néhány tagállam – elsősorban Írország – ellenállásába ütközik az illetékes bizottsági tag, Mario Monti minden ez irányú törekvése ellenére.) Ezen adónemmel kapcsolatban két EU-irányelv van, amelyet a csatlakozás időpontjára teljesíteni kell. Az egyik az osztalék forrásadóztatása, ahol nincs igazán lényeges eltérés az EU-irányelv és a magyar szabályozás között . A másik irányelv teljesítése viszont költségvetési problémákat okoz, hiszen az az anya- és leányvállalatok fúziójára vonatkozik.
A személyi jövedelemadó esetében az unió nem alkot irányelveket, bár a jogalkalmazási gyakorlat, azaz a bírósági döntések a közösségi joganyagra való hivatkozás alapját képezik. Ezek szerint az a legfontosabb, hogy e tekintetben ne tegyenek különbséget a magánszemélyek között nemzeti hovatartozás szerint, vagyis ugyanolyan személyi jövedelemadó szabályok vonatkozzanak a külföldiekre, mint a belföldiekre. Ezen a téren is van még mit pótolnia hazánknak.
